A gyakran „zöld aranyként” emlegetett avokádó népszerűsége az elmúlt években megugrott. A Világgazdasági Fórum szerint évente 11 milliárd font értékben fogyasztanak belőle világszerte.
Az avokádó iránti szeretetünk azonban jelentős költségekkel jár a környezet számára: körülbelül 2000 liter vizet használnak fel mindössze egy kilogramm avokádó termesztéséhez, miközben az erdőket kiirtják, hogy helyet adjanak az avokádófáknak.
Ezért döntött úgy a londoni kutató és tervező, Arina Shokouhi, hogy kifejleszt egy környezetbarát avokádó alternatívát, az „Ecovado”-naknevezett terméket. Azt reméli, hogy a fogyasztók, kétszer is meggondolják,vajon belevágjanak-e a gyümölcsbe reggeli pirítóshoz, vagy mielőtt kikeverik a következő adag guacamole-t.
Első pillantásra az Ecovado megkülönböztethetetlen az igazitól. A méhviaszból és a spenót- és szénporokat tartalmazó természetes ételfestékből készült Ecovado bőr utánozza az avokádó héját. Az alternatív gyümölcs húsa négy egyszerű hozzávalóból készül: a bab az alap, az alma a frissességért, a hidegen sajtolt repceolaj a krémességért felel és emellett egy kis mogyoróval is megszórják. A gödörhöz egy egész gesztenyét vagy mogyorót használnak.
AzEcovado-t Shokouhi Material Futures mesterképzésének részeként fejlesztették ki a Central Saint Martins művészeti iskolában. Miután az első év végén előállt a koncepcióval, együttműködést alakított ki a Nottinghami Egyetem élelmiszer-kutatójával, Jack Wallmannel, aki az avokádó molekuláris tulajdonságait tanulmányozta, hogy megértse, mi adja az avokádó krémes állagát. Shokouhi elmondása szerint nyolc hónapba telt a recept tökéletesítése.
A fenntartható és tetszetős avokádópótló létrehozása kihívást jelentett. Shokouhi kifejtette, hogy az összetevők választéka kezdetben nagyon korlátozott volt, mert azt akarta, hogy 100%-ban helyi legyen. Hozzátette, hogy ezt a mostanit a „brit” változatnak nevezi.
Shokouhi szerint a kerti borsó és a brokkoli részeit képezték az első recepteknek, de a helyi termelésük alacsony volt. Az Ecovado alapját képező széles bab, más néven fava bab, viszonylag könnyen termeszthető, az Egyesült Királyságban évente körülbelül 740 000 tonnát takarítanak be. A bab azonban molekulárisan különbözik az avokádótól, és nehéz volt elfedni „keserű illatát”. Wallman és csapata végül megtalálta a módját, hogy kiegyensúlyozza az összetevőket, és meggyőző avokádó alternatívát alkosson.
Bár a helyi összetevőkhöz való ragaszkodás és a növényi alapú étrend kiemelése kulcsfontosságú a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésében, a fenntartható élelmiszer-termelés olyan összetett kérdésekkel is összefonódik, mint a földhasználat, az etikus beszerzés és a munkajogok – mutatott rá Dr. WayneMartindale, az Egyesült Királyság Lincolni Egyetemének élelmiszer-betekintések és a fenntarthatóság docense.
Martindale és csapata az avokádó melléktermékeinek felhasználását vizsgálja, beleértve az avokádó magjából készült újrahasznosítható evőeszközöket, valamint a héjából és pépéből származó olajokat, amelyeket kenőanyagokban és élelmiszerekben használnak.
Az importált gyümölcsök és zöldségek teljes elhagyása helyett Martindale úgy véli, hogy a mértékletesség a lépés a helyes irányba. A ShokouhiEcovadóját igazán kreatívnak találta, de megkérdőjelezi, hogy a termék képes lehet betöltetni az avokádó alternatíva szerepét.
A diploma megszerzése után számos potenciális befektető fejezte ki az érdeklődését a termék iránt. Miközben Shokouhi még mindig tökéletesíti az Ecovadót, reméli, hogy végül a szupermarketekben a valódi avokádóhoz hasonló áron fogják árulni azt. Shokouhi kísérletezett a japán edamame babbal is, és az a lehetőséget is izgalmasnak tartja, hogy a jövőben más országokban is előállítsák az Ecovadót különböző helyi alapanyagokból. Nagyon reméli, hogy a szkeptikusok adnak esélyt az Ecovado-nak.
Kép forrása: edition.cnn.com