Az ukrajnai háború okozta energiahiány, valamint a szén-dioxid-mentes energia felé mutató lendület az elmúlt évben világszerte megnövelte a nukleáris energia iránti vágyakat is. Több ország is, kezdve az Egyesült Királyságtól Lengyelországon át Kazahsztánig megerősítette, sőt növelte is nukleáris ambícióikat. De eredmény lassan érzékelhető.
A Nemzetközi Energiaügynökség ügyvezető igazgatója, Fatih Birol júniusban kijelentette, hogy az atomenergia nagy visszatérő lesz, Emmanuel Macron francia elnök pedig egy új „francia nukleáris reneszánszot” hirdetett, amikor 6-14 új reaktor építését rendelte el. Fumio Kishida japán miniszterelnök is csatlakozott a kórushoz, és konkrétan nélkülözhetetlennek nevezte a nukleáris energiát.
A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IEA) múlt héten közzétett éves előrejelzése a 2021-es 792 gigawattról 873 GW-ra emelte a nukleáris kapacitásra vonatkozó, 2050-re vonatkozó magasabb előrejelzését, amelyhez 588 GW új nukleáris kapacitás építésére lenne szükség. Szolidabb verzióban pedig 404 GW-ot terveztek – ez csak némileg haladja meg a jelenleg beépített nettó 390 GW-os nukleáris kapacitást.
Kim Dzsongun észak-koreai vezető nemrég azt nyilatkozta, hogy országa nem fog soha lemondani a nukleáris fegyverekről, mert szüksége van rájuk az Egyesült Államok fenyegetéseinek ellensúlyozására és gyorsan el is fogadták a képviselők az atomfegyverek használatát szabályozó törvényt. A törvény azt írja elő, hogy az észak-koreai hadsereg ne hezitáljon nukleáris támadást indítani, ha országukat megtámadják.
Dél-Korea elnöke, Yoon Suk-yeul nem meglepő módon szintén az atomenergiában hisz, és megválasztásakor ígéretet tett arra, hogy folytatja ezek építését belföldön és külföldön egyaránt. Ezek bár egyértelműen a növekedés irányába ható fejlemények, de a nuklerális energia ezzel együtt is csak kiegészítő szereplő marad az energiamixben, és meg sem közelíti 10%-ot.
A közelmúltban felgyorsított új építési programok révén Kína 2030-ra meghaladhatja az USA teljes nukleáris kapacitását.
Több új építést is jóváhagyott már az Államtanács, tehát minden jel arra utal, hogy a kínai energiatervezők most már ismét nyugodtan vetik bele magukat az atomenergia fejlesztésébe.
E lendületre azonban árnyakat vetnek az olyan események, mint egy eltévedt rakéta Ukrajnában, ahol a harcok megközelítették a dél-ukrajnai atomerőművet. Senki nem örülne egy Csernobil-szintű sugárszennyezésnek.
Egy ilyen incidens szinte egyik napról a másikra visszavetné a globális nukleáris ipart, láttunk már olyat, hogy az új építési tervek parkolópályára kerültek, és reaktorokat ítéltek bezárásra hirtelen.
Lassú a haladás.
forrás: giorgiapower.com
Jelenleg 28 amerikai államban van 54 kereskedelmi céllal működő atomerőmű: 19 erőmű egy reaktorral, 32 erőmű két reaktorral, 3 erőmű pedig három reaktorral rendelkezik. Az arizonai Palo Verde atomerőmű a legnagyobb, amely három reaktorral rendelkezik, ezek együttes nyári nettó villamosenergia-termelő kapacitása 3937 megawatt (MW). A New York-i R.E. Ginna atomerőmű a legkisebb atomerőmű, és egy reaktorral rendelkezik, amelynek nyári nettó villamosenergia-termelő kapacitása körülbelül 581 MW.
A legújabb üzembe helyezett atomreaktor, a Watts Bar 2. blokk 1122 MW nettó nyári villamosenergia-termelő kapacitással 2016-ban kezdte meg kereskedelmi üzemét.
Ennek ellenére az az álom továbbra is tartja magát, hogy az új nukleáris létesítmények valahogyan gazdaságilag versenyképesek tudnak lenni és majd magántőkét fognak vonzani.
A következő évtizedekben az energiaátalakításra várhatóan elkölthető dollár-billiók nagy része azonban nagy valószínűséggel a kormányoktól származik majd, akik eltökéltek abban, hogy növeljék karbonmentes kapacitásukat, hogy teljesítsék a nettó nulla kibocsátású kötelezettségvállalásaikat.
Évtizedek óta óriási kérdés, hogy mi legyen az atomenergiával – a kutatások szerint ugyanis ez elengedhetetlen ahhoz, hogy az energiaellátás fokozatosan környezetbaráttá váljon.
Az Európai Bizottság nem véletlenül tett arra javaslatot, hogy a földgázt és a nukleáris energiát is foglalja magába a zöld taxonómia, azaz az a dokumentum, amely megmondja, hogy az Unión belül mi számít zöld energiaforrásnak, és mire lehet ezen az alapon zöld támogatást kérni.
A téma már csak azért is sürgető, mert attól, hogy bár az orosz-ukrán háború van a középpontban, a klímaváltozás még ugyanolyan sürgető maradt, és szükség van a zöld átállásra.
A globális felmelegedés katasztrofális következményeinek minimalizálása érdekében az emberiségnek a globális átlaghőmérsékletet az iparosodás előtti átlaghoz képest 1,5 Celsius-fokos küszöb alatt kell tartania. Ennek eléréséhez elengedhetetlen, hogy az energiatermelés 2050-re elérje a nulla kibocsátást. Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a nap- és szélerőművekkel képesek lehetünk 80 százalékkal csökkenteni a kibocsátást. Csakhogy a 80 százalék nem elég, a 20 százalékos szakadékot is el kell valahogy érni – erről olvassa el a részleteket korábbi cikkünkben.