Fenntarthatóság   rovat támogatója a Novochem

Milyen lenne a világ bányászat nélkül?

NRGreport | 2022.04.24. 04:00

Az ásványok, fémek és üzemanyagok kitermelése az emberiség egyik legrégebbi iparága, és az idő előrehaladtával az igényünk egyre csak nő. A bányászat élteti a modern világot, de ugyanakkor hatalmas környezeti károkkal jár. Azt, hogy mennyire függővé váltunk a folyamatos kitermeléstől az is bemutatja, milyen végzetes következményekkel járna a bányászat elhagyása.

Egy közepes jövedelmű országban élő személy évente nagyjából 17 tonna nyersanyagot használ fel, ami három elefánt súlyának felel meg, és kétszer annyi, mint 20 évvel ezelőtt. Egy magas jövedelmű országban élő személy esetében a nyersanyag felhasználás 26 tonna, vagyis négy és fél elefántnyi mennyiség. – mutat rá a BBC összefoglalójában.

Újabb anyagok kitermelése sok nyersanyag esetében továbbra is olcsóbb, mint az újrafelhasználás, ami egyes szakértőket arra késztet, hogy megkongassák a vészharangot a bányák környezetre gyakorolt terhe miatt. Egyre többen aggódnak amiatt, hogy a bányák okozta környezetszennyezés és a biológiai sokféleség csökkenése, valamint a helyi közösségeknek okozott társadalmi hatások meghaladhatják a bányászat előnyeit.

De mi lenne, ha teljesen leállítanánk a fosszilis tüzelőanyagok és ásványi anyagok kitermelését? Ez egy valószínűtlen forgatókönyv, és sok embernek okozna nehézséget, különösen, ha hirtelen történne. Azonban, ha elképzelünk egy olyan világot, ahol nem férünk hozzá a földalatti területekhez, megvizsgálhatjuk, mennyire függővé váltunk a folyamatos kitermeléstől. Arra is rávilágít, hogy milyen könnyelműen dobjuk ki ezeket az anyagokat, miközben új anyagok forrása lehetne a hulladék.

Victor Maus, a bécsi Gazdasági Egyetem geoinformatikai és fenntarthatósági kutatója az elmúlt három évben a Föld felszínéről készült műholdfelvételeket tanulmányozta, hogy megbecsülje, mekkora területet adnak jelenleg bányászati célokra. Az eredmények őt is meglepték. Megállapította, hogy a bányaterületek mintegy 100 000 négyzetkilométert fedtek le, ami nagyobb, mint Ausztria területének ötszöröse. “És ezek csak az aktív bányák” -tette hozzá Maus, aki azt is elmondta, hogy sok helyszínt nem jelentenek be. “A valóságban a világ teljes bányászati területe még ennél is nagyobb”.

Egy bányászat nélküli világban szinte egyik napról a másikra szellemvárosok jönnének létre.

Az első lökéshullám a munkahelyeket érné. A bányászat megszüntetésével becslések szerint négymillió hivatalos munkahely szűnne meg az iparágban globális szinten. És az áldozatok ezzel nem érnének véget.

Számos ember van, aki közvetve függ a bányatelepektől, ezek megszűnése  tovább súlyosbítaná helyzetüket” – mondja Eléonore Lèbre a Queenslandi Egyetemtől, aki a bányászat társadalmi hatásait kutatja. Több mint 100 millió, a kézműves bányászathoz kapcsolódó munkával foglalkozókmegélhetési forrás veszne el. Ezek a hatások nem sokáig korlátozódnának ezekre a közösségekre.

Az energia lenne a legfőbb gond” – mondja John Thompson, a bányászati tanácsadó és fenntarthatósági professzor Vancouverben. És a szén lenne az első, ami eltűnne.”

A szén, mivel nehéz és terjedelmes anyag, rövid ellátási láncok mentén mozog a világban – gyakran egyenesen a bányából az erőműbe kerül. “Mivel olyan sok helyet foglal el, az erőművek nem nagyon támaszkodhatnak a raktárkészletekre” – mondja. Az állandó szállítószalag nagyon gyorsan kiürülne, ha a bányászat megszűnne.

Mivel a világ 35%-a még mindig a szénre támaszkodik a villamosenergia-termelésben, kevés ország menekülne meg egy hirtelen fellépő energiaválságtól. Azonban az, hogy a szén a villamosenergia-termelés hány százalékát adja, elég eltérő a világ különböző részein- Európában 15%, Kínában 63%, Dél-Afrikában pedig 84%-át adja a villamosenergia termelésnek -így az országok közötti energiaegyenlőtlenség is hamarosan érezhetővé válna.

„Sokkal több homokot bányászunk, mint bármi mást” – mondta Aurora Torres kutatónő, aki a belgiumi Louvain-i Katolikus Egyetemen a homokfelhasználás környezeti terheit kutatja. Hamarosan ezek az anyagok is fogytán lennének. Thompson szerint két-három héten belül kimerülnének a tartalékok.

