Az olajvállalatok az ellentételezések nagy vásárlói közé tartoznak. A Shell azt a célt tűzte ki, hogy 2030-ig nagyjából 120 millió tonna CO2-egyenértékre vonatkozó VCM-kreditet használjon fel az ügyfeleiktől származó elkerülhetetlen 3. hatókörbe tartozó kibocsátások, valamint korlátozott mennyiségben a saját tevékenységeikből származó 1. és 2. hatókörbe tartozó kibocsátások esetében. A Shell szóvivője az Energy Intelligence-nek elmondta, hogy a Verra által ellenőrzött és vizsgált projektek egyike sem olyan, amelyben a Shell bármilyen módon részt vett vagy befektetett.
A holland–angol olajvállalat hozott néhány nehéz döntést is, és kivonult olyan projektekből, amelyekben nem tudtak megegyezni a többi érintett féllel a minőséggel kapcsolatos kérdésekben. Arra számítanak, hogy ez folytatódni fog, miközben egyre szilárdabb portfóliót alakítanak ki, amelyre büszkék, és amely megfelel ügyfeleik igényeinek és elvárásainak.
A norvég Equinor, amely a REDD+ kreditek felhasználását tervezi kompenzációs portfóliójának kis százalékában, januárban azt nyilatkozta az Energy Intelligence-nek, hogy kialakított egy sor belső alapelvet az ellentételezések felelősségteljes felhasználására. „Az általunk felhasznált kreditek minőségének biztosítása érdekében pedig szigorú belső értékeléseket végzünk. Elkötelezettek vagyunk amellett, hogy csak kiváló minőségű krediteket vásárolunk, amelyek között szerepelnek a kiválasztott REDD+ projektekből származó kreditek is. A REDD+ projektek kisebb része éri el az általunk elfogadhatónak tartott minősítést, ami alátámasztja, hogy erősen összpontosítunk a magas minőségre” – közölték.
A Guardian cikke három, a 2020-23-as időszakban készült tudományos tanulmányra hivatkozott, amelyek mindegyike azt állította, hogy a Verra pontatlan vagy túlságosan optimista feltételezéseket használt az erdőirtás mértékének kiszámításakor, és ezért túlbecsülte a projekteknek járó szén-dioxid-kreditek számát.
A Verra, amely 2009 óta több mint 1 milliárd szén-dioxid-kreditet hitelesített, azt állította, hogy a tanulmányok azért voltak tévesek, mert „szintetikus kontrollokat vagy hasonló módszereket használtak, amelyek nem veszik figyelembe az erdőirtást okozó projektspecifikus tényezőket. Ennek eredményeként ezek a tanulmányok tömegesen tévesen számítják ki a REDD+ projektek hatását”.
A Verra szerint „a szintetikus kontrollok egy projektet az erdőirtást befolyásoló változók – úgynevezett kovariánsok – alapján egy kontrollforgatókönyvhöz hasonlítanak. A Verra REDD+ projektek esetében alkalmazott megközelítése a valós területekhez hasonlítja azokat”, hozzátéve, hogy „a Verra a szintetikus kontrollokat hatékonyan használja bizonyos típusú projektek esetében, mint például az észak-amerikai javított erdőgazdálkodás esetében”.
Ez a megközelítés azonban nem alkalmas a REDD+ projektekhez, mivel a projekt kezdetén nehéz olyan pontokat találni, amelyek a projektterületen belül és kívül megegyeznek”.
A Shell és a BCG tanácsadó cég nemrégiben készített tanulmánya szerint a szén-dioxid-kibocsátási hitelek vásárlói körében végzett felmérés válaszadóinak 91%-a szerint az önkéntes szén-dioxid-kibocsátási hitelek nyomon követése, jelentése és ellenőrzése (MRV) a három legfontosabb követelmény között szerepel. Mindazonáltal a válaszadók 44%-a azt is elmondta, hogy a projektek MRV-minőségével kapcsolatos aggodalmuk az egyik legnagyobb gondjuk.
Mark Preston Aragones, a Bellona Europa környezetvédelmi civil szervezet politikai vezetője az Energy Intelligence-nek elmondta, hogy az önkéntes kibocsátáskereskedelmi rendszer „arra ösztönöz, hogy a lehető legtöbb kreditet termelje ki a legkisebb pénzösszeggel”, hozzátéve, hogy „a meglévő önkéntes kibocsátáskereskedelmi kreditek rendkívül olcsók, 10 dollár/tonna nagyságrendűek, ahhoz képest, hogy mennyibe kerülne a fosszilis tüzelőanyagok kiváltása, a fosszilis tüzelőanyagok kibocsátásának csökkentése vagy a maradék kibocsátások kiegyenlítése, ami közelebb van a 100 dollár/tonna nagyságrendhez”.
A környