A történészek majd a jövőben valamikor „a pokol télje”-ként fogják emlegetni ezt a 2022 decemberétől 2023 áprilisáig tartó időszakot, de nem csak Európában. Az energiarendszer már most is a végsőkig ki van feszítve, és minden körülményt egybevetve, gyakorlatilag küszöbön áll a katasztrófa – írja vészjósló elemzésében Philip Verleger közgazdász.
Nincs többletkapacitás az ágazatban, egyszerűen nincs – kezdi elemzését Verleger. A folyók ki vannak száradva, a magas hőmérséklet egyre csak növeli a villamosenergia-keresletet, ami viszont megnövekedett mennyiségű földgázt igényel. Ez arra készteti a döntéshozókat, hogy visszaváltsanak a szénre, már ahol még van ilyen kapacitás, és a készletek rendelkezésre állnak. A nagy- és kisfogyasztók is igyekeznek dízelre vagy desztillátumra váltani, de a finomítók már most annyi dízelüzemanyagot állítanak elő, amennyit csak tudnak, és nincs többletkapacitás. Az eddigi politikai erőfeszítések nem tudtak mit kezdeni ezzel a mélységes rossz közérzettel, és a következmények katasztrofálisak lehetnek – beleértve a II. világháború óta nem látott mértékű kormányzati beavatkozást az energiapiacokon.
A küszöbön álló katasztrófa több mint egy évvel ezelőtt kezdődött, amikor Oroszország leállította a földgáztárolók feltöltését a régióban. A hosszan tartó szárazság közben kiszárította a folyókat, ami korlátozza a teherhajók kereskedelmét.
A Nemzetközi Valutaalap közgazdászainak július végi munkadokumentuma jelezte a nagyságrendet. Becsléseik szerint a fosszilis tüzelőanyagok árának emelkedése az európai háztartások energiára fordított kiadásait 2022-ben átlagosan az összes kiadás mintegy 7%-ára emeli, ami közel kétszerese a 2019-es 3,8%-os kiadásnak. Ez a három százalékpontos növekedés összehasonlítható az amerikai háztartások energiaköltségeinek 1974 és 1976, illetve 1979 és 1981 közötti, kevesebb mint egy százalékpontos növekedésével, ami hozzájárult az ottani recessziókhoz. (Magyarországon a helyzet még rosszabb, itthon a háztartások kiadásainak legnagyobb részét a lakásfenntartási és energiakiadások teszik ki.)
Európa problémái azonban nem maradnak Európában. A válság áttétet fog okozni. Az LNG spot ára már most rekordmagasra emelkedett, és már most figyelmeztetnek minket arra, hogy a desztillátumok piacai nagyon szűkösek lesznek ezen a télen.
Az Egyesült Államok idén télen a világ fosszilis tüzelőanyag-szállítójának szerepébe kerül. Az európai vevők az amerikai fűtőolaj, különösen az alacsony kéntartalmú dízel utánpótlását fogják keresni. Versenyezni fognak a dél-amerikai fogyasztókkal, akik már most is jelentős mennyiséget vásárolnak. Az európai LNG-vásárlók szintén versenyezni fognak az ázsiai vevőkkel az amerikai gázexportért. Az USA-ból földgázt szállítani kívánó cégek pedig a hazai vevőkkel fognak versenyezni.
Következésképpen az amerikai belföldi földgáz-, desztillátum- és dízelüzemanyagárak jelentősen emelkedhetnek az elkövetkező hónapokban.
Az emelkedés rendkívüli lehet, különösen mivel a készletek továbbra is nagyon alacsonyak, ami nem nyújt valódi védelmet arra az esetre, ha egy nagyobb hurrikán megzavarná a földgázkitermelést a Mexikói-öbölben és/vagy a texasi és louisianai finomítói tevékenységet.
Philip Verleger (youtube)
Az energiapiacokat a hitelkorlátok is megzavarják. Hónapokkal ezelőtt az energiakereskedők felszólították a központi bankokat, hogy biztosítsanak likviditást az ügyletekhez, de elutasították őket. Bár az olaj- és gázárak későbbi csökkenése, valamint az energiafogyasztás szezonális csökkenése enyhítette ezt a nyomást, az enyhülés átmeneti lehet. Az energiaipari előrejelzők most drámai áremelkedésre figyelmeztetnek idén ősszel, és ha az árak sokáig maradnak ezen a szinten, a hitelproblémák újra fel fognak merülni. A kereskedői tevékenységet korlátozó tőkekorlátok szintén felnagyíthatják egy hurrikán árhatását.
