A nagy gazdaságok recessziója az egyetlen biztos módja annak, hogy Oroszország kőolajbevételei csökkenjenek, ezt a kellemetlen igazságot a nyugati döntéshozók megpróbálták elhallgatni a választók elől – írja a Reuters az elemzésében.
Nem logikus, hogy az Egyesült Államok és az EU döntéshozói szándékosan recesszióba taszítanák gazdaságukat csak azért, hogy fokozzák az Oroszországra nehezedő gazdasági nyomást, mert a nélkülözés nem vonzó opció a választási politikában. Ha azonban gazdaságuk mégis recesszióba kerülne – ami jelenleg lehetségesnek, sőt valószínűnek tűnik – akkor az orosz olajexportra vonatkozó szigorú szankciók valószínűsége is jelentősen megnő még idén és 2023-ban.
Oroszország 2021-ben 536 millió tonna kitermeléssel a világ második legnagyobb olajtermelője volt, a 711 millió tonnás kitermelésű Egyesült Államok mögött, de alig megelőzve Szaúd-Arábiát 515 millió tonnával.
A BP („Statistical review of world energy”) szerint Oroszország a világtermelés közel 13%-át adta volumenét tekintve, az Egyesült Államok (17%) mögött, de alig megelőzve Szaúd-Arábiát (12%).
Úgy tűnik, hogy Szaúd-Arábia, a többi öböl menti monarchia és az amerikai palaolajipari cégek a jelenlegi határértékek közelében termelnek, és rövid távon kevés lehetőségük van a termelés növelésére.
Világosan látszik, hogy e termelők egyike sem képes és nem is hajlandó jelentős mennyiségben pótolni az Oroszországból származó nyersolaj- és finomított üzemanyag-kivitel kiesését, a közelmúltbeli árnövekedés ellenére sem.
Recesszió hiányában tehát a marginális hordó az olajpiacon Oroszországból származik, és a közel-keleti és ázsiai nemzetközi vevők számára rendelkezésre bocsátott hordó feltételei határozzák meg a globális árat.
Eddig az orosz kőolajexportra vonatkozó szankciók a fogyasztó országok számára felhajtották az árakat, miközben Oroszország bevételeit növelték, mivel az árak gyorsabban emelkedtek, mint a mennyiségek csökkentek.
De a recesszió vagy egy elhúzódó konjunkturális visszaesés a fő olajfogyasztó gazdaságokban, az Egyesült Államokban, az Európai Unióban és Kínában megváltoztatná a helyzetet, mivel szabad kapacitást teremtene az olajpiacon.
A marginális ármeghatározó hordó már nem kizárólag Oroszországból származna; Szaúd-Arábia, az OPEC többi tagja és az amerikai palaolaj-termelők mind versenyeznének a stagnáló vagy zsugorodó fogyasztás ellátásáért.
Az Európai Unió és az Egyesült Államok a konjunktúra visszaesése felé tart, ami nagyrészt a magas energia- és egyéb nyersanyagáraknak köszönhető.
Különösen az Európai Unió sodorta magát a recesszió közelébe a szankciókkal, mivel az olaj, a gáz és a villamos energia, valamint az élelmiszerek és a feldolgozott termékek árának emelkedése a háztartások és az üzleti vállalkozások kiadásait szorítja vissza.
Ez nem érhette meglepetésként a történelmet ismerő politikai döntéshozókat.
Négy évszázados tapasztalat azt mutatja, hogy az energiaembargók rövid és középtávon jelentősen megemelik a fogyasztók által fizetett árakat, hacsak nem áll rendelkezésre könnyen elérhető alternatív ellátás a hiány pótlására.
Az energiabojkott akkor és csak akkor vonzó politikai eszköz, ha van olyan (tényleges vagy potenciális) többlet termelési kapacitás, amely lehetővé teszi, hogy a szankciókkal sújtott energiaforrásokból származó energiát nem szankcionáltakkal helyettesítsék.
Az orosz olajra vonatkozó szankciók ugyanúgy visszahatottak a fogyasztókra, mint amikor az angol parlament 1642/43-ban, a polgárháború idején megtiltotta a szénszállításokat Londonba a királypárti széntermelő területekről.
Ugyanez a probléma volt nyilvánvaló, amikor a nemzetközi olajtársaságok 1951 és 1954 között embargót rendeltek el az Iránból érkező üzemanyagszállításokra az Angol-Irán Olajtársaság államosítását követően, ami üzemanyaghiányt okozott Ázsiában.
A recesszió vagy a konjunktúra visszaesése megváltoztatná a körülményeket, és lehetővé tenné – legalábbis elvben -, hogy Oroszország kőolajexportját más szállítók több hordójával helyettesítsék.
A recesszió és a több szabad kapacitás megjelenése alacsonyabb árakat eredményezne valamennyi termelő, köztük Oroszország számára is. Recesszió esetén Oroszország bevételeit kétszeresen is súlyosan érintené az alacsonyabb árak és az alacsonyabb mennyiségek kombinációja, mivel hordóit más termelők hordóival helyettesítenék.
Érthető, hogy az Egyesült Államok és az EU vezető döntéshozói nem akarnak szándékos recessziót előidézni, hogy a szankciókat hatékonyabbá tegyék.
Az orosz olajeladások árplafonjára vonatkozó bonyolult javaslatok kísérletet tesznek arra, hogy kikerüljék ezt a dilemmát, vagy legalábbis elrejtsék a politikai kompromisszumokat.
Ha azonban a következő hónapokban nem szándékolt recesszió következik be, az nagyobb teret teremthet a szankciós politika későbbi, 2022-es és 2023-as szigorításához.
Oroszország ukrajnai inváziója, az orosz olajexportra vonatkozó nyugati szankciók és a globális gazdasági ciklus kilátásai elválaszthatatlanul összekapcsolódtak.
fotó: Saudi Aramco
S.Rita
