Az Európai Unió a héten megállapodást kötött a gázellátási válság kezelésére, de ahhoz, hogy ez működjön, a tagállamoknak kétoldalú megállapodásokat kell kötniük a gáz megosztásáról, és jelenleg a legtöbb tagállamnak nincs ilyen megállapodása.
Mindössze hat ilyen megállapodást kötöttek, így az EU 27 tagállamának többsége nem rendelkezik konkrét feltételekkel arról, hogy ellátási válság esetén hogyan és mikor osztoznának a gázon, illetve hogy milyen pénzügyi kompenzációt adnának vagy kapnának ezért.
A kétoldalú megállapodások létrejötte lenne tényleg az egyetlen dolog, amire számíthatunk egy valódi ellátási válság pillanatában” – mondta Christian Egenhofer, az Európai Politikai Tanulmányok Központjának munkatársa.
Attól tartva, hogy Oroszország teljesen leállíthatja a gázáramlást, az uniós országok kedden megállapodtak abban, hogy a tél folyamán 15%-kal visszafogják a gázfelhasználásukat, hogy feltöltsék a tárolókat, és felszabadítsák az üzemanyagot, amelyet ellátási válság esetén megoszthatnak.
De az egyes országokon múlik, hogy az üzemanyag megosztása a gyakorlatban hogyan fog történni.
Az uniós jogszabályok arra kötelezik a tagállamokat, hogy küldjenek gázt egy olyan szomszédos államnak, amelynek háztartásai vagy alapvető szolgáltatásai, például kórházai súlyos hiányt szenvednek. Ennek érdekében a kormányok kétoldalú megállapodásokat kötnek.
Az eddigi hat megállapodás azonban csak nyolc országra terjed ki, köztük Németország és Ausztria, Észtország és Lettország, valamint Olaszország és Szlovénia között. Kadri Simson, az EU energiapolitikai vezetője a múlt hónapban, és sürgette az országokat, hogy gondoskodjanak többről, mert ez nem elegendő.
Kormányzati tisztviselők szerint néhány ország tárgyalásokat folytat új kétirányú megállapodásokról. A német-cseh megállapodást télen írják alá, Németország pedig további megállapodásokon dolgozik Lengyelországgal és Olaszországgal – közölte a gazdasági minisztérium.
Néhány, az orosz gáztól nagymértékben függő ország – például a tengerparttal nem rendelkező Magyarország, amely ellenezte az e heti megállapodást -például nem rendelkezik ilyen megállapodással. Olaszország és Franciaország -akik az EU legnagyobb gázfelhasználói Németország után- szintén nem állnak jól: Olaszországnak csak egy kétoldalú megállapodása, Franciaországnak egy sincs.
A szolidaritási megállapodások célja, hogy egy esetleges ellátási válság esetén elkerüljék a pánikszerű reagálást, és csökkentsék annak kockázatát, hogy az országok üzemanyagot halmozzanak fel és megtagadják szomszédaik segítségét.
Simone Tagliapietra, a Bruegel nevű think-thank társaság vezető munkatársa azt javasolta, hogy az EU-nak egy szélesebb körű kompenzációs rendszert kellene bevezetnie, amelyben az országok fizetnek más tagállamoknak azért, hogy megtakarítsák és megosszák a gázt.
Egy ilyen kompenzációs mechanizmus nélkül nehéz lesz biztosítani a szolidaritást” – mondta, hozzátéve, hogy Európa legnagyobb gazdaságának, az orosz gáztól nagymértékben függő Németországnak kellene elsőként hozzájárulnia.
A gázmegosztás határozottabb feltételei nélkül „nem biztos, hogy a jelenleg papíron látható szolidaritás molekulák formájában fog végbemenni Európában” – tette hozzá Tagliapietra.
A kompenzáció gondolata vonzó lehet például az olyan államok számára, mint Görögország és Spanyolország, amelyek kezdetben ellenálltak annak, hogy Brüsszel arra kérje őket, hogy kevesebb gázt használjanak, hogy segítsék azokat az országokat, amelyek évek óta szorosabb energiakapcsolatokat ápolnak Moszkvával.
Spanyolország nem függ az orosz gáztól, és uniós diplomaták szerint Brüsszel szolidaritásra való felhívása felháborított néhány fővárost, amelyek még mindig neheztelnek Németországra, mivel az a korábbi pénzügyi válságok idején élesen kritizálta a déli államok gazdaságpolitikáját.
Robert Habeck német gazdasági miniszter szintén ígéretet tett arra, hogy „az európai szolidaritás részeként” továbbra is áramlik a gáz a szomszédos országokba, köztük Ausztriába és a Cseh Köztársaságba.
Eddig Németország volt a legaktívabb ország a szomszédos országokkal való szolidaritási megállapodások megkötésében. Amellett, hogy Németország Európa legnagyobb gázfogyasztója, a német vezetékek révén számos középső és keleti államba is eljut a gáz.
Néhányan azonban nem hajlandóak együttműködni. Magyarország ebben a hónapban közölte, hogy leállítja az üzemanyag-exportot más országokba. Lengyelország szintén szkeptikus hangot ütött meg a szállítások megosztásával kapcsolatban.
A keddi uniós szintű megállapodást mind a 27 tagállam jóváhagyta, kivéve Magyarországot, amely eredetileg szintén ellenezte az Oroszországgal szembeni uniós olajszankciókat. A megállapodás önkéntes korlátozásokat állapított meg a gázfelhasználásra vonatkozóan, amelyeket ellátási válság esetén kötelezővé lehet tenni. A megállapodás azonban egy sor olyan mentességet és eltérést tartalmaz az országok és iparágak számára, amelyek egyes elemzők szerint azt jelentik, hogy ha Oroszország elzárja a gázáramlást, akkor az ellátás biztosításához szigorúbb korlátozásokra és az államok közötti megosztásra lesz szükség.
Egy uniós diplomata szerint végső soron az országok saját érdeke, hogy segítsenek egymásnak, mivel egy gazdasági válság vagy gázhiány az egyik országban – különösen Németországban – az egész blokkra kihatna.
Ha Németország elbukik, akkor Németországgal együtt bukunk el mindannyian” – mondta a diplomata.
fotó: unsplash
S.Rita
