Elemzés

Életbe lépett az EU gázvészhelyzeti terve, rendkívüli nyolc hónap jöhet

Major András | 2022.08.12. 04:00

Hivatalosan is hatályba lépett az Európai Unió földgáz-vészhelyzeti terve (’Save Gas for a Safe Winter’), melynek értelmében a közösség 2022. augusztus 1-től 2023. március 31-ig, lényegében a fűtési szezon végéig 15 százalékkal – mintegy 60 milliárd köbméterrel – igyekszik visszafogni a gázfogyasztását az elmúlt öt év átlagához képest azért, hogy a vállalatok és háztartások gázfelhasználása akkor is biztosított legyen a hidegebb hónapokban is, ha esetleg a Kreml teljesen letekerné a gázcsapot. A cél drasztikusnak tűnik, és teljesítése valóban nem könnyű, de a közelmúltban is lehet példát találni olyan évre, amikor az Unió gázfogyasztása ehhez hasonló, sőt, ennél is nagyobb esést produkált.

A tagállamok július 26-án érték el a földgázigény csökkentését célzó megegyezést, amelyet csak Magyarország kormánya ellenzett, mert az Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter MTI által a szavazást követően idézett szavai szerint “megalapozatlan, végrehajthatatlan és teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a magyar emberek érdekeit”. Az EU egységét ez ügyben egyébként az is próba elé állította, hogy a magyar kormány július 13-án energia-veszélyhelyzetet, ennek részeként pedig egyebek mellett gázexport-stopot hirdetett, ami lényegében ellentétben áll az EU ellátásbiztonsági szolidaritási szabályozásával.

Az Európai Unió másik 26 tagállamának kormánya kulcsfontosságúnak ítélte meg, hogy az EU a földgázigény önkéntes csökkentésével is készüljön az oroszországi gázszállítás esetleges fennakadására. A tagállamok formálisan augusztus 5-én pénteken fogadták el a tervet, Magyarország és a tervet az előző héten még támogató Lengyelország ellenszavazatával.

Az augusztus 9-én hatályba lépett terv az uniós energiapolitikai eddigi elveihez igazodva a tagállamokra bízza, hogy milyen módon érik el a 15 százalékos gázmegtakarítást. A 15 százalékos cél elérése a tagállamok számára nem kötelező, bár ez az Európai Bizottság terveiben szerepelt, azonban az országok ellenállása miatt végül egy, a cseh elnökség által kidolgozott puhább verzió ment át. E szerint az országoknak ugyan minden tőlük telhetőt meg kell tenniük a cél elérése érdekében, de bizonyos feltételek teljesülése esetén a nemzetek – és iparágak – a csökkentés teljesítése alól mentességet, sőt, akár a közös céltól való teljes eltérésüket is kérhetik.

Viszont ha súlyos gázhiány vagy kiemelkedően magas gázigény lépne fel az EU-ban, egy speciális riasztási mechanizmus minden tagállam számára köteleztővé teheti a fogyasztás 15 százalékos visszafogását. Ezen elméleti esetben továbbra is figyelembe vennék az egyes országok sajátosságait, de jelentősen korlátoznák az előírás alóli kivételeket. A terv alapján a 15 százalékos célnak a kivételekkel együtt is teljesülnie kell. Ha ilyen helyzet áll elő, a gázellátásukat földrajzi elhelyezkedésük, illetve infrastrukturális adottságaik miatt diverzifikálni képtelen országok a terv szerint sürgősségi szállítmányokat kapnak majd más EU-tagoktól.

Máshogy is készülnek

Az országok által leginkább alkalmazni tervezett gázspórolási megoldások között szerepel a középületek fűtésének és hűtésének visszafogása, illetve a lakosság energiatakarékosságra való felszólítása, de akadnak olyan tagállamok is, amelyek gázfogyasztása idén már jelentősen csökkent az árak elszállása, és/vagy az orosz szállítások korlátozása miatt. A közösség a fogyasztáscsökkentésen kívül más módon is készül a télre, így az európai országok igyekeznek növelni az alternatív forrásokból származó vezetékes és LNG beszerzéseiket, valamint földgáztárolóikat a lehető legmagasabb szintre tölteni a fűtési szezon beköszöntéig.

Az EU teljes gáztárolói kapacitása mintegy 100 milliárd köbméter (1100 TWh), ami az Unió éves fogyasztásának körülbelül 25 százalékát képes fedezni teljes töltöttség esetén. Augusztus 10-én, a cikk születésekor a töltöttség 72 százalék felett alakult, a trend pedig napi 0,39 százalékpontos készletszint-emelkedést mutatott a Gas Infrastructure Europe adatai alapján. Ha a trend tartósan fennállna, akkor a 80 százalékos minimális töltöttségi célt augusztus végére, a 100 százalékos töltöttséget pedig október 20. körül érnénk el. A betárolási tempót azonban nem csak a szállítások, hanem értelemszerűen a felhasználás is befolyásolja, amit viszont nagyban meghatároz az időjárás. Utóbbi 10-30 százalékkal képes elmozgatni a gázigényt, így sok múlik azon, mikor köszönt be a tényleges fűtési szezon, és mennyire lesz kemény a tél.