Van némi kapacitás a használt beton újrahasznosítására, de a friss beton felhasználásának üteme messze meghaladja a jelenlegi újrahasznosítási arányt. A minőséggel kapcsolatban is lennének aggályok. “A legtöbb betont újrahasznosítják alacsonyabb minőségű felhasználásra, például útépítésre” – mondja Torres. Tehát, bár a jobb újrahasznosítási folyamatok bevezetése rohamos lenne, rövid távon az új lakások építése esne vissza.

Eközben a meglévő otthonok hőmérséklete egyre kellemetlenebbé válna, mivel a gáztárolók néhány hét után kimerülnének, és csökkenne a fűtéshez és hűtéshez szükséges energia. Azokban a gazdaságokban, amelyek a gázerőművektől függnek a villamos energia előállításában, mint például az Egyesült Arab Emírségek (95%), Oroszország (45%), az USA (41%) és az Egyesült Királyság (36%), gyakoribbá válnának az áramkimaradások. Minden működőképes műanyaggyártás az újrahasznosítható anyagokra korlátozódna, mivel a gáz, mint alapanyag eltűnne.

A modern társadalom azonban többről szól, mint az energia és az épületek.

“Körülbelül két hónap elteltével válnának igazán érdekessé a dolgok, amikor a bányászati leállás a fémeket érintené” – árulta el Thompson.

Becslése szerint a réz esetében, amely kiváló vezető, és amely szinte minden elektronikai termékhez nélkülözhetetlen, a készletek körülbelül hat-tíz hét alatt a nullára apadnának.

A benzin, a gázolaj, a műanyagok és az aszfalt gyártása megszűnne. És velük együtt a fosszilis üzemanyagok kora is véget érne.

A legtöbb ország bányászik valamit. Kína, Ausztrália és az USA világelső a nyersanyagok termelési értéke tekintetében, de néhány más nemzet gazdaságának sokkal nagyobb részét teszi ki a kitermelés. Legalább 18 országban a fémes ásványok és a szén az összes export több mint felét teszik ki; néhány országban ez az arány meghaladja a 80%-ot. Ha nem lenne fémkitermelés, akkor olyan országok teljes gazdasága kerülne veszélybe, mint az ipari aranybányászattal rendelkező Suriname, a Kongói Demokratikus Köztársaság, ahol a kobalt a legfontosabb, vagy Mongólia, amely a réz egyik vezető exportőre.

Néhány hónap múlva a globális élelmiszerellátás is válságba kerülne. Becslések szerint az élelmiszertermelés 50%-a függ a szintetikus műtrágyáktól, amelyek foszfor, kálium és földgáz különböző formuláiból állnak. Az alacsonyabb terméshozamok élelmiszerhiányhoz vezetnének. “Különösen azokban az országokban, ahol az éghajlat nem támogatja az élelmiszertermelést” – mondta Thompson.

A nukleáris tüzelőanyagokat hónapokra előre készletezik, így akár egy év is eltelhet, mire a társadalom kifogy az atomenergiából.

Talán a megújulók lehetnének a korszak nagyágyú. Azonban a megújuló energiaforrások paradoxona, hogy jelenlegi formájukban soha nem látott mennyiségű nem megújuló bányászott anyagra van szükségük.

Összefoglalva, a bányászat nem fog egyhamar eltűnni: a szakértők szerint a következő évtizedekre a fémek és az aggregátumok bányászatának újabb fellendülése várható. Néhány elem, például az ólom és az ón kivételével az összes fém kitermelése még az egy főre jutó bányászatot tekintve is növekszik majd – jegyezte meg Simon Jowitt, a Las Vegas-i Nevadai Egyetem gazdasági geológusa.

Azonban aggodalomra ad okot az a tény, hogy a nagyobb bányászat valószínűleg több földterületi hatást fog okozni. Laura Sonter, a bányászat és a biológiai sokféleség kutatója és kollégái nemrégiben arra figyelmeztettek, hogy a megújuló energiához szükséges anyagok bányászata növelni fogja a biológiai sokféleséget fenyegető veszélyeket. Gondos tervezés nélkül ezek az új veszélyek meghaladhatják az éghajlatváltozás mérséklésével elkerülhető veszélyeket. Talán idővel az anyagi lábnyomok koncepciója – a szénlábnyomok kiegészítéseként – széleskörben elterjed, és egyre többen felismerik, hogy milyen nagy gondot kell fordítanunk valamennyi nem megújuló erőforrásunkra.

Kép forrása: unsplash.com

 

  NRGreport
Bejegyzés megosztása
Ajánlott cikkek
Iratkozz fel hírlevelünkre!
©2022 NRGREPORT, Minden jog fenntartva.