Az állami energetikai vállalat által információink szerint valamikor 2021 elején köthetett pénzügyi ügylet eredményeképpen a cég a 2022-es gázév kezdetéig, vagyis októberig (a villamos energia esetében decemberig) a körülbelül egy évvel ezelőtti piaci árat fizetheti fixen, miután a lépéssel bebiztosította magát az áringadozásoktól. 2022 októberétől, illetve 2023 januárjától viszont a probléma égetővé válik és fenntarthatósága komoly kihívást jelent majd.
Az ilyen típusú szerződések keretében a pénzügyi terméket nyújtó bank gyakorlatilag átvállalja az árváltozás kockázatát, tulajdonképpen megvéve a jövőben fizetendő árat, egyúttal értékesítve a szerződő félnek a szerződés idején meghatározott árat. Ha a piaci ár csökken a szerződött időszakban, a fixált árhoz képesti különbözetet a szerződő félnek kell fizetnie, de ha az árak emelkednek, a bank állja a drágulás költségét.
Az ilyen ügyletek eredménye tehát kétesélyes, hiszen természetesen senki nem tudhatja, hogy az árak a következő egy évben hogyan alakulnak majd. Azonban mivel a szóban forgó szerződést egy olyan pillanatban kötötték, amikor a piaci ár nem csak a jelenleginél, de a rezsicsökkentett magyar tarifánál is jóval alacsonyabb volt, ezért nem csak az volt biztos, hogy az erre az időszakra rögzített beszerzési árral elkerülhető a hatósági árszabályozási rendszer fenntartásának veszteségessé válása, hanem arra is jó esély mutatkozott, hogy a piaci árak inkább emelkednek majd.
Ez az áremelkedés be is következett, mégpedig senki által nem várt mértékben. Az akkori prognózisok a 2020-as gazdasági visszaesésből való fellendülés folytatódását valószínűsítették, ami rendszerint az energiafogyasztás növekedését is maga után húzza, az energiaigény erősödése azonban felülmúlta a várakozásokat, miközben az energia- (elsősorban földgáz-) piacon a kínálat egyértelműen szűkössé vált 2021-ben. Az eredmény a piaci energiaárak elszállása lett, amire az orosz-ukrán háború idén február végi kitörése még rá is tett egy lapáttal, és bár ezt egy éve még nem láthatta előre, az MVM kétségkívül készült arra, hogy ezt az évet és a következő időszakot valahogyan lekezelje.
A rezsicsökkentés fenntartási költségeit vizsgálva nem lehet kikerülni a magyar-orosz hosszú távú gázbeszerzési szerződésben rögzített ár kérdését. Az MVM és a Gazprom által kötött 10 + 5 éves alku nem publikus képletet tartalmaz a magyar fél által fizetendő gázárra vonatkozóan. Ami biztosnak tűnik, hogy a képlet a legnagyobb európai gáztőzsde, a holland TTF indexének követésén alapul, amire még egy bizonyos mértékű spreadet is fizet a magyar fél. Értesülésünk szerint a képlet egyhónapos késleltetéssel érvényesíti a holland gáztőzsdei árat, vagyis például a februárban fizetendő ár tekintetében a januári kereskedési napok átlagárai a meghatározóak.
A korábbi években a világpiaci energiaárak tartósan alacsonyan alakultak, a hatóságilag szabályozott magyar fogyasztói ár pedig nagyjából összhangban volt a piaci árakkal, így a rezsicsökkentési rendszer fenntartható volt, nem igazán kellett rá költeni. Sőt, miután a piaci árak sokszor a rezsicsökkentett tarifa alatt alakultak, a különbözeten még kereshetett is a magyar állami energetikai vállalat. Míg azonban a korábbi időszakban a rezsicsökkentési rendszer összességében nem igazán jelentett érdemi tehercsökkenést a lakosság (és az egyetemes szolgáltatási körbe tartozó más fogyasztók számára), a nemzetközi gáz- és árampiaci árak drasztikus emelkedésével a helyzet gyökeresen megváltozott.
Oroszország ukrajnai inváziója, illetve ennek következményei pedig jelentősen rontottak az energia-piaci kilátásokon is. Az orosz gáz európai importja ugyan jelenleg kölcsönös gazdasági ráutaltságban tartja az Európai Uniót és Moszkvát, azonban az agresszióra válaszul Brüsszel és sok ország az orosz gázimport lehető leggyorsabb leépítését tervezi, Oroszország pedig a gázcsapok elzárásával fenyegetőzik. Ezért az európai ellátás jövőjét számos bizonytalanság terheli, ami idegessé teszi a piacokat és tartós támaszt ad a magas energiaáraknak.