Függetlenedni Moszvától

A Kreml már 2021-ben, jóval Ukrajna megtámadása előtt elkezdte visszafogni a nyugati gázszállításokat, amit a háború kitörése után is folytatott. A Gazprom az Északi Áramlat 1 gázvezeték kapacitásának csak egy részét használja, az elmúlt időszakban pedig több olyan ország ellátását is felfüggesztette, amely elutasította a rubelben fizetést. Az európai politikai és gazdasági vezetők között már nem számít kivételesnek, ha valaki annak lehetőségéről beszél, hogy az oroszok akár már idén teljesen elzárhatják a gázcsapot, azzal együtt, hogy a Kreml számára az otthoni állapotok stabilizálása és a háború finanszírozása szempontjából is létfontosságú lenne az export fenntartása. Miután az orosz gázszállításokat jól láthatóan már nem elsősorban a gazdasági racionalitás határozza meg, ezért ezek jövőbeli alakulását is nehéz prognosztizálni.

Abban lényegében már minden komoly európai politikai erő egyetért, hogy az EU-t nyíltan fenyegető, Kelet-Európára gyakorlatilag saját érdekszférájaként tekintő Oroszország energiaszállítmányaitól függetlenedni kell – ez a cél már az előző magyar energiastratégiában is szerepel -, a hogyan továbbot illetően azonban már egyáltalán nem ilyen nagy az összhang, elsősorban a tagállamok adottságainak eltéréseiből következően. Ez már a szankciók kivetése idején látszódott, amikor néhány, kiemelkedően magas oroszgáz-importfüggőségű ország kormánya – köztük a magyar – ellenállása meghiúsította hogy a keletről érkező szén és olaj után az orosz gázra is embargót vessenek ki, amely a teljes uniós gázigény körülbelül 40 százalékát fedezte 2021-ben.

Kellene még egy-két év

Ennek oka leegyszerűsítve az, hogy az orosz gáz hirtelen és teljes megvonása egyszerűen túlságosan drasztikus hatással lenne az EU gazdaságára – különösen Közép-Európáéra. Míg az olaj esetében az alternatív források jóval inkább rendelkezésre állnak, addig rövid távon az orosz gáz nem pótolható. Ez tükröződik az EU energiafüggetlenségének elérését célzó különféle tervekben is, legyen szó az Európai Bizottság, a Nemzetközi Energiaügynökség, vagy a nonprofit szervezetek tanulmányairól, ezek ugyanis egyöntetűen arra a következtetésre jutnak, hogy az EU-nak legjobb esetben is szüksége van pár évre ahhoz, hogy teljesen megszabaduljon az orosz energia importjától.

A legoptimistább forgatókönyv szerint ugyan az EU már az előttünk álló telet is átvészelheti úgy, hogy az oroszok teljesen elzárják a gázcsapot, ezt azonban csak a fogyasztás masszív visszafogásával tartja kivitelezhetőnek. A jelek szerint az EU vezetői pontosan ezt a lehetőséget szem előtt tartva a legrosszabbra igyekeznek felkészülni a takarékoskodással, ami ebben a helyzetben észszerű és felelősségteljes döntésnek tűnik. Szakemberek egyébként korábban éppen az energiatakarékosság fokozására irányuló konkrét intézkedéseket hiányolták leginkább az uniós és tagállami politikai vezetés részéről.

2011-ben 130 milliárd köbméterrel esett a fogyasztás

Az EU éves gázfelhasználása évről-évre változik, jelentős részben az időjárás eltérő alakulása miatt, ennek mértéke azonban alapesetben nem közelíti meg a 15 százalékot. Ezzel együtt a közelmúltban is lehet példát találni olyan évre, amikor az Unió gázfogyasztása ehhez hasonló, sőt, ennél is nagyobb esést produkált. 2010-ről 2011-re nagyot zuhant az EU gázfogyasztása, több mint 520 milliárd köbméterről kevesebb mint 390 milliárd köbméterre, ami több mint 25 százalékos, 130 milliárd köbméteres visszaesés. Ez mennyiségben és arányában is körülbelül kétszerese a mostani gáztakarékossági terv céljának. Ezután 2014-ben 374,5 milliárd köbméterről 331,4 milliárd köbméterre csökkent az EU fogyasztása, ami közel 12 százalékos esést jelent.

Az energiafogyasztás általában erős összefüggést mutat a gazdasági aktivitással: a fogyasztás csökken a visszaesés időszakaiban és emelkedik a gazdasági növekedés alatt. Ezzel együtt az EU GDP-je 2011-ben és 2014-ben is nőtt dacára annak, hogy nem csak a közösség földgáz-felhasználása, hanem teljes végső energia fogyasztása is csökkent az adott években. A mostani helyzet azonban sok szempontból más, mint a korábbiak, hiszen itt nem a gazdaság gyengülése miatt csökken az energiaigény, hanem épp ellenkezőleg: egy erőteljes gazdasági növekedés találkozott a szűkülő energiapiaccal; továbbá, most a korábbiaknál sokkal nagyobb hangsúlyt kap az energiahatékonyság növelése és az alternatív energiaforrások bevonása. Ezért a gázfogyasztás mérséklődése önmagában nem jelenti azt, hogy szükségszerűen gazdasági visszaeséssel kell járnia, azonban ha a felhasználás nagyon drasztikusan csökken, akkor ez vélhetően mégis bekövetkezik majd.

 

  Major András
Bejegyzés megosztása
Ajánlott cikkek
Iratkozz fel hírlevelünkre!
©2022 NRGREPORT, Minden jog fenntartva.