Augusztustól, aki az átlagnál többet fogyaszt, annak az átlagfogyasztás feletti lakossági áram 6,5-szer annyiba fog kerülni, mint eddig. Most induló cikksorozatunkban megvizsgáljuk azokat az energia-spórolási tippeket, amelyektől ugyan mindenki hallott valamilyen formában, de mélyebben, akár számításokkal alátámasztva, ritkán vizsgáljuk meg ezek létjogosultságát, megtérülését. A bolygónk érdekében minden megspórolt watt számít, ám adott esetben jobban járunk, ha olyan energiatakarékossági beruházásra költünk, amivel valódi változást érünk el, ami jobban megéri.

A nagymamáink, dédszüleink nem csak finomakat főztek ránk, de már egészen kicsi korunkban sokunkra ránk szóltak: „Fiam, kapcsold le a villanyt, ha kimész a szobából!” Ezek a régi, már-már unalomig ismert mondókák idén augusztus után – miután az éves átlagfogyasztás felett a lakosságnak is világpiaci árat kell fizetnie nem csak a gázért, de az elektromos áramért is – bizonyosan sokkal többször hangzanak majd el…

Változnak a szokások és a fogyasztás szerkezete is

A ma 30-40 évesnél fiatalabb generációknál a fenti intelmek ma már nagyon idejétmúltnak tűnnek. Egyfelől mert például sok családi ház teraszán, garázsfelhajtóján, vagy éttermek mellékhelyiségeiben már hosszú-hosszú évek óta kevesen használnak villanykapcsolót, hiszen filléres mozgásérzékelő automaták kapcsolják le és fel a világítást, így spórolva helyettünk is villanyáramot.

Másfelől pedig nagymamáink, dédmamáink idején – nyolcvan-száz évvel ezelőtt – még fajlagosan – az fizetésekhez képest – nagyságrendekkel drágább is volt az áram, a világítás pedig az áramszámla tetemes részét tette ki. Ám ez az arány ma elhanyagolható, hiszen a klímáink, a mikrosütők de még a kávéfőzők is sok-sok órányi világítással egyenértékű áramot fogyasztatnak el pár perc leforgása alatt.

Döbbenetes árak voltak egykor, de más volt a felhasználás módja

Egy kis visszatekintés, a döbbenetes árkülönbségeket szemléltetendő. Az 1920-as évek végén a fővárosban 23 fillér, Miskolcon pedig például 65 fillér körül volt egy kilowattóra lakossági áram díja (igen nyereségesen is működtek az akkori, szén alapú turbinákkal dolgozó szolgáltatók), míg az átlagkeresetek havi 128 pengőt tettek ki. Azaz még ha a jóval olcsóbb budapesti áramot is nézzük, a fenti adatokkal és a mai átlagkeresetekkel arányt számítva megkapjuk, hogy legalább 630, de – mondjuk Miskolcon – akár közel 1800(!) forintba is kerülhetett egy kilowattóra villamosenergia. Nyilvánvalóan a falvakban nem is nagyon akad vezetékes áram, az városi luxus volt, a falvakban legfeljebb telepes (elemes) rádiók kezdtek terjedni akkoriban. Egyszóval: körtét almával hasonlítunk, mivel az akkori, drága áramot szinte kizárólag a szerényebb fogyasztású világításra használták, a mosógépeket kézzel hajtották, a vasalókat izzó faszénnel működtették, legfeljebb pár modern ventilátor forgott a luxusházakban nyáron.

Ugyanakkor a Y, az Z, de még inkább az alfa generációk már sok esetben nem is igazán értik a nagyszülők intelmeit. A régi villanyégőkhöz képest a LED-ek alig fogyasztanak, sok helyütt biztonsági okokból egész éjjel égnek a villanyok és nálunk – nemzetközi összehasonlításban különösen – még az energiaválság ellenére is mesterségesen alacsony volt eddig a lakossági áram ára. A nagy változások ebben az újabb, kissé pazarló szemléletben majd csak az első „nem rezsicsökkentett” közüzemi számlák megérkezésekor várható.

Mennyi volt eddig, és mennyi lesz mostantól égetni a villanyt?

Ám, hogy ne a levegőbe beszéljünk, nézzük meg egy átlaglakást, illetve hogy annak energiaszámlájából a valóságban mekkora költséget tesz ki a világítás. Az egyszerűség kedvéért vegyünk egy havi átlagban 7000 forintos villanyszámlát, hogy az arányokat jobban érzékeltetni tudjuk. Ez az összeg egyébként is nagyjából megfelel egy magyar átlagcsalád havi fogyasztásának, amennyiben gázzal oldják meg a fűtést és a meleg víz készítést, és nincsen a háztartásban áramtermelő napelem, illetve elektromos autó sem.

