Az Oroszországgal szembeni nyugati szankciók gyorsan megérkeztek Ukrajna lerohanása után, az európai ellátási helyzet pedig azóta is csak eszkalálódik. Ahogy az Európába irányuló gázszállítások már bizonytalanná váltak, úgy a szankciós nyomás erősödésével egyre valószínűbbnek tűnnek az olajellátás zavarai is – vetíti előre Jill Junnola, energiaügyi-, geopolitikai szakértő.
Brüsszel kezdetben ambiciózus tervet fogalmazott meg az orosz gáztól való – háború előtti évi 150 milliárd köbméteres – függőségének csökkentésére. Az olajra vonatkozóan nem született ilyen azonnali terv. Még az orosz központi bank elleni szankciókat is úgy fogalmazták meg, hogy az olaj és a gáz áramlását fenntartsák.
A gázzal kapcsolatban Európa naívan azt hitte, hogy saját tempójában leszoktathatja magát az orosz szállításokról. Ám Moszkva megelőzte Brüsszelt azzal, hogy korlátozta, illetve leállította a vezetékes gázáramlást, ami megnövelte az árakat és energiaválságba sodorta Európát. Áprilisban az EU olajembargót hirdetett: nyersolaj esetében december 5-i, a kőolaj-termékek esetében pedig február 5-i indulási dátummal, hogy legyen idő felkészülni.
Moszkva most kezd visszavágni, és valószínűleg ugyanazt a forgatókönyvet fogja alkalmazni, mint a gáz esetében: a piac olajellátását saját, és nem a Nyugat megítélése szerint fogja csökkenteni.
Az OPEC+ e heti döntését, miszerint napi 100 000 hordóval csökkenti a kínálatot, bizonyos mértékig a Nyugat bosszúsága váltotta ki, amiért a Nyugat – a készletek felszabadításával, szankciókkal és árplafonokkal – beavatkozik az olajpiacokba – állítja a szakértő.
A jövőben Moszkva minden bizonnyal ki fogja használni befolyását a szövetségben, hogy piaci nyomást gyakoroljon, miközben – közvetlenül vagy közvetve – taktikai olajkínálat-csökkentéseket is fog alkalmazni. A gázhoz hasonlóan ezek is magasabb árakkal, ellátási válsággal és gazdasági nyomással sújtanák a Nyugatot, anélkül, hogy rövid távon túlságosan súlyosan érintenék Oroszország saját bevételeit.
A gázpiac jó iránymutató lehet arra nézve, hogy mire számíthatunk az olajpiacokon a szankciók szigorodásával. Nem lehet nem látni az összefüggést: Moszkva a növekvő nyugati nyomásra reagálva, megszorította az Európába irányuló gázszállításokat. A Gazprom júniusi lépése, amellyel az Északi Áramlat áramlását a normális szint 40%-ára csökkentette, egybeesett a német, francia és olasz vezetők június 16-i nagyszabású kijevi látogatásával, amikor az EU épp Ukrajna EU-s csatlakozása ügyében serénykedett.
Az Északi Áramlat szállításainak következő, a normál mennyiség 20%-ára történő csökkentése július végén történt, amikor az EU a gázfogyasztás 15%-os önkéntes csökkentését szorgalmazta. Legutóbb a Gazprom szeptember 2-án jelentette be, hogy határozatlan időre teljesen leállítja az Északi Áramlat áramlását, néhány órával azután, hogy a G7-ek megállapodtak az orosz kőolajra vonatkozó árplafon terv folytatásáról.
Oroszország következő lépése az Ukrajnán keresztül történő szállítás további korlátozása lehet, mivel az EU szintén árplafon bevezetését tervezi az orosz gázimportra. Először Dmitrij Medvegyev, az orosz nemzetbiztonsági tanács elnökhelyettese és korábbi elnök fenyegetőzött elzárással, majd a héten Vlagyimir Putyin orosz elnök tovább emelte a tétet, mondván, hogy Oroszország nem szállít semmit, ha ez nem áll gazdasági érdekében: „Nem fogunk sem gázt, sem olajat, sem szenet, sem fűtőolajat szállítani”.
A gázszállítások leállítása tehát azt jelenti, hogy komolyan kell venni Oroszország ígéretét, miszerint leállítja az olajszállításokat azoknak, akik részt vesznek egy olajár-korlátozási rendszerben. Az olaj-árplafon lényege, hogy az orosz nyersolajat és termékeket szállító tartályhajók csak akkor kaphatnak tengeri biztosítást és pénzügyi szolgáltatásokat a G7-országoktól, ha rakományuk ára egy bizonyos szint alatt van.
Moszkva valószínűleg nem nézi majd ezt tétlenül.
Először is: kerülő utakat fog keresni. Nyikolaj Sulginov energiaügyi miniszter kedden azt mondta, hogy Oroszország tárgyal a szállítmányozókkal baráti országok biztosítótársaságainak igénybevételéről vagy egy új nemzeti biztosítótársaság létrehozásáról Oroszországban – bár a források szerint mindkét felvetés még kezdeti stádiumban van. Az elemzők mégis úgy vélik, hogy az olajpiacok zavarainak megérkezésére jó esély van. Az uniós tilalomból eredő potenciális piaci veszteséget 2 millió b/d nyersolajra becsülik a szakértők, de a termékszállítmányok esetében még rosszabb a helyzet.
Ez elvezet Oroszország második lehetőségéhez: a megtorláshoz. A célzott intézkedések valószínűbbnek tűnnek, mint az export teljes leállítása. A piaci várakozások szerint a Közép-Európába irányuló, jelenleg mintegy 800 000 napi hordómennyiség nem fog leállni a Barátság-vezetéken. Egyrészt mert Magyarországnak, Szlovákiának és a Cseh Köztársaságnak uniós mentessége van, másrészt Oroszországnak ezzel bevételként is számol. De az árak emelkedhetnek és az EU egysége is tovább inoghat, és a mennyiség is csökkenhet.
A kereskedők általában nem szívesen adnak elő-kalkulációkat az orosz megtorlások árhatásaira vonatkozóan, de néhány bullish elemző 20-25 dollár/hordó árnövekedést vizionál minden egyes 1 millió b/d ellátási veszteség után.
Ami biztos, hogy az elkövetkező hónapokban még több zavar, volatilitás és bizonytalanság várható az olajpiacokon, ahogy mindkét fél egyre tovább növeli a tétet Ukrajnával kapcsolatban.
A cikk egy kivonat. A teljes anyag az Energyintel oldalán jelent meg.
fotó: unsplash
Csongor Takács
