Fenntarthatóság

Mi lehet az észak-afrikai és közel-keleti országok útja az éghajlatváltozás elleni küzdelemben?

NRGreport | 2022.06.14. 14:14

Kevesebb mint hat hónap van hátra az egyiptomi COP27 konferenciáig, így a szakértői figyelem egyre inkább a közel-keleti és észak-afrikai régió tiszta energiára való átállására terelődik – írja az Al Jazeera

A globális éghajlati tárgyalások a bolygó legforróbb és legszárazabb részére érkeznek. A közel-keleti és észak-afrikai (MENA) régió ad otthont az ENSZ következő éghajlatváltozási konferenciájának, ahol a világ döntéshozói összeülnek, hogy megállapodjanak az emelkedő hőmérséklet korlátozásához szükséges intézkedésekről.

Tavaly a kormányok a COP26-on, az Egyesült Királyságban, Glasgow városában megrendezett éghajlatváltozási csúcstalálkozón megállapodtak abban, hogy az évszázad közepére megakadályozzák, hogy a bolygó hőmérséklete 1,5 Celsius-foknál magasabbra emelkedjen, amely küszöbérték túllépése katasztrofális következményekkel járhat az emberekre és az ökoszisztémákra nézve.

Ezzel egyidejűleg Egyiptomot választották ki, hogy idén novemberben a Sínai-félsziget sivataga és a Vörös-tenger között fekvő üdülőváros, Sharm El-Sheikh adjon otthont a COP27 konferenciának. A COP28 egyébként a következő évben szintén a MENA térségben, az Egyesült Arab Emírségekben kerül megrendezésre.

Az ENSZ-találkozók 1995-ös kezdete óta a régió csak néhány alkalommal adott otthont a COP-ként ismert nemzetközi éghajlat-változási konferenciáknak – kétszer a marokkói Marrákesben, egyszer pedig a katari Dohában, majdnem egy évtizeddel ezelőtt.

Az éghajlatváltozási találkozókon a vezetők nemzeti célokat és javaslatokat mutatnak be az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére. A fő cél az, hogy a kormányok megakadályozzák, hogy a fosszilis tüzelőanyagok elégetésével nagy mennyiségű kibocsátást juttassanak a légkörbe.

A probléma azonban az, hogy a világ energiaellátásának mintegy 80 százaléka szénből, olajból és gázból származik, és a legtöbb nemzet energiaszükséglete nagymértékben ezekre támaszkodik. A jelenlegi energiaszerkezeteket környezetbarátabb alternatívákkal kell felváltani, de a gyakorlatban még mindig a fosszilis tüzelőanyagoké a főszerep.

Egy biztonságos és méltányos út megtalálása

Az energiarendszerek átalakítása költséges és világszerte nehéz vállalkozás. A MENA-országok olaj- és gáztermelői számára ez a feladat még nehezebb, mivel a villamosenergia 95 százalékát fosszilis tüzelőanyagokból állítják elő.

Az éghajlatváltozás is gyorsabban szárítja és melegíti a régiót, mint bárhol máshol a Földön, így a régió sérülékenyebbé válik az olyan szélsőséges időjárási eseményekkel szemben, mint például az aszály.

Elemzők szerint a régió számára biztonságos és méltányos utat kell kialakítani, a COP27 pedig platformként szolgálhat ehhez.

Az éghajlatváltozási tárgyalások főként az energiára és a szén-dioxid-mentesítésre összpontosítanak, míg más fontos kérdések, például az igazságosság és a vízhiány nem kapják meg a megérdemelt figyelmet” – mondta Kaveh Madani,  a COP23-ra delegált iráni delegáció vezetője az Al Jazeerának.

Azonos megoldási intézkedéseket előírni helytelen, mert nem minden ország rendelkezik azonos erőforrásokkal és lehetőségekkel” – tette hozzá Madani.

A MENA megfigyelői az egyiptomi tárgyalásokat arra használták fel, hogy a régiót a figyelem középpontjába állítsák, különösen a tiszta energiára való átállással kapcsolatos kihívások tekintetében.

Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület legutóbbi értékelése nem hagyott kétséget afelől, hogy a globális felmelegedés legsúlyosabb hatásainak megelőzése érdekében gyors és mélyreható kibocsátáscsökkentésre van szükség minden gazdaságban, így a MENA térségben is.

Ehhez a régióban a fosszilis tüzelőanyagokat túlnyomórészt felhasználó energiamixbe több alternatív energiaforrást kell bevonni. Az olyan megújuló energiaforrások, mint a nap- és a szélerőművek, lehetséges alternatíváknak számítanak.

A vízenergia azonban a legkevésbé kívánatos lehet, mivel a villamosenergiát a nagy gátak által elzárt víztározókból nyerik, és a térségben az energetikai és mezőgazdasági célú túlzott gátépítés máris hozzájárult ahhoz, hogy Iránban, Szíriában, Irakban és Egyiptomban a nagy folyók kiszáradtak.

