Tizenötödik alkalommal rendezték meg az ENSZ biodiverzitás-konferenciáját, a COP15-öt, ami egy kicsit zavaró lehet azok számára, akik nem követik pontosan, milyen COP-okat tart éppen a világszervezet. Az idei, Sarm es-Sejkben megrendezett COP klímakonferencia volt, abból is a huszonhetedik, a kifejezetten biodiverzitásra, a természetre fókuszáló csúcstalálkozókat máshogy számozzuk. Az idei például Montrealban, Kanadában volt, és – a COP27-tel ellentétben – itt most tényleg születtek is történelmi megállapodások.
A COP15-öt szakértők és politikusok az utolsó esélynek tartották a természet helyreállítására.
A csúcstalálkozó során azonban nézeteltérések léptek fel a kötelezettségvállalások erejével és a finanszírozás forrásokkal kapcsolatban. Végül azonban – a Kongói Demokratikus Köztársaság utolsó pillanatban tett kifogásai ellenére – közel 200 ország írt alá egy olyan megállapodást, ami történelminek mondható, és valóban segíthet a szárazföldi és tengeri biodiverzitás fenntartásában, esetleg még javításában is.
„Miután több éven át lefoglalta a globális világjárvány, valamint az általa okozott gazdasági és társadalmi problémák, Montrealban a nemzetközi közösség összefogott egy mérföldkőnek számító globális biodiverzitási megállapodásra, amely némi reményt ad arra, hogy a természeti válság kezd megkapni a jól megérdemelt figyelmet.”
A Kunming-Montreal megállapodásnak nevezett dokumentumot a 2015-ben megkötött párizsi klímaegyezményhez hasonlították.
A paktum egyik legjelentősebb része az a kikötés, hogy a természetes területek 30 százalékát védelem alá kell helyezni 2030-ig. Ez a „30×30” cél a történelem egyik legnagyobb szárazföld- és óceánvédelmi kötelezettségvállalása.
A megállapodás 500 milliárd dollár (471 milliárd euró) értékű ígéretet tartalmaz arra, hogy a káros tevékenység támogatását visszaszorítsák, és évente 30 milliárd dollárt különít el 2030-ig a fejlődő világ természeti területeinek megőrzésére és az őslakosok jogainak védelmére.
A kormányok megállapodtak abban is, hogy sürgős lépéseket tesznek az emberi tevékenység által veszélyeztetett fajok kihalásának megelőzése és rehabilitációjára.
Ez azért is nagy lépés, mert tudósok szerint a Föld hatodik tömeges kihalási eseményét okozzuk éppen mi, emberek.
A Kunming–Montreal megállapodás jogilag nem kötelező érvényű, de az országoknak nemzeti biodiverzitási terveken keresztül be kell mutatniuk a célok elérése terén elért haladást.
Vegyes reakciók érkeztek arra, hogy mi került bele a megállapodásba, és mi nem. Míg egyesek ünnepelték a történelmi egyezményt, mások csalódottak a gyengébb ígéretek miatt, mint például a fogyasztás és a peszticidhasználat visszaszorítása.
Kiemelt kép forrása: Canva
Nagy Nikoletta
