Fenntarthatóság

Átrendezi a nemzetközi erőviszonyokat a földgáz univerzális kihívója

Major András | 2022.04.07. 04:00

Az ukrajnai orosz invázió minden korábbinál élesebben rávilágított Európa Oroszországtól való energiafüggőségére és ennek kockázataira. A fosszilis orosz energia kiváltásának egyik legfontosabb eszköze a tiszta hidrogén lehet, amelynek széles körű elterjedése nem csak az energiamixeket, de a geopolitikai viszonyokat is alapvetően fogja megváltoztatni.

A megújuló, esetleg nukleáris energiából előállítható tiszta hidrogénről a szakemberek már évek óta úgy beszélnek, mint az új, karbonmentes energiarendszer egyik legfontosabb, ma még lényegében hiányzó darabja. A fenntartható gázok körébe tartozó hidrogént szén-dioxid-mentes égése, valamint a villamosenergia- és a gázrendszert integráló (P2G, Power to Gas, vagyis áramból gáz) jellege optimális megoldássá teszi, nem csak mint a földgáz lehetséges helyettesítője, de mint energiatároló és üzemanyag is.

A korábbi – háború előtti – tervek még úgy számoltak, hogy a tiszta hidrogén ideje igazán a 2030-as évektől kezdőden jöhet el, a földgáz azonban még jó ideig nélkülözhetetlen szerepet tölthet be az energiaellátás biztosításában, mint a megújulók terjedését is támogató afféle rugalmas híd-technológia. Azonban a földgázárak 2021-ben kezdődött elszállása, majd az orosz-ukrán háború kitörése – különösen Európában – megerősítette a hidrogénnel kapcsolatos ambíciót, ami a hidrogéngazdaság korábbi tervekhez képest gyorsabb kiépítését vonhatja maga után. A hidrogén térnyerése pedig még a háború előtt várt, kevésbé gyors terjedés esetén is nagymértékben átrendezheti a világgazdasági és geopolitikai viszonyokat.

Eltolódó geopolitika súlypontok

2050-re a tiszta hidrogén mint fő energiaforrás megjelenése valószínűleg újradefiniálja a globális kereskedelmi kapcsolatokat, növeli a világ országainak energiafüggetlenségét, nem mellesleg az olyan olaj- és földgázipari óriások, mint Oroszország és az Egyesült Arab Emírségek geopolitikai dominanciát is kikezdheti – áll a Nemzetközi Megújuló Energia Ügynökség (IRENA) januári jelentésében, amely a tisztaenergia-kirakós hiányzó darabjának nevezi a hidrogént.

A napjainkban gyártott, nagyrészt az iparban használt hidrogén zömét földgázból állítják elő, ez a szürke- vagy kékhidrogén (amennyiben a folyamat során a szén-dioxid-leválasztás, hasznosítás és tárolás, vagyis a CCUS technológiáját is alkalmazzák). A tiszta vagy karbonsemleges hidrogént megújuló energia (zöldhidrogén), például szél- vagy napenergia, avagy nukleáris energia (rózsaszín hidrogén) felhasználásával hozzák létre vízből az elektrolízis nevű eljárás alkalmazásával. A zöldhidrogén jelenleg a teljes hidrogéntermelésnek kevesebb mint 1 százalékát teszi ki, és egyelőre a megfelelő mennyiségű megújuló energia és a szállítási képességek, kapacitások hiánya is fékezi bővülését.

Bár a zöldhidrogén-termelés és -felhasználás növelése előtt álló akadályok jelentősek, előrejelzések szerint ezeknek a kihívásoknak a leküzdése egyre inkább lehetséges. A nagy megújulóenergia-termelésű régiókban a zöldhidrogén ára az IRENA szerint várhatóan 2030-ra csökken a kékhidrogén ára alá, míg a legtöbb más helyen ez 2050-ig történhet meg. Közben a kékhidrogénnel szemben mind gyakrabban merül fel a kritika, hogy a földgáz kitermelése és feldolgozása során jelentős metánemisszió valósul meg, továbbá elősegíti a földgáztermelés korszakának klímaszempontból nem kívánatos meghosszabbítását is.

