Innováció

Időpazarlás lehet a szén-újrahasznosító technológiákkal foglalkozni

Nagy Nikoletta | 2022.03.13. 08:14

Nagy potenciális lehetőség lehet a szénmegkötő és -újrahasznosító technológiákban, egyelőre azonban egy friss kutatás szerint nem érdemes túl nagy hangsúlyt fektetnünk rájuk – nincsenek ugyanis összhangban a párizsi klímaegyezményben megfogalmazott célokkal.

Bár a szén-újrahasznosítási technológiákat az éghajlatváltozás lassításának egy újabb módjaként tartják számon, elterelhetik a finanszírozást a hatásosabb megoldásoktól. A holland Radboud Egyetem kutatóinak tanulmánya szerint a rendelkezésre álló technológiák többsége nem kompatibilis a párizsi megállapodással sem hosszú, sem rövid távon. Az elemzés megkérdőjelezi a széndioxid-megkötési és -hasznosítási (CCU) technológiák életképességét. A kutatók azt javasolják, hogy inkább a nem fosszilis széndioxid-felhasználására és az üvegházhatású gázok tartós tárolására összpontosítsunk ezek helyett – írja a Study Finds.

„Ha egy technológia nem fogja jelentősen csökkenteni a károsanyag-kibocsátást, és még mindig nagyon messze van a kereskedelmi forgalomba hozataltól, akkor talán jobb, ha a finanszírozást olyan technológiákra irányítjuk át, amelyek valóban jelenleg is drasztikusan csökkenthetik a kibocsátást” – idézi Kiane de Kleijnét, a Radboud Egyetem PhD hallgatóját, a tanulmány vezető szerzőjét az egyetem sajtóközleménye.

De mi is pontosan az a CCU technológia? A CCU (carbon capture and utilization, szénmegkötés és -hasznosítás) magában foglalja a fosszilis erőművekből vagy az iparból származó kibocsátások összegyűjtését és újrahasznosítását. Elektromos áram, hő vagy katalizátorok felhasználásával új termékké alakítható a káros anyag, mint például metanollá, amit üzemanyagként fel lehet használni. Elméletben ez nagyon jól hangzik – problémás hulladékot hasznosítunk újra egy hasznos termékké – csakhogy a technológia még nem tart ott, hogy ez legyen a leghatékonyabb megoldás.

A One Earth folyóiratban megjelent elemzéshez a kutatók számos korábbi tanulmányt vizsgáltak át, amely a CCU-k megvalósíthatóságával és hatékonyságával foglalkozott. Az eredmények azt mutatták, hogy az ilyen technológiák nem csökkentik lényegesen a kibocsátást.

Ahhoz, hogy egy technológia kompatibilis legyen a párizsi megállapodásban foglalt célokkal, az IPCC számításai szerint 2030-ra felére kell csökkentenie a széndioxid-kibocsátást, 2050-re pedig egészen nullára. A vizsgált 74 CCU-t használó útvonal közül mindössze 8 éri el a 2030-as célt, és 4 a 2050-es célt. Ez azt jelenti, hogy mindössze 4 olyan, CCU-alapú megoldás létezik, amivel a klímacélok elérhetők.

A kutatók értékelték a CCU-k fejlettségét is – azt, hogy milyen közel áll a technológia a széles körű felhasználáshoz –, és azt találták, hogy még nagyon messze vannak a gyakorlati megvalósítástól.

A metaanalízis azt is kimutatta, hogy sok technológia közülük nagyon energiaigényes is. Ráadásul a metanolhoz hasonló vegyületek létrehozásának utolsó lépése szintén károsanyag-kibocsátással jár. „A vizsgált CCU-k sok esetben nem igazán csökkentik a károsanyag-kibocsátást a hagyományos termékekhez képest, így ez problémás” – tette hozzá de Kleijne.

A kutatók attól tartanak, hogy az olyan hatékonyabb megoldások, mint a széndioxid-megkötés és állandó tárolás, valamint a teljes energiafogyasztás csökkentése, háttérbe szorulhatnak a szén-újrahasznosítási technológiák miatt. De azonosítottak néhány alacsony kibocsátású CCU-rendszert is, amelyek hosszú távon tárolják is a szén-dioxidot, ezeket a szerzők „ígéretesnek” minősítették.

  Nagy Nikoletta
Bejegyzés megosztása
Ajánlott cikkek
Iratkozz fel hírlevelünkre!
©2022 NRGREPORT, Minden jog fenntartva.