Valójában több fontos közvetítő szereplőnek is ellentétes érdekei vannak a termelők céljával. Növekvő hatalmuknak köszönhetően a kőolaj lesz az első olyan kulcsfontosságú fosszilis tüzelőanyag, amelyet ki kell dobni a világgazdaságból.
Vaclav Smil sokat írt arról, hogy a világ fosszilis tüzelőanyagokról a megújuló energiaforrásokra való átállása lassan fog megtörténni. Ezt a nézetét arra a meggyőződésére alapozza, hogy azok a vállalatok és országok, amelyek trilliókat öltek szénbányákba, erőművekbe, olaj- és gázkutakba és más tőkeigényes létesítményekbe, ellenállnak majd e beruházások feladásának.
Az ilyen elemzések valószínűleg helytállóak, ha a szénről és a földgázról van szó – húzza alá az MIT-n végzett szakember. A széntermelők és a szénfelhasználók szimbiózisban ugyanis élnek egymással. Azok a befektetők, akik széntüzelésű erőműveket építenek, nem valószínű, hogy önként leállítanák. Az acélművek tulajdonosai is valószínűleg továbbra is használni akarják majd a szenet. Így a széntermelőknek biztos piacuk van.
A „lassú átmenet” -hasonló okokból- a földgázra is érvényes. Azok a vállalatok és nemzetek, amelyek nagy összegeket fektettek be a földgázt igénylő erőművekbe, nem fogják azokat önként leállítani, ha továbbra is nyereségesen működhetnek. A nagy közműszolgáltatók, amelyek a földgázt otthonokba, irodákba és üzemekbe juttatják el, szintén addig maradnak a piacon, amíg ügyfeleik továbbra is igénylik a szolgáltatást. Ez a kereslet nem fog gyorsan csökkenni.
A kőolaj-fogyasztók azonban nem lojálisak. Sem a felszíni, sem a légi vagy a tengeri közlekedés. Ráadásul a kőolajtermelőket a fogyasztókkal összekötő legfontosabb ellátási lánc közvetítői, a finomítók, megújuló üzemanyagok előállítására is átállíthatók, és már át is állítják őket. A földben lévő olajtartalékokkal ellentétben a finomítók átállhatnak az alternatívákra, és nem lesznek veszteséges eszközök, ha a kőolajtermékek fogyasztói úgy döntenek, hogy teljesen elzárkóznak az olajtól.
A Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) szabályozási hatásköre széleskörű. Ez 2020-ban arra kényszerítette a világ hajózási iparát, hogy térjen át a nagyon alacsony kéntartalmú bunkerüzemanyagra, vagy szereljen fel tisztítóberendezéseket az óceánjáró hajókra. A hajótulajdonosoknak meg kellett felelniük ennek, hogy ne tiltsák ki őket a kikötők szerte a világon.
Az IMO most gyorsan halad a szabályok bevezetése felé, amelyek lényegében arra kötelezik a hajótulajdonosokat, hogy hagyjanak fel a fosszilis üzemanyagokkal. Az olyan nagy hajózási társaságok, mint a Maersk, mivel lehetőséget látnak piaci erejük megerősítésére, határozottan támogatják a változtatásokat. Az olajtüzelésű hajókat idő előtt leselejtezik, vagy kicserélik a motorjaikat. A kőolaj elveszíti a piacot.
Az iparág az üvegházhatású gázok kibocsátásának 2-3%-át teszi ki. Az utóbbi időben ezek a kibocsátások a Covid-19 utáni utazások növekedésével a repülőgépek hatékonyságának javulása ellenére is növekedtek. A Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet most megállapodott abban, hogy 2050-re nullára csökkenti a repülőgépek kibocsátását. Bár ezt a célt valószínűleg nem fogják elérni, a légi fuvarozók mégis sietnek a kőolajalapú üzemanyagokat fenntartható sugárhajtómű-üzemanyaggal helyettesíteni, miközben egyidejűleg olyan alternatívákat keresnek, mint például a hidrogén. Az olajtermelők ismét lemaradnak.
A repülőgép-üzemanyagot, hajózási üzemanyagot, benzint és dízelüzemanyagot előállító finomítók tulajdonában lévő cégek úgy reagálnak repülési és hajózási ügyfeleik környezettudatos terveire, hogy olajfinomítókat alakítanak át fenntartható üzemanyagok előállítására. A finn Neste finomító élen jár. Az Egyesült Államokban a Marathon Petroleum és a PBF nagy kaliforniai finomítók bezárását és átalakítását kezdte meg, hogy fenntartható repülőgép- és dízelüzemanyagot állítson elő. Más cégek is követni fogják őket. Öt-tíz éven belül a világ jelenlegi finomítói kapacitásának jelentős része nem áll majd rendelkezésre a nyersolaj feldolgozására.
Például a Carrefour, a franciaországi hipermarketóriás forgalmazza az országban értékesített kiskereskedelmi benzin és gázolaj nagy részét. Korábban a cég úttörő módon benzint árult üzleteiben Franciaországban, és az alacsonyabb árakkal gyorsan jelentős piaci részesedést szerzett. A Costco és a Walmart ugyanezt tette az Egyesült Államokban.
Egyetlen kiskereskedelmi forgalmazó sem ragaszkodik a kőolajhoz, amikor a járműtulajdonosok preferenciái megváltoznak. A Carrefour, a Costco és a Walmart lesznek az elsők, akik felhagynak vele, ha az elektromos járművek dominánssá válnak. Valószínűleg ez a három cég, valamint a számos helyen működő kisebb kiskereskedők már keményen dolgoznak a megfizethető, gyors elektromos járműtöltési lehetőségek biztosítására irányuló tervek kidolgozásán, amint az elektromos járművek használata elterjed.
A teherautó-ágazatot ellátó cégek szintén nem hűségesek az olajhoz. Gyorsan alkalmazkodni fognak ügyfeleik igényeihez, bármilyenek is legyenek azok.
Az energetikai átállás előrehaladtával az olajtermelők és a downstream fogyasztók – finomítók, légitársaságok, hajók, teherautósok és egyéni autósok – közötti kényszerű szimbiózis megszűnik, ahogy a fogyasztók átállnak a repülőgép-üzemanyag, a bunkerolaj, a dízel vagy a benzin elégetésére.
George W. Bush amerikai elnök egyszer azon bosszankodott, hogy „Amerika az olaj rabja”. Ezt a függőséget most törik meg, miközben egyelőre a földgáz- és szénfogyasztás az energiatermelés és bizonyos fémek előállítása szempontjából immunis marad.
fotó: pixabay