Két hónapon belül tárják a vezetés elé az orosz olaj nélküli finomítási variációkat a Molnál – írja a portfolio.
A Mol szakemberei egy háttérbeszélgetésen mutatták be, hogy jelenleg milyen forrásokból, milyen csatornákon keresztül szerzi be a vállalat az olajat. A Barátság kőolajvezeték Ukrajna irányából lép be Magyarországra, a Mol a fényeslitkei mérőállomásnál veszi át az Oroszország felől érkező kőolajat. Innen a Barátság 2 vezetéken érkezik Százhalombatta irányába a kőolaj, ez a csővezeték maximális kapacitással közel 8 millió tonnát tud szállítani egy évben. A mai napig ez a legfőbb ellátója a százhalombattai finomítónak.
Egy normál évben a battai finomítóban feldolgozott kőolaj 60 százaléka Oroszország felől, ezen a vezetéken érkezik, nagyjából 10 százalék a hazai termelés, és maximum 30 százalék az Adria vezetéken érkező kőolaj aránya. Százhalombattán van egy komplex fogadó és tárolórendszer, ahol a Mol tárolja a kőolajat a feldolgozás előtt.
Kőolaj az Adria kőolajvezetéken keresztül is érkezik, így alternatív kőolajjal el tundá látni a százhalombattai finomítót. A horvát sisaki finomító, majd a boszniai, illetve a szerb finomító ellátásához szükséges nagyobb kapacitás rendelkezésre áll, de a Magyarország felé érkező irány egyelőre csökkentett kapacitással bír: 30 kilotonna napi kapacitása van jelenleg ennek a vezetéknek (ez egy hónapban 900 kilotonna, kicsit kevesebb mint 11 millió tonna évente). Elméletileg. Azonban számolni kell azzal is, hogy a vezetékeken lehetnek karbantartások, tisztítógörényezések, hibajavítások, amik csökkentik ezeket a kapacitásokat.
HA A BARÁTSÁG CSŐVEZETÉKEN MEGSZŰNNE AZ ELLÁTÁS, AZ ADRIA 11 MILLIÓ TONNÁS KAPACITÁSA NEM ELEGENDŐ A SZÁZHALOMBATTAI ÉS POZSONYI FINOMÍTÓ ÖSSZESEN MINTEGY ÉVI 14 MILLIÓ TONNÁS KŐOLAJIGÉNYÉNEK KIELÉGÍTÉSÉRE.
A Molnak ugyanis nem kizárólag a battai finomító ellátása a feladata, hanem az egész régiós ellátási láncot kell figyelembe vennie, és a szlovák finomító ellátása ugyanolyan fontos.
Az elmúlt 50-60 évben az orosz volt a Mol fő kőolaja, és csak időnként voltak szállítások az Adrián. 8 éve kezdtek el egy komplex beruházási programot, és 170 millió dollárt költött el a Mol arra, hogy bővítsék az Adria kőolajvezeték kapacitását, hogy meglegyen a képesség arra, hogy 30 százalékot tudjon tengerről beszerezni a vállalat.
A szóba jöhető alternatív kőolajakat három csoportba osztják a Molnál:
1) a tuti, már kipróbált kőolaj
2) nem kipróbált, de már van a laborban minta, hátha később jó lesz
3) potenciális: még nincs minta se, de majd egyszer veszünk és jól megnézzük
Egy speciális optimalizációs programmal először megvizsgálják a kőolajakat, hogy melyik az, amelyik stimmelhet a Mol rendszereiben, és aztán szűkül a lista, s amelyik ígéretesnek tűnik, abból vesznek mintát, és letesztelik laboratóriumban, megnézik a kompatibilitását egyéb kőolajfajtákkal – legfőképpen az orosszal. Ha átmegy a teszten, vesznek belőle.
Ha jön az embargó, akkor egy fokozatos átmenet úgy képzelhető el, hogy a Mol összekeveri a rendelkezésre álló orosz készleteivel az első kosárból választott kőolajakat, ezzel biztonságos alapműködést tudnak elérni.
A Mol szakemberei elmondták, hogy nem tudnak elképzelni átmeneti állapotot: ha egy üzemet fel kell készíteniük arra, hogy egy eltérő minőségű alapanyag feldolgozására legyen alkalmas, akkor azt végre kell hajtani. Nem lehet beruházni, amíg elmúlik ez a krízishelyzet, aztán visszatérni a régi működéshez. Azok az infrastruktúrák, amiket megépítenek, itt fognak maradni akkor is, ha visszaáll a háború előtti helyzet, és újra lehet orosz olajat feldolgozni.
Már zajlanak beruházások: szeptemberben fognak átadni egy technológiai részegységet, ami arra szolgál, hogy a tengeren érkező kőolajak egy részéből a korrozív komponenseket el tudják távolítani. A 30-35 és a 100 százalék nem orosz olaj feldolgozása között jelentős technológiai és operációs különbség van.
Még nem eldöntött tény, hogy a Mol 2-4 éven belül átáll a nem orosz olaj feldolgozására, de a csapat elkezdte a munkát, készülnek a tervek, több projektet is elő kell készíteni, 2-3 hónapon belül tudnak eljutni döntésekhez.
Szigorúan véve piaci alapon nem biztos, hogy érdemes belevágni ilyen költségbe és csomó macerába egy tőzsdei vállalatnak, de ha ellátásbiztonságról van szó, akkor ugye mégis fontos. A Mol úgy készül, hogy ha embargóra kerül sor, és nem dolgozhat fel már orosz olajat a finomítóiban, akkor legyen B terve.
Amúgy meg minden országnak van stratégiai készlete, ami 90 napra elegendő kőolajat és kőolajszármazékot tartalmaz, jó eséllyel ehhez kellene nyúlni, de a Molnak is vannak operatív készletei, ez alapesetben pár napra elegendő. A Molnak intenzifikálni kellene a tengeri beszerzést olyan szinten, amit a vezeték, a finomító elbír, és amit a Mol be tud szerezni. Abban az esetben, ha egyáltalán nincs orosz olaj, a tengerről kell behozni alternatív olajat, akkor fennáll a logisztikai probléma, nem tud olyan mennyiségű nyersolaj eljutni a finomítóba, és fellép a másik probléma, hogy a más kőolajból finomított termékek kihozatala szintén más lesz.
Van egy olyan forgatókönyv is, ha mondjuk a Barátság kőolajvezetéken keresztül már nem érkezik olaj, de orosz olaj a tengeren keresztül még elérhető, ebben az esetben kapacitáscsökkentéssel tudna működni a Mol a logisztikai keresztmetszet probléma miatt, nem tud ugyanis annyi orosz olajat felhozni az Adrián, amennyire szükség lenne. Ennek az eredménye az lenne, hogy kisebb kapacitásokkal működnek a finomítók, és kevesebb terméket tudna előállítani a Mol. A számítások szerint kb. 20 százalékkal csökkenne a termékkihozatal.
fotó: Mol