Trading

Élet az orosz olaj után: ez a térség lehet az EU megmentője?

S.Rita | 2023.01.25. 02:00

Egyre világosabb, hogy az ukrajnai háború maradandó változásokat fog eredményezni. A legjelentősebb, hogy nehéz elképzelni, hogy Oroszország valaha is visszaszerezze a 2022 februárja előtti hegemóniáját az európai energiaellátásban. Ez a tény önmagában az eurázsiai politikai gazdaság jelentős átalakítását teszi szükségessé. A Közel-Kelet rendelkezik azzal a potenciállal, hogy kielégítse az EU igényeit.

 

A közel-keleti nyersolaj Európába irányuló áramlása (Törökország nélkül) 2022 második felében napi 620 000 hordóval nőtt 2021 azonos időszakához képest – derül ki a Kpler adatelemző cég adataiból. Ráadásul a közel-keleti savanyú (nagy kéntartalmú) nyersolajak jól illeszkednek Európa finomítórendszeréhez, különösen a dízelgyártás tekintetében – és Szaúd-Arábia India után a legnagyobb potenciális forrása a rendelkezésre álló dízelellátásnak – írja az EnergyIntel.

Továbbá a következő 12-14 hónapban várhatóan mintegy 1 millió hordó/nap mennyiség mennyiség megtermelésére képes új kapacitás fog üzembe állni az Öbölben, ami ellensúlyozhatja az EU valamivel több mint 1 millió hordó/nap orosz termék elvesztését.

Ez a következőkből áll: 410 000 hordó/nap a kuvaiti új, 615 000 hordó/nap kapacitású Al-Zour finomító második és harmadik egységéből; 230 000 hordó/nap mennyiség az ománi Duqm finomítóból; 140 000 hordó/nap az iráni Karbala finomítóból; 400 000 hordó/nap a szaúdi Jizan finomítóból; 110 000 hordó/nap a bahreini Sitra finomító bővítése után.

 

Tilalmak és ársapkák

A közeljövőben azonban minden idők legnagyobb piaci hullámvasútja fenyeget. Az orosz nyersolajra vonatkozó december 5-i uniós embargó, az EU hajózási és biztosítási cégeinek az orosz nyersolaj kereskedelmére vonatkozó tilalma, valamint a G7-ek árplafonja (amely lehetővé teszi a G7-ekhez kötődő szolgáltatók számára az orosz nyersolaj kereskedelmét, amennyiben az 60 dollár alatti áron kerül forgalomba) hatásai még nem érvényesülnek teljes mértékben. Az azonban egyértelmű, hogy jelentős változásokat hoznak. A Cosco kínai állami hajózási óriáscég például december 5. óta nem szállít orosz nyersolajat.

A Brenthez képest sokkal olcsóbb uráli olaj december óta még tovább csökkent, és a jelentések szerint ebben a hónapban 40 dollár/hordó alatti áron cseréltek gazdát a szállítmányok. Moszkva, amelynek 70 dollár/hordóra van szüksége a költségvetés egyensúlyához, bevételi szőnyegbombázással néz szembe, ha a helyzet nem javul.

“A jelentések szerint az országok arra használják az árplafont, hogy meredek alkukat kössenek az orosz olajimport árára” – jegyezte meg a héten Janet Yellen amerikai pénzügyminiszter.

A február 5-i szankciócsomag azonban exponenciálisan nagyobb kihívás lesz mind Moszkva, mind az EU számára. India és Kína az orosz nyersolajeladások megmentőjeként tűnt fel – még ha árengedménnyel is. De mivel maguk is jelentős termékexportőrök, egyiküknek sem lesz ugyanolyan “étvágya” az orosz termékek iránt. Eközben Európa mind az orosz dízelolaj-, mind az orosz vákuumgázolajimporttól való függősége azt jelenti, hogy az orosz termékeket nehéz lesz helyettesíteni.

Ahogy Tim Gould, a Nemzetközi Energiaügynökség vezető közgazdásza a Gulf Intelligence virtuális konferenciáján elmondta, a válság következményei Oroszországnak az energiavilágban elfoglalt helye miatt olyan széleskörűek és összetettek, amilyenre korábban nem volt példa:

“Ezért nevezzük ezt a világ első globális energiaválságának.”