Ugyan az ellátási veszélyekre lehet takarékossággal válaszolni, de a tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy az ilyen erőfeszítések csak korlátozott sikerrel járnak, hacsak nem párosulnak szigorú pénzügyi szankciókkal a szabályok be nem tartása esetén, állítja Verleger. Az EU megpróbálja 15%-kal csökkenteni a földgázfelhasználást -erre válaszul az ingatlanjaik fűtését szabályozó bérbeadók idén télen le akarják kapcsolni a termosztátokat. A kormányzati és magán irodaházak vezetői ugyanezt fogják tenni. Az olyan nagy ipari fogyasztók, mint a németországi BASF, csökkenteni fogják termelésüket, hogy csökkentsék gázfelhasználásukat.
A történelem azt mutatja, hogy a takarékossági programokat rövid távon nehéz megvalósítani. A legtöbb program azért sem éri el a célját, mert a mérés nehézkes, és hiányoznak a sikerességet nyomon követő rendszerek.
A magas árak sok fogyasztót is arra kényszerítenek, hogy csökkentsék az energiafelhasználást. Az Egyesült Királyságban például a brit villamosenergia- és földgázpiacokat szabályozó Office of Gas and Electricity Markets bejelentette, hogy 2021 októberében 1100 fontról 4300 fontra emelkedik 2022 októberében az a felső határ, amelyet a fogyasztóknak évente fizetniük kell az áramért és a gázért. Szakértők arra figyelmeztettek, hogy ez az emelés elszegényítheti a brit állampolgárokat, akiknek a háztartási átlagjövedelme a közvetlen adók után körülbelül 31 400 font. Messze ez a legnagyobb emelés, amelyet 1973 és 2022 között a fogyasztókra róttak, ami ha tartósan fennmarad, az Egyesült Királyságot súlyos recesszióba taszíthatja.
Egyes kormányok a magas árak okozta terhek enyhítésével védik a fogyasztókat. Franciaország például nem hárítja át az importált villamos energia magas költségeit. Ehelyett a kormány visszaállamosítja az EDF áramszolgáltatót. Emmanuel Macron elnök egyértelműen el akarja kerülni az újabb „sárgamellényes” tüntetést. Hasonló módon Németország is növelni fogja a fogyasztóknak felajánlott kompenzációt az árak ellensúlyozására. A legtöbb más uniós ország is hasonló intézkedéseket fogadott el. Ezek az intézkedések, bár érthetőek, csökkentik az energiatakarékosságra való ösztönzést.
Verleger szerint a politikai erőfeszítések nem fogják tudni jól kezelni a villamos energia, a gáz és az olaj véges kínálatát az elkövetkező hónapokban. Az árak emelkedni fognak, hogy a piacok tisztuljanak. Egyes esetekben a kormányok további beavatkozásokat fognak kezdeményezni, hogy megpróbálják elosztani a szűkös készleteket, annak ellenére, hogy ezek a programok rosszul sikerültek. De a közgazdász szerint ezek az erőfeszítések valószínűleg nem lesznek nagy hatással az árakra.
Ehelyett a következő hat hónap magasabb energiaárakkal járó kaotikus piaci viszonyai valószínűleg valamilyen pénzügyi csődöt fognak okozni az energiarendszerben, ahogyan 2008-ban a másodlagos jelzáloghitel-program is összeomláshoz vezetett.
A romló energetikai helyzet által okozott súlyos pénzügyi problémák valahol a horizonton túl várhatók. Az első kérdés az, hogy vajon hol? A második kérdés a gazdasági következmények bizonytalan nagyságrendjére vonatkozik. A pénzügyi problémákat súlyosbítani fogják a fogyasztók magas áraktól való megóvását célzó megnövekedett kormányzati kiadások, különösen mivel a központi bankok az infláció megfékezéséért küzdenek. A 2022-23-as tél valóban a pokolból valónak ígérkezik.
Philip Verleger közgazdász, aki több mint 40 éve ír az energiapiacokról. Az MIT-n végzett, két elnököt szolgált, tanított a Yale-en, és 1980 óta segítette az energiaárupiacok fejlődését. Kim Pederson a PKVerleger LLC szerkesztőségi igazgatója. A cikk egy kivonat, az eredeti anyag teljes terjedelemben az energyintel-en található meg.
Takács Csongor
