A mezőgazdasági területek újratervezése a tudósok szerint húsz évvel is visszafordíthatja az órát a szén-dioxid-kibocsátás tekintetében.

Szakértők térképet készítettek arról, hogy hol kellene termeszteni a világ főbb élelmiszernövényeit a terméshozam maximalizálása és a környezeti hatások minimalizálása érdekében. A mezőgazdasági területek újratervezésével nagy mennyiségű szenet lehetne megkötni. A biológiai sokféleség növelhető, az édesvíz mezőgazdasági felhasználása pedig drasztikusan csökkenthető lenne.  – derül ki a phys.org beszámolójából.

A mezőgazdaság újragondolt világtérképe számos jelentős növénykultúra számára új termőterületeket tartalmaz, melyek az USA közép-nyugati részén és a Szahara sivatag alatt helyezkednének. Ezenkívül, Európában és Indiában hatalmas mezőgazdasági területeket állítanának vissza természetes élőhelyként.

Az újratervezés azáltal, hogy lehetővé teszi a földterületek visszaállítását természetes, erdősített állapotukba, még a nagy ráfordítású, gépesített gazdálkodást figyelembe vétele mellet is, 71%-kal csökkentené a globális termőterületek szén-dioxid-kibocsátását. Ez a jelenlegi nettó CO2-kibocsátásunk húsz évnyi mennyiségének megkötésével egyenértékű.

Ebben az optimális forgatókönyvben a növénytermesztésnek a biodiverzitásra (biológiai sokféleségére) gyakorolt hatása 87%-kal csökkenne. Ez drasztikusan csökkentené számos olyan faj kihalásának kockázatát, amelyek számára a mezőgazdaság komoly veszélyt jelent. A kutatók szerint a szántóföldek gyorsan visszaalakulnának természetes állapotukba, és gyakran néhány évtizeden belül visszanyernék eredeti szénkészletüket és biológiai sokféleségüket.

Az újratervezéssel teljesen megszűnne az öntözés szükségessége, mivel a növényeket olyan helyeken termesztenék, ahol az esőzések biztosítják a növekedéshez szükséges összes vizet. Ez elég nagy pozitívum, hiszen a mezőgazdaság jelenleg a globális édesvíz-felhasználás mintegy 70%-áért felelős, és ez a világ számos szárazabb részén ivóvíz-hiányt okoz.

A kutatók 25 fő növényfajta, köztük a búza, az árpa és a szójabab jelenlegi termőterületeinek globális térképeit használták fel, amelyek együttesen a világ szántóterületeinek több mint háromnegyedét teszik ki. Egy matematikai modellt dolgoztak ki, hogy megvizsgálják, hogyan lehetne ezeket a termőterületeket a világon elosztani, miközben az egyes kultúrák általános termelési szintjét fenntartják. Ez lehetővé tette számukra, hogy azonosítsák a legkisebb környezeti hatással járó lehetőséget.

„Sok helyen a szántóföldek váltották fel a nagy biodiverzitású és szenet tartalmazó természetes élőhelyeket, még ott is, ahol a növények nem is teremnek igazán jól. Ha hagynánk, hogy ezek a helyek regenerálódjanak, és a termelést a jobban alkalmas területekre helyeznénk át, nagyon gyorsan környezeti előnyöket látnánk„

– mondta Dr. Robert Beyer, a Cambridge-i Egyetem zoológiai tanszékének korábbi kutatója, a tanulmány első szerzője, aki jelenleg a németországi Potsdami Éghajlati Hatáskutató Intézetben (PIK) dolgozik.

Korábbi tanulmányok már azonosították az ökológiai helyreállítás szempontjából kiemelt fontosságú területeket, de ez az első olyan tanulmány, amely a mezőgazdasági területek újraszervezését térképezi fel, úgy hogy a hosszú távú környezeti előnyöket az élelmezésbiztonság veszélyeztetése nélkül maximalizálja.

Bár a termőföldek teljes és globális áthelyezése nyilvánvalóan nem olyan forgatókönyv, amely jelenleg megvalósítható lenne, azonban a kutatók szerint modelljeik olyan helyeket jelölnek ki, ahol a termőföldek jelenleg nagyon terméketlenek, de a biológiai sokféleség és a szénmegkötés szempontjából viszont fontosak.

Egy visszafogott megközelítés, amely a termőföldek átcsoportosítását nem globálisan, hanem csak az országhatárokon belül végzi, még mindig jelentős előnyökkel járna: a globális szén-dioxid-kibocsátás 59%-kal csökkenne és emellett a biológiai sokféleségre gyakorolt hatás 77%-kal kisebb lenne a jelenleginél.

Egy harmadik, még reálisabb lehetőség, amely szerint a termőföldek 25%-ának csak a legrosszabbul teljesítő területeket helyeznék át országosan, az összes termőföld optimális átcsoportosítása esetén elérhető előnyök felét eredményezné.