 

Kínán a világ szeme

Európa szempontjából a legfontosabb bizonytalansági tényező az orosz áramlások kiváltásában, Kína. Európának súlyos árat kellett fizetnie azért, hogy biztosítsa a tavaly az orosz gáz alternatívájaként vásárolt 55 milliárd köbméter LNG-t. De kétségtelen, hogy ez az ár sokkal magasabb lett volna, ha Kína nincs zárlat alatt. A kínai nyersolajimport tavalyi visszaesése miatt Latin-Amerikából, Nyugat-Afrikából és az Északi-tengerről érkező nyersolaj került Európába. Kína 2022 második félévi behozatala csak Brazíliából, Norvégiából, az Egyesült Királyságból és Angolából mintegy 550 000 hordó/nappal volt alacsonyabb, mint 2021 azonos időszakában.

Az Európába irányuló közel-keleti áramlások megugrása mellett az Egyesült Államok is kulcsszerepet játszott, amely további 380 000 hordó/nap nyersolajat és közel 3,6 Bcm/hó LNG-t küldött 2022 második felében.

Mivel azonban Kína felszabadul a zárlat alól, Európának többet kell fizetnie ahhoz, hogy megismétlődhessenek ezek az áramlások. Hogy mennyit, az a kínai fellendülés ütemétől és erejétől függ.

Hosszabb távon nehéz elkerülni azt a helyzetet, hogy az olaj “ázsiai prémiuma”, azaz felára, Európa és Ázsia prémiumává váljon, ami azzal a kockázattal jár, hogy aláássa Európa gazdasági versenyképességét.

Ezzel szemben India és Kína – a belátható jövőben legalábbis – részesülni fog az ultraolcsó orosz olajból, és Kína valószínűleg keményen alkudozni fog az orosz vezetékes gáz további mennyiségeiből is.

 

Az EU és az Öböl kapcsolata

Az EU tisztviselői Oroszország inváziója óta aktívan lobbiznak a közel-keleti térségében több olaj és gáz érdekében. A Szueztől nyugatra egyre nő az ellátás, de jó okok szólnak amellett, hogy a közel-keleti termelők továbbra is az ázsiai-csendes-óceáni piacot tartják elsődlegesnek.

Először is, a gázellátási oldalon a mélyebb kapcsolatokat hátráltatja az EU vonakodása a hosszú távú szerződések aláírásától, miközben Európa elkötelezte magát a fosszilis tüzelőanyagok használatának csökkentése mellett.

Az energetikai átállás körüli növekvő termelő-fogyasztó feszültségek szintén azt jelentik, hogy a légkör jelenleg nem pozitív.

Miközben Európa több szállítást szorgalmaz, a közel-keleti termelők élénk belső uniós vitát láthatnak arról, hogy bölcs dolog-e az autokratikus Oroszországtól való túlzott függőséget az Öböl menti monarchiáktól való függőségre cserélni.

A dohai világbajnokság kapcsán az EU tisztviselőinek állítólagos katari megvesztegetése miatt folyó nyomozás szintén beárnyékolhatja az EU és az Öböl közötti szélesebb körű kapcsolatot.

Mindezek ellenére az Öböl egyike azon kevés helyeknek, ahová az uniós energiaipari cégek még mindig szívesen fektetnek be, és a régió megújuló erőforrásai is vonzónak bizonyulnak Európa számára. Az Öböl továbbra is jelentős exportpiac marad Európa számára, többek között a fegyverek egyik legfontosabb vásárlójaként.

Eközben az Öböl számára Európa továbbra is nagyrészt a szuverén befektetési alapok által választott célpont. Bármit is beszéljenek a gyorsított uniós átmenetről, az Öböl-menti országok egyértelműen látják az európai energiagazdálkodási lehetőségeket, amint azt a lengyel finomításba történő szaúdi befektetések, valamint a katariak franciaországi és és egyesült királyságbeli újragázosítási kapacitásainak hosszú távú bérbeadása mutatja.

Minden kihívás ellenére ez a kapcsolat mindkét fél számára értékes – még akkor is, ha a növekvő kölcsönös függőséget növekvő kihívások és feszültségek kísérik.

 

Kiemelt kép forrása: Canva

  S.Rita
Bejegyzés megosztása
Ajánlott cikkek
Iratkozz fel hírlevelünkre!
©2023 NRGREPORT, Minden jog fenntartva.