Mindenesetre az országok többsége a zöldhidrogént preferálja, és mindössze töredékük nemzeti hidrogénstratégiája részesíti előnyben a szürke- vagy kékhidrogént. A zöldhidrogén alkalmazása ugyanis számos előnnyel jár: az országok csökkenthetik energiaimport-függőségüket, ezáltal nagyobb energiafüggetlenséget és -biztonságot érhetnek el, de mérsékelhetik az árak ingadozását is, a diverzifikáció révén pedig növelhetik energiarendszerük rugalmasságát és ellenálló képességét is. A fosszilis energiahordozók kiváltásának kedvező klímahatásairól most nem is beszélve.

Zöldhidrogén: a nemzeti ellenálló képesség kulcsa?

Ma a világ országainak mintegy 80 százaléka nettó olajimportőr, de gyakorlatilag minden ország képes lenne zöldhidrogént termelni elegendő erőforrás és befektetés mellett. Az olaj- és gázpiaci importfüggőségekkel, az energiaellátás bizonytalanságának kockázataival, illetve az ezzel összefüggő geopolitikai feszültségekkel összevetve valószínűtlen, hogy a zöldenergia-kereskedelem hasonló geopolitikai befolyásnak lenne kitéve. Sőt, a megfelelő hidrogénenergiához való hozzáférés egyre inkább az általános nemzeti ellenálló képesség egyik kulcsa az IRENA szerint, ami az úgynevezett hidrogéndiplomácia térnyerését eredményezi. Németország például már jóval a háború előtt bejelentette, hogy hidrogéndiplomáciai irodákat hoz létre például Ukrajnában és Nigériában, hogy új kereskedelmi kapcsolatokkal biztosítsa zöldhidrogén-ellátását.

A zöldhidrogén térnyerése a 20. századi energiaviszonyoktól való alapvető elmozdulás fontos eleme, ami újra fogja határozni a globális energiakereskedelmet, a gazdasági kapcsolatokat és a politikai dinamikát. A zöldhidrogénnek köszönhetően sok, jelenleg olajat és gázt importáló ország történelmében először energiaexportőrré válhat, és több olyan ország már el is kötelezte magát a zöldhidrogén-exportőri pozíció elérése mellett, amelyek ma még nettó importőrök, például Chile, Marokkó és Namíbia.

Újfajta geopolitikai befolyás alakulhat ki

A tiszta hidrogén térhódításához azonban számos kihívásra kell választ adni. A zöldhidrogén-központokká válni kívánó országoknak jelentős infrastrukturális beruházásokra, elérhető tőkére és a szükséges technológiákhoz való hozzáférésre lesz szükségük. Az országoknak azt is a szem előtt kell tartaniuk az új kereskedelmi útvonalak kijelölésekor is, hogy a hidrogén nagy távolságokra való szállítása igencsak költséges.

A zöldhidrogén-kereskedelem legnagyobb kockázatait 2050-ig az előállításhoz szükséges karbonmentes villamos energia esetleges elégtelen mennyisége, az árkockázatok, valamint a leendő exportőrök instabil befektetési légköre jelentheti a döntéshozók szerint. Ráadásul, ahogyan az olyan országok, mint Kína, egyre inkább monopolizálják az alacsony költségű elektrolizátorok piacát, sok régió újfajta geopolitikai befolyás alá kerülhet a technológia szállítójának kiszolgáltatva. Ahogyan ez részben a napelemek piacán is látható.

A kihívások közé sorolható az is, hogy a hidrogéngazdaság kevésbé lesz jövedelmező, mint az olaj- és földgázipar. Ahogyan várhatóan egyre több ország válik majd zöldhidrogén-termelővé, a hidrogéngazdaság versengő jellege, illetve versenyképessége is fokozódik majd. Az olaj- és gázvállalatok ugyan képesek diverzifikálni tevékenységüket, de nehezen fogják tudni kompenzálni a várható profitkiesést, aminek átgyűrűző világgazdasági hatása is lehet. Továbbra is jelentős befolyásuk egy részét pedig valószínűleg a kékhidrogén érdekében fogják mozgósítani, ezzel további akadályt gördítve a zöldhidrogén terjedése elé.

