Egyelőre nem tiszta, milyen következményei lesznek pontosan az orosz-ukrán háborúnak az energiaátmenetre – az optimistább forgatókönyvek szerint akár a megújulók fejlődésének gyorsulását is elhozhatja a konfliktus.

Az orosz-ukrán háború kirobbanása óta mindenki azt találgatja, hogyan lehetne a leghatékonyabban, a környezetet legkevésbé roncsoló módon megszabadulni az orosz földgázimporttól, ami gyakorlatilag egész Európát és az Egyesült Államokat is behálózza. Az EU gázfogyasztásának 90 %-át importálja, Oroszország pedig az EU teljes gázfogyasztásának több mint 40 %-át adja. Az Oroszországból származó behozatal az olajimport 27 %-át és a szénimport 46 %-át teszi ki. Nem kérdés, hogy mind a földgáztól, mind a széntől érdemes lenne minél előbb megszabadulni.

Kétféle forgatókönyvet vázolnak fel szakértők az átállással kapcsolatban. Az egyik a lokális fosszilis üzemanyagokhoz való visszanyúlást mutatja, a másik viszont a megújulók fejlődését és előretörését. Egyértelmű, hogy környezetvédelmi szempontból a második megoldás lenne a szerencsésebb. Az Európai Unió javaslatcsomagja, a REPowerEU is efelé igyekszik nyúlni, de egyértelmű, hogy a földgázt egyelőre nem akarja feladni, csak más forrásokból beszerezni.

Az biztos, hogy reálisan a fosszilis tüzelőanyagokról való jelentős átállás évek múlva várható – írja a Wall Street Journal. A nap- és szélenergia-berendezéseket hosszú élettartamú akkumulátorok széles körével kell kiegészíteni, amelyek akkor is szolgáltathatják az energiát, amikor nem fúj a szél és nem süt a nap. Németország például arra számít, hogy 2030-ra energiájának 80%-a, 2035-re pedig 100%-a megújuló forrásokból származik majd. Ez azonban még mindig 8 évet jelent – addig is nyernie kell valamiből az energiát az országnak.

Azt is fontos azonban megjegyezni, hogy mind Oroszország, mind Ukrajna kulcsfontosságú beszállítói a zöld technológiák, például a napelemek, szélturbinák és elektromos járművek akkumulátorainak gyártásában használt fémeknek. A konfliktus veszélyezteti ezen anyagok globális készleteit is – így akár ez is tényező lehet az átállás során.

A The Conversationön megjelent cikk felhívja a figyelmet: a világnak biztonságos, állandó és megfizethető tiszta energiaellátásra van szüksége a kibocsátáscsökkentési célok eléréséhez. Ez az ellátás az úgynevezett „energiaátmeneti fémekhez”, például rézhez, nikkelhez, platinához, palládiumhoz, alumíniumhoz és lítiumhoz való hozzáféréstől is függ. A nyugati szankciók egyelőre ezen fémek importját nem érintették, de még odáig is eljuthatunk. Oroszország adja például a világ bányászott nikkelének 7 százalékát – ez a ritka fém szükséges az elektromos járművek akkumulátorainak előállításához. A jelenlegi konfliktus állítólag március elején 48 óra alatt 250 százalékkal növelte a nikkel árát.

Oroszország termeli a világ palládiumának egyharmadát is. A fémet az autóiparban használják a járművek károsanyag-kibocsátásának szabályozására. A palládium ára az ukrajnai válság kirobbanását követően minden idők legmagasabb szintjét érte el, de azóta visszaesett. Ukrajna a világ legnagyobb szállítója a „nemesgázként” ismert kémiai elemek csoportjának. Ezek közé tartozik a neon és a kripton, amelyeket félvezető chipek készítésére használnak. Ez utóbbiak minden elektronikus rendszer kritikus alkotóelemei, beleértve az autókban, a megújuló energiaforrásokat használó gépekben és más technológiákban találhatókat is.

Ezekre a tényezőkre is érdemes odafigyelni tehát, ha abban reménykedünk, hogy az orosz-ukrán háború a megújulók térnyerését hozza el. Nemcsak a földgáztól és a széntől kell függetlenné tennünk magunkat, de a zöld átálláshoz szükséges alapanyagokat is be kell szereznünk valahonnan – egyelőre úgy tűnik, jobbára Oroszországból és Ukrajnából.