Valószínűleg nem túlzás úgy fogalmazni, hogy ha valamikor volt a politikai célokon túlmutató értelme a rezsicsökkentésnek, akkor az a jelenlegi helyzetben van. Nem mellékes tényező az e mögött felépített központosított ellátási struktúra megléte sem: mivel szinte a teljes egyetemes szolgáltatási kör kiszolgálása az MVM-hez tartozik, így a döntéshozók számára adott volt a lehetőség, hogy egy adott pillanatban be tudták fedezni gyakorlatilag a teljes, rezsicsökkentett áron szolgáltatandó energia beszerzését. A központosított rendszer hiányában, és ha nem lenne rezsicsökkentés, erre nem lett volna lehetőség, és az egyes fogyasztóknak a versenypiacon kellene megvásárolniuk az energiát, anélkül, hogy befedezhetnék a beszerzést. Ahogyan az egyébként sok más országban történik is.
Miután az állami energiavállalat ezt meg is lépte akkor, amikor a piaci árak még a rezsicsökkentett 16 euró/MWh-s* szint alatt voltak, így a teljes mostani gázévben (2021 októberétől 2022 októberéig) ezt az alacsony árat fizeti – függetlenül például attól is, hogy a magyar-orosz gázszerződés is ugyanazt a TTF-árszintet határozza meg, ami a piacon is uralkodik. Az MVM kedvező döntése miatt tehát idén októberig a magas piaci energiaárak mellett sem ráfizetéses a rezsicsökkentési rendszer, sőt, a lépéssel rengeteg pénzt sikerült megspórolni. Körülbelül 4 milliárd köbméteres (40 TWh) éves egyetemes szolgáltatási gázfelhasználással számolva, átlag 80 eurós árkülönbözetet feltételezve 3,2 milliárd euró, közel 1200 milliárd forint az az összeg, amit egyébként pluszban rá kellene költeni a rendszer fenntartására az aktuális gázévben akkor, ha a piaci árakat kellene fizetni a beszerzések után. (Mivel a folyó gázévnek még több mint a fele hátravan, így a feltételezett ár, illetve a számítás csak elméleti és nagyságrendi megközelítést adhat.)
Októbertől, vagyis a következő fűtési szezontól kezdve viszont a probléma valóban élesedik a gáz esetében, míg a villamos energia esetén 2023. januártól áll elő ez a helyzet. A forintban kifejezhető tét, vagyis a rezsicsökkentés fenntartásának költsége a fentiek miatt nagyjából hasonló nagyságú lehet a következő gázévben is, ha pedig a villamos energiát is figyelembe vesszük, a számla jövőre a 2000 milliárd forintot is elérheti.
A következő időszak elméletileg szintén bármikor befedezhető. A döntés meghozatalát azonban nagyban nehezíti a tavalyi helyzethez képest, hogy jelenleg a piaci árak jócskán a rezsicsökkentett szint felett állnak, vagyis egy ilyen lépés megtétele azzal járna, hogy a következő gázévre biztossá tenné és rögzítené a rezsicsökkentési rendszer ráfizetésességét. A tavalyi, szerencsésnek is nevezhető döntést követően sokáig a kivárás tűnt kifizetődőnek a piac árvárakozásai alapján, de az ukrajnai konfliktus és következményei ezt nagyban felülírták. Végül persze csak utólag derülhet majd ki, hogy mennyire volt jó az időzítés.
Közgazdasági szempontból, a költségvetési hatásokra tekintettel nem lenne meglepő, ha a kormány valamilyen módon már a következő időszakban hozzányúlni a rendszerhez. Ez nem feltétlen eredményezi a rendszer teljes felszámolását, de jelentheti például bizonyos fogyasztói körök kivezetését a kedvezményezettek közül (lásd például a rezsicsökkentett áron fűtött luxusingatlanok, úszómedencék ügyét).
A pénzügyi fenntarthatósággal kapcsolatos kérdőjelek mellett a módosítás mellett szól az is, hogy a nyomott energiaárak mellett a fogyasztók alig motiváltak az energiapocsékolás csökkentésére, illetve az energiahatékonyság javítására. Márpedig éppen ebben a körben az ingatlanok energetikai korszerűsítése óriási potenciált hordoz magában a háztartások és az egész ország energiafogyasztásának, ezáltal gázfüggőségének csökkentése tekintetében, ami nem mellesleg jelentősen hozzájárulhatna a kijelölt nemzeti klímacélok teljesítéséhez is. Ezzel szemben a piaci árakon energiát beszerző cégeknél az áremelkedés hatására és a túlfogyasztás csökkentésével megtakarítható kiadás egy nagyságrendnyi ugrását követően a hírek szerint nagyon beindultak az energiahatékonysági fejlesztések.
* A hivatalosan 101 forint/köbméter (27,9 euró/MWh) rezsicsökkentett lakossági gázáron belül magának az energiahordozónak („gázmolekulának”) a feltételezett ára. A gázmolekula hivatalosan nem meghatározott költsége nem egyezik meg a pontosan megszabott, a gázszámlán is feltüntetett gázdíjjal vagy energiadíjjal. Becsült aránya a végső fogyasztói árban valahol az 50-60 százalékos sáv körül változik.
Kép forrása: pixabay
Major András
