Az energia-átmenet index (ETI) az országok energiaátállásának előrehaladását méri fel a az energia-háromszög három dimenziójának – gazdasági fejlődés és növekedés, energiabiztonság és -hozzáférés, valamint környezeti fenntarthatóság tekintetében. Van mit tenni, a jelen körülmények „tökéletes vihart” okozva nehezítik a mindhárom szempont érvényesítését.
Miközben az éghajlatváltozás mérséklését célzó átalakító intézkedések sürgőssége fokozódott, az elmúlt három évben bekövetkezett számos sokkhatás és azok energiarendszerre gyakorolt hatásai rávilágítanak a hosszú távú célok megvalósításának kihívásaira – miközben a rövid távú vészhelyzetekre is reagálni kell.
Az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport (IPCC) legutóbbi értékelései hangsúlyozzák, hogy az üvegházhatású gázok (ÜHG-k) globális kibocsátásának 2025-ig el kell érnie a csúcspontját, és ezt követően a kibocsátásoknak gyorsan csökkenniük kell.
Mindeközben az energia megfizethetőségének, biztonságának és hozzáférhetőségének, valamint a fenntarthatóságnak előmozdítása ugyanúgy prioritás.
Számos ország bizonyította ellenálló képességét a világjárvánnyal szemben. A vártnál gyorsabb fellendülés, s közben az energiarendszer egyes részeibe történt alacsony mértékű beruházások azonban megterhelték az energiaellátást, ami nagyon magas energiaárakhoz vezetett, súlyosan érintve a háztartásokat és a vállalkozásokat. A kereslet-kínálat egyensúlytalansága számos következménnyel jár, például átrendeződhetnek az energiarendszerek, lassíthatja az átmenetet, és egyre drágább lesz az energiához jutás, miközben súlyosbodnak az egyenlőtlenségek.
Az ukrajnai háború számos országot arra kényszerített, hogy újragondolja energiabiztonsági paradigmáját, mérlegelje az energiabiztonság és a fenntarthatóság közötti kompromisszumokat az energiaellátás rövid távú biztosítása érdekében.
A tanulmány szerint hosszú távon arra lehet számítani, hogy az energia-átmenet minden érintett számára előnyös lehetőségeket kínál a megújuló és más tiszta energiaforrásokba történő beruházások, valamint a keresletoldali intézkedések szempontjából, például az energiahatékonyság révén összehangolhatja a biztonság és a fenntarthatóság követelményeit.
Az index rámutat, hogy itt az ideje, hogy a kormányok, a vállalatok és a fogyasztók fokozzák erőfeszítéseiket a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségük csökkentésére. A kormányoknak be kell ruházniuk a hazai dekarbonizált energiarendszereikbe, amelyek megfizethető és megbízható energiát biztosítanak, a vállalatoknak pedig alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák és energiahatékony folyamatok bevezetésére nyílik lehetőség.
A történelmi energiaadatokból kiinduló trendelemzés az elmúlt években megfigyelt trendekre építve ad áttekintést a jelenlegi kihívásokról és kiemeli a prioritásokat. Az ETI korábbi kiadásaiban az energiabiztonság szempontjából legjobban teljesítő országok áttekintése rávilágít a kettős diverzifikáció előnyeire: az energiamix és az üzemanyagimport diverzifikációja.
Megújuló energiakapacitási beruházások, top 20 ország (UNEP)
Az üvegházhatású gázok kibocsátásának a világjárvány idején megfigyelt csökkenése, amely az energiaigény csökkenésének köszönhető, jól mutatja a keresletszabályozásban rejlő lehetőségeket. A tanulmány megvizsgálja, hogy az ipari cégek milyen sokféle akadályba ütköznek a nettó nullához vezető úton, és bemutatja, hogy az új ambíciók hogyan segíthetnek ezeknek a vállalatoknak felgyorsítani az átmenetet.
Összességében továbbra is óvatosan optimisták vagyunk. A siker azonban attól függ, hogy az országok gondosan megtalálják-e az egyensúlyt az energia megfizethetősége, rendelkezésre állása és fenntarthatósága között, és tovább erősítik-e elkötelezettségüket az éghajlat-politikai fellépés mellett.”
Vannak reménysugarak, de vannak fenntartások is. Az intézkedések több olyan kulcsfontosságú területen elmaradtak, amelyekkel a jövőben foglalkozni kell – írja tanulmány.
A világjárvány, a meredek gazdasági fellendülés és az ukrajnai háború egymás után zavart okozott az energiapiacokon, ami világszerte jelentős következményekkel járt az emberek, a vállalatok és a gazdaságok számára. A különböző kedvezőtlen események együttese tökéletes vihart hozott létre, ami ellenszelet jelentett az energia-háromszög mindhárom fontos eleme számára: gazdasági fejlődés és növekedés, energiabiztonság és hozzáférés, valamint a környezeti fenntarthatóság.
Mindez jól mutatja, hogy az energetikai átmenet nem mentes a jelentős környezeti, gazdasági és geopolitikai események hatásaitól, és hogy az energia megfizethetősége, biztonsága és fenntarthatósága közötti kompromisszumok igenis léteznek, és amelyeket gondosan mérlegelni kell.
Ilyen megközelítésre van szükség ahhoz, hogy olyan rugalmas energetikai átmenet jöjjön létre, amely képes a hosszú távú éghajlati ambíciók megvalósítására, függetlenül az utat esetlegesen befolyásoló kihívásoktól.
A makrogazdasági turbulenciák és a közelmúltbeli geopolitikai fejlemények hatásai az energiarendszerre gyakorolt hatásai rávilágítanak az energetikai átállással járó összetettségre és kompromisszumokra, és olyan kiegyensúlyozott megközelítést igényelnek, amely a fenntarthatóság, az energia megfizethetősége, az energiabiztonság és az energiához való hozzáférés követelményeit teljesíti – lényegében egy rugalmas energetikai átállás előmozdítása érdekében.
A háztartások és a vállalkozások számára az energiához való megfizethető hozzáférés biztosítása alapvető fontosságú a gazdasági növekedéshez és az igazságos átmenethez.
Az energiaszerkezet diverzifikálása többféle alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaforrással hozzájárulhat az energiabiztonság megerősítéséhez. Az országok kettős diverzifikációt hajthatnak végre: diverzifikálhatják üzemanyagimportáló partnereiket. rövid távon és energiaszerkezetüket hosszú távon.
A jelenlegi energiapiaci volatilitás és a biztonsági korlátok lehetőséget kínálnak arra, hogy a tiszta energiába történő beruházások rekordgyorsaságú növelésével és a fogyasztók energiafogyasztási szokásainak átalakításával felgyorsítsuk az átmenetet.
Az energiaigényes iparágak kibocsátásának kezelése elengedhetetlen az energiahatékonyság javításához. Az ipari tevékenység az antropogén (emberi tevékenységből eredő) eredetű kibocsátások több mint 30%-át teszi ki, mégis számos iparágnak jelentős kihívásokkal kell szembenéznie a szén-dioxid-mentesítés terén. A jövőben a „tiszta kereslet” jelzései jelenthetnek fordulópontot jelenthetnek a „tiszta kínálat” felgyorsításához.
A beszállítók és a vevők, az ipar és az iparágak közötti, valamint az érdekeltek szélesebb körű ipari ökoszisztémája közötti ambiciózus, több érdekelt felet érintő együttműködések „következő generációja” képes lesz áthidalni a szén-dioxid-mentesítés akadályait, és felgyorsítani az ipari átalakulást a nettó nullára.
S.Rita
