Ha az eredményeket és sikereket nézzük, az Alteo eddigi növekedési pályáján nem igazán volt olyan törés, vagy kicsúszás, ami valójában indokolhatná a Wallis kivonulását a területről, sőt éppen az energiatárolás, és a megújulók között némileg hátrányban lévő geotermális energia minél nagyobb kiaknázása terén eddig nyújtott teljesítmény sokkal inkább egy további töretlen növekedést, semmint megtorpanást hordozott magában az elkövetkező kihívásokkal teli energiaellátási helyzetben.
A megvásárlás mögött tehát sokkal inkább a MOL szándékai, és a letett „visszautasíthatatlan” ajánlat áll, mintsem annak feladása a Wallis részéről, hogy tartósan és sikerrel lehessen fontos szereplője az előttünk álló energetikai fejlesztéseknek” – véli Holoda.
Ami lássuk be, teljesen érthető. A MOL éppen az elmúlt időszak kőolajbeszerzési és üzemanyagellátási fennakadásai és az emiatt bekövetkezett nagy-, és kiskereskedelmi presztízsveszteség miatt is, valamint a hosszú távú és országosan is jelentősnek mondható „circle economy”, azaz a országosan megszervezésre kerülő, koncesszióval is védett hulladék begyűjtés, osztályozás és újrafeldolgozás, melyek mind vegyipari újrahasznosításban, illetve akár „waste to energy” energia termelő területen azt jelezte, hogy a vállalat kitartóan keresi azokat a hazai kitörési pontokat és új sztorikat, amik csábítóak lehetnek a MOL jelenlegi és jövőbeli befektetői számára, a megállíthatatlanul csökkenő hazai kőolaj-, és földgázkitermelés, valamint a komoly eredményességi fejfájást okozó és politikailag is tetten érhető háttér játszmák mellett/helyett – lásd oroszolaj embargó ellátásbiztonsági kihívásai, az alternatív útvonalat jelentő Adria olajtranzitdíj növelés a horvátok részéről, vagy a csúcsra járatott (és a részvényeseknek bizonyára köröm alatti tüskét jelentő) 98%-os extraprofitadó az Urali olajra.
Nem beszélve arról, hogy a jövő energiájának is tekintett hidrogén „zöld” változatának termelésében és tárolásában, de a MOL által korábban „megkóstolt” , ám mára eléggé elhanyagolt geotermikus energia hasznosítása is komoly potenciál lehet a MOL számára, mely az eddig „szürke hidrogén” termelése és jelentős finomítói felhasználásán túl, olyan villamosenergia tárolási lehetőségeket teremhet, melyhez kiváló lehetőséget teremt a magyar tőzsde egyik energetikai prémium vállalatának, az Alteonak a megszerzése, mely eddig is jeleskedett az új megújuló technológiák és energiaforrások, vagy éppen energiatárolási technológiák bevezetésében és sikerre vitelében a magyar piacon.
Mondjuk így. A partnerbevonás ötlete önmagában nem ördögtől való, hiszen itt egy rendkívül szabályozott -sőt, a szabályozástól nagyban függő – területről van szó, magyarul ide befektetni nagy kitettséget jelent. Bár a MOL jelentős tőkeerejénél fogva is megsokszorozhatja a fent sorolt üzleti elképzeléseket, nem utolsó sorban némi előnyre is tehet szert ezen a területen a versenytársakkal szemben – köszönhetően kiváló kormányzati kapcsolatainak -, különös tekintettel a megújuló energiatermelésre (napelemek, geotermia), vagy éppen a hulladék energiatermelő hasznosítására, mely szervesen és közvetlenül is kapcsolódhat a „zöld hidrogén” termelésben rejlő, tőkeigényes, de nagy potenciállal kecsegtető fejlesztési irányához. De hogy a kérdésre is válaszoljak: ismerve az energetika területén zajló dinamikát, és a tranzakcióba bevont két partnert (Tiborcz István / Diófa Alapkezelő, és Jellinek Dávid / Indotek csoport – a szerk.) nem lövök nagy bakot azzal, ha azt állítom, hogy ehhez a törekvéséhez a MOL vélhetően minden legális, szabályozói és akár piaci versenyt korlátozói támogatást meg fog kapni a magyar kormányzattól. És így lesz kerek.
Először 2019-ben, majd rá két évre, tavaly fogalmazta meg újra stratégiáját az Alteo. Egyszerűen azért volt indokolt, mert olyan jó tempóban sikerült a célok teljesülése már az első két évben, min a beruházások, felvásárlások időarányosan is jól- vagy túlteljesítettek, és nem csak komoly növekedéssel lehetett számolni, hanem merészebb célok kitűzését is be lehetett vállalni.
EBITDA esetében a 2024-re kitűzött 7 milliárd forintot már 2021-ben meghaladta a vállalat, így új célként 2026-ra már 11 milliárd forint került be a tervekbe. Mint arra sem kellett várni, hogy bekerüljenek a BUX-indexbe, ez is összejött 2021-ben.
Az ESG minősítés 2022 februárjában érkezett meg: a hazai, un. ’olaj és gázipar nélküli’ energetikai szektorban elsőként szereztek független, nemzetközi ESG tanúsítványt, mégpedig a Sustainalytics vizsgálata alapján az iparági átlagnál kedvezőbb eredményt, azaz alacsonyabb kockázati besorolást ért el a vállalat. Pedig ez az iparág alapvetően fokozott kockázattal bír, így a vállalat kitettsége eleve magasabb kategóriába esik. A minősítés azt is vizsgálta, hogy a cég hogyan reagál a működéséből fakadó kockázatokra, és milyen módon kezeli azok hatásait – ez utóbbira az ALTEO a “Strong” besorolását kapta, azaz erős kockázati menedzsmentet működtet: robosztus ESG programokat, gyakorlatokat és irányelveket vezetett be, amellyel a meglévő kockázatokat hatékonyan tudja kontrollálni és csökkenteni.
Indítottak elektromos autós szolgáltatást, az Alte-Go-t, villámtöltős megállapodást kötöttek a Share Now-val, még korábban felvásárolták az egykori Elmű-Émász Csoport tulajdonában álló Sinergy-t, és a megvásárolt szélerőművek mellett éppúgy van saját tervezésű naperőműparkjuk is. Mindemellett gyűjtöttek együtt a Shell-el sütőolajat is: összesen 120 Shell töltőállomáson lehet gyűjtőkonténerbe bedobni az otthon keletkező sütőolajat, melyből biodízel készül.
fotó: Holoda Attila