Egy tisztességes átmenet biztosítása

A legtöbb közel-keleti és észak-afrikai ország gazdasága kizárólag az olaj- és gázkitermelésből és -exportból származó bevételektől függ. A COP27 közeledtével valószínű, hogy több országra, köztük Egyiptomra is nyomást gyakorolnak majd, hogy gyorsabban nyújtsák be a szén-dioxid-mentesítési terveket. Néhány gazdag ország, például Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek már megtette ezt.

A zöld finanszírozási lehetőségek azonban nem egyenlőek a régióban. Irán például, amely a világ egyik legnagyobb szén-dioxid-kibocsátója, az Egyesült Államok szankciói miatt nem fogadhat külföldi befektetéseket a megújulóenergia-ágazat fejlesztésére.

A háború sújtotta közel-keleti országoknak, például Iraknak és Szíriának szintén nehézséget okoz majd a városok és iparágak tiszta energiával történő újjáépítéséhez szükséges pénzek elosztása.

Ráadásul a MENA térség döntéshozói szerint a fejlett gazdaságoknak, például az Egyesült Államoknak, az EU-nak és Kínának – amelyek történelmileg a leginkább felelősek az üvegházhatású gázok szennyezéséért – segíteniük kellene a szén-dioxid-mentesítéshez szükséges technológiák finanszírozásában.

A McKinsey tanácsadó cég által közzétett felmérés szerint az alacsonyabb jövedelmű, fosszilis tüzelőanyagokon alapuló országoknak lényegesen többet kell majd költeniük az átállásra, mivel nagymértékben ki vannak téve az éghajlatváltozásnak és kárainak.

Az ő védelmükben és a méltányosság érdekében nem várható el, hogy az éghajlatváltozás mérséklése a MENA-régióban azonos módon történjen.

Ahogy Ali Ahmad, a Világbank energia- és éghajlatváltozási szakértője az AlJazeerának elmondta: “A régió előtt álló akadályok nagyon is országspecifikusak, mindegyiknek megvannak a maga politikai-gazdasági megfontolásai, amelyek alakítják az energetikai átmenet ütemét és mélységét“.

A szakadék áthidalása

A globális olaj- és gázpiacok jelentősen megváltoztak azóta, hogy a COP26 tavaly novemberben a skóciai Glasgowban lezárult, Oroszország ukrajnai inváziójával és az azt követő, Moszkva ellen bevezetett szankciók sokaságával.

Ahhoz, hogy energiaszektorának biztonságát és költségeit kordában tudja tartani, az EU-nak új partnert kell találnia a jelenleg Oroszországtól kapott gázszállításhoz. Ez különösen jól jön a közel-keleti és észak-afrikai országoknak.

Irán, Katar, az Egyesült Arab Emírségek, Szaúd-Arábia, Irak és Egyiptom rendelkezik a világ legnagyobb gáztartalékaival, valamint kellő szakértelemmel bír annak felhasználásához mind a hazai energiafelvételhez, mind az exporthoz.

Nagyon valószínű, hogy a következő néhány évben Európa elkezdi majd kiváltani az Oroszországból származó gázimportját, így alapvetően a MENA térségben kitermelt gáz új piacra talál, valószínűleg magasabb áron” – mondta Ahmad.

Egyiptom és Katar már most is learathatja ennek gyümölcsét, miután jelentős megállapodásokat kötöttek az európaiakkal a cseppfolyósított földgáz (LNG) fejlesztéséről, amelyet csővezetékek helyett tankhajókkal lehet könnyen szállítani.

Bár a földgáz köztudottan káros a légkörre, és hatalmas mennyiségű metánt bocsát ki – amely a második legnagyobb mértékben járul hozzá az ember által okozott éghajlatváltozáshoz -, mégis olyan hídszerepben tüntetik fel, amely segíthet a MENA országainak a tiszta energiára való áttérésében. A földgáz körülbelül 45 százalékkal kevesebb szén-dioxidot bocsát ki, mint a kőolaj és a szén, és a Nemzetközi Energiaügynökség a legtisztább fosszilis tüzelőanyagként ismerte el.

A napenergia, a szél és a zöld hidrogén jobb lehetőségek a MENA jövőbeli energiamixének kialakítására, de “meg kell vizsgálnunk és fel kell mérnünk, hogy ezek közül az üzemanyagok közül melyik rendelkezik jól kiépített ellátási lánccal és meglévő infrastruktúrával, hogy átmenetileg betöltse az energiaátmenet hiányosságait, és a legjobb választás ezen szempontok szerint a földgáz” – mondta Farid Safari, az Oxford Institute for Energy Studies vendégkutatója az Al Jazeerának.

Végső soron a Közel-Kelet és Észak-Afrika esetében “az energiamix országonként eltérő lesz, és valóban a régiótól és a különböző körülményektől függ – beleértve a megújuló erőforrásokat, a tőkéhez való hozzáférést és a rendelkezésre álló alternatívákat” – mondta Ali al-Saffar, a Nemzetközi Energiaügynökség közel-keleti és észak-afrikai programvezetője az Al Jazeerának.

Kép forrása: unsplash.com

  NRGreport
Bejegyzés megosztása
Ajánlott cikkek
Iratkozz fel hírlevelünkre!
©2022 NRGREPORT, Minden jog fenntartva.