Ma hétezer forintért bő 180 kilowattóra (pontosabban 184 kilowattóra), még a rezsicsökkentett kategóriába eső áramot vásárolhatunk a szolgáltatóktól. Az egységár nem teljesen fix, nem csupán a vezérelt (ismertebb nevén éjszakai) áram alacsonyabb ára miatt, hanem azért is, mert van egy alapdíj is.

Leegyszerűsítve azonban a dolgokat, a lakosság számára ma a rezsicsökkentés okán továbbra is 37 forint körüli kilowatt-óránkénti díjjal számolhatunk, holott a vállalkozások (kivéve a támogatott kkv-kat) bruttó 90-99 forintért kapják az áramot kilowattóránként, piacihoz közelebbi áron.

A rezsicsökkentés részleges megvonásakor bejelentett adatok alapján azonban augusztustól a piaci ár a fenti lakossági ár több mint hat és félszerese, 242 forint lesz!

Számoljunk csak, mi, mennyi?

Maradjunk első körben a rezsicsökkentett lakossági áraknál, és vegyük a legalapvetőbb példát, egy szobai csillárt, amelyben öt darab 9 wattos LED égő teljesít szolgálatot, fényárba öntve a szobát. A fent emlegetett 37 forintunkért az öt lámpának – egy kisebb reflektor fényteljesítményének – megfelelő csillárunkat több mint 22 órán át, tehát két teljes éjszakán át égethetjük. Ha csak egy állólámpáról, vagy egy egy égős konyhai, étkezőben működtetett lámpáról, akkor ötször ennyi ideig. Tehát egy állólámpa fogyasztása tíz hosszú éjszakán át éri csak el a 37 forintot.

Természetesen hagyományos, nem LED-es égőkkel ötször-hétszer ekkora fogyasztás, így a ma már nem is olyan drága LED-es izzókat mindenképpen szerezzük be a lakás összes lámpatestéjbe.

Ám ezzel a „munka” nagy részét le is tudtuk, automata kapcsolókkal ellátni a fenti összegek mellett valóban csak a nagy forgalmú éttermek, intézmények és irodák tereit lehet érdemes felszerelni.

Lekapcsolni tehát nem árt a lámpákat, ahogy a nagymamáink intelme szól, sokkal fontosabb azonban mondjuk kikapcsolni a tévét, ha nem nézzük, egy-két fokkal melegebbre állítani a klímát, megfontoltan, ECO programon használni a mosógépet, a mosogatógépet, vagy éppen csak annyi vizet forralni a kávénkhoz, a főzéshez, amennyire szükség van (lásd mellékelt táblázatunkat). Persze lehet éppen spórolni a bojler adta meleg vízzel, az elektromos fűtéssel.

Piaci árakon mennyit veszíthetünk?

Nyilvánvaló, hogy a fenti, 37 forintos kilowatt-óránkénti díj 242 forintra növekedésével – ha átlépjük a havi 210 kWh-s küszöböt – mindjárt érezhetőbb egy LED-es csillár fogyasztása.

Ugyanakkor az előbb említett tévék, hűtőgépek, klímák mikrosütők, vagy éppen vízforralók és villanytűzhelyek okosabb használatával súlyos ezreket, akár tízezer forint felett is spórolhatunk havonta (lásd tájékoztató táblázatunkat), miközben a világítási költségeken legfeljebb pár százast fogunk, kiváltképp, ha LED-ekkel vagy kompakt fénycsövekkel világítunk. Nem is lenne meglepő, hogyha a LED égők heteken belül hiánycikké válnának, ahogyan a minap a tűzifa kezdett újra gyors ütemben drágulni… De ez már egy másik energiatakarékossági írás témája lesz majd.

Mi mennyit fogyaszt egy háztartásban?

(óránkénti teljesítményfelvétel szerint növekvő sorrendben) 

*A klímák teljesítményét nem egyszerűen a ráírt kilowatt (2,6 kW, 3,6 kW, stb.) szerint számítjuk, mert azt korrigálni kell az úgynevezett  SEER értékkel, ami kifejezi a berendezés hűtési üzemi hatékonyságát.

Megjegyzés: fellelt, hozzávetőleges, géptípustól is függő adatok becsült tényleges, nem pedig névleges fogyasztása. Továbbá sok berendezést nem azonos ideig használunk, így a például a hajszárító vagy a vasaló magas fogyasztási értékei azért adódtak, mert egy-egy óra használatot számítottunk ki az összehasonlíthatóság kedvéért, miközben a hűtők például óránként nem fogyasztanak sokat, de azokat nem 10-20 percig, vagy pár óráig, hanem napi 24 órán keresztül használjuk! A mosógép pedig például harmadannyit fogyaszt ECO programmal, mint 90 fokos főző-mosással

Kép forrása: unsplash.com