Égető a kérdés, hogy honnan nyer majd Európa biztos áramellátást akkor, ha elzárják az orosz földgázcsapot – az Al Jazeera szerint Afrikából biztosan nem: az infrastruktúra hiánya, nem pedig a kapacitásprobléma sértheti a kontinens azon tervét, hogy Oroszország helyében gázt szállítson Európába.

Az Európai Unió nagy erőkkel próbálja megoldani a problémát, hogy milyen lehetőségeink vannak akkor, ha valóban le akarunk mondani az orosz földgázról. Az orosz-ukrán háború egyértelművé tette, hogy az agresszortól való függés nem a legjobb megoldás, a megújulók azonban jelenleg nincsenek olyan kapacitáson, hogy képesek lehessenek átvenni a földgáz helyét – arról nem is beszélve, hogy nem jelentenek biztos energiaellátást.

Egyes források szerint az Egyesült Államok már tárgyal Katarral arról, hogy Oroszországot döntő fontosságú helyettesítőként gázt szállítson az EU-ba. Az ország azonban nem lenne képes ellátni az egész kontinenst ilyen mennyiségben, itt tehát kapacitáshiánnyal van dolgunk. Európa szempontjából az egyik lehetséges helyettesítője Oroszországnak Afrika lehetne, a kérdés az, hogy a világ legmélyebb gázkészleteivel rendelkező afrikai országok be tudnak-e lépni a hiány pótlására – ez éves 150-190 milliárd köbméteres keresletet jelent, amelyet Oroszország jelenleg szállít Európának.

Samia Suluhu Hassan tanzániai elnök a közelmúltban azt mondta, hogy Ukrajna orosz inváziója lehetőséget kínálhat az ország számára gázeladásra, ezért Tanzánia erőfeszítéseket tesz egy Afrikán kívüli, új energiapiac biztosítására. „Legyen szó Afrikáról, Európáról vagy Amerikáról, piacokat keresünk” – mondta Hassan. „És szerencsére dolgozunk együtt európai cégekkel is.”

Tanzánia Afrika hatodik legnagyobb gázkészletével rendelkezik – becslések szerint 1,6 milliárd köbméter gáztartalékkal –, azt állítja, hogy együttműködik a Shell-lel hatalmas tengeri gázkészletének hasznosításán, valamint Európába történő exportálásán. Afrika legnagyobb gáztermelőjének is hasonló tervei vannak. Timipre Sylva, Nigéria kőolajügyi minisztere a gázexportáló országok dohai fórumán a sajtónak azt mondta: „Szeretnénk építeni egy olyan, a Szaharán átívelő vezetéket, amely Algériába, majd Európába viszi a gázunkat.”

Szakértők szerint azonban alapvetően két probléma van az afrikai gázimporttal: egyrészt az infrastruktúra hiánya, másrészt a stabil ellátás bizonytalansága. A gázinfrastruktúrába történő beruházások hiánya hátráltatta az energiaipart a szubszaharai Afrikában, nem úgy, mint Észak-Afrikában. Az algériai Maghreb-Európa gázvezeték – az ország Afrika legnagyobb földgázexportőre – Marokkón keresztül szállítja a földgázt Spanyolországba és Portugáliába, a Medgaz vezeték pedig Algériát közvetlenül Spanyolországhoz köti. A 382 milliárd köbméter bizonyított gáztartalékkal rendelkező Angola olaj- és gáztermelése azonban meredeken visszaesett az elmúlt öt évben műszaki és működési problémák együttese, valamint a befektetések és ösztönzők hiánya miatt. Nigéria abban reménykedik, hogy a tavaly augusztusban aláírt új ipari jogszabály új keretet biztosíthat a pazarlás és a korrupció visszaszorítására az olajágazatban, átalakíthatja a befektetéseket.

A másik kulcsfontosságú tényező, amely továbbra is kihívást jelent Afrika számára, mint megbízható LNG-termelő és -exportőr, az ellátás biztonsága. Ez pedig nem segítene sokat Európa egyébként is szorult helyzetén, amely éppen az orosz gáz miatti bizonytalanságot szeretné megoldani.