A kékhidrogén meghalt Európa számára

Az orosz-ukrán háború, illetve az orosz energiaexporttól való függőség felszámolására irányuló erőfeszítések lendületet adhatnak a hidrogéngazdaság kiépítésének, ami Magyarország és a régió szempontjából különösen jelentős energia-geopolitikai változásokkal járhat. Ezek egyik ha nem a legfontosabb konkrét következménye lehet, hogy a szovjet idők óta országok politikai befolyásolásra használt energiaexportja gyengülésével Moszkva geopolitikai jelentősége csökken. Ez már a háború előtt is egy valószínű forgatókönyv volt, tekintettel az ambiciózus európai kibocsátáscsökkentési tervekre, a konfliktus azonban látványosan felerősítette az orosz fosszilis energiától való szabadulási szándékot.

A földgáz mint tüzelőanyag kilátásainak megváltozását érzékelve Oroszország egyébként 2021-ben komoly terveket vázolt fel a kékhidrogén-export területén, melyek szerint 2030-ra a földgázból előállított hidrogén legnagyobb szállítójává kíván válni. A tervekben az EU mint felvevő piac is fontos szerepet kapott, összhangban a korábbi brüsszeli elképzelésekkel. Az Unió ugyanis jövőbeli hidrogénigénye tervezésekor azzal számolt, hogy fogyasztása jelentős hányadát importból fedezi majd, melynek jó része a ma (még) orosz földgázt szállító csővezetékeken át érkezhetett volna. A február 24-én kezdődött orosz invázióval azonban a kék hidrogén gyakorlatilag meghalt Európa számára – utalt a háború következményeire Ferencz I. Szabolcs, az FGSZ Földgázszállító Zrt. elnök-vezérigazgatója a március 10-i Budapest Hydrogen Summit című konferencián.

Ez a zöldhidrogén esélyeit és versenyképességét javítja, nem csak a földgázzal, de a szürke- és kékhidrogénnel szemben is. Ezzel együtt továbbra sem valószínű, hogy a megújuló energia kapacitás kiépítésében élenjáró EU önellátóvá válna zöldhidrogénből, bár ez előrejelzések nem egyértelműek. Németország a háború kitörése után is nagy mennyiségű zöldhidrogén jövőbeli importjával számol, és egyre több távoli országgal köt zöldhidrogén-vásárlási megállapodást. Ez azonban nem feltétlen jelenti azt, hogy az orosz energiafüggőséget egy másik függőségre cserélné, a német stratégiának ugyanis a diverzifikált, sok forrásra támaszkodó hidrogénimport megvalósítása a célja. A hidrogéngazdaság új nemzetközi együttműködéseket és globális ellátási láncokat eredményező kiépülése így a potenciális beszállító országokra is kedvező, stabilizáló hatással lehet, új bevételi forráshoz juttatva őket.

Bizonytalanná vált ukrán zöldhidrogén-tervek

A hidrogéngazdaság kiépítésére vonatkozó uniós tervekbe már jóval a háború előtt bevonták Ukrajnát és az észak-afrikai országokat is, amelyeknek így a 2020 nyarán bemutatott uniós hidrogénstratégia is jelentős szerepet szánt a jövőbeli ellátásban. E szerint 2030-ra az EU-ban 40 GW elektrolizáló kapacitás települne, Ukrajnában és Észak-Afrikában pedig további 40 GW. Hidrogénstratégiában Ukrajna 10 GW elektrolizátor kapacitás kiépítésével számol 2030-ig, és hogy földgázvezeték-hálózatán, illetve vízi úton nagy mennyiségű zöldhidrogénnel látja majd el Európa többi részét – mondta Olekszandr Riepkin, az Ukrán Hidrogén Tanács elnöke online bejelentkezésekor a Budapest Hydrogen Summiton.

Az orosz gáz kiváltására szolgáló tervek (REPowerEU) a korábbiakhoz képest még emelték is a hidrogéntermelésre és -importra vonatkozó célszámokat, még nagyobb piacot kínálva Ukrajna zöldhidrogén-exportja számára. A háborús helyzetben azonban Ukrajna zöldhidrogén-termelési tervei is veszélybe kerültek. Az Ukrán Megújuló Energia Szövetség március 11-i közlése szerint az ország megújulós kapacitásainak mintegy 47 százaléka harci övezetekben helyezkedik el, így a szélerőművek 89 százaléka és a napelemparkok 37 százaléka, és további megújuló kapacitás található ilyen zónák közelében.

 

Kép forrása: pexels.com

  Major András
Bejegyzés megosztása
Ajánlott cikkek
Iratkozz fel hírlevelünkre!
©2024 NRGREPORT, Minden jog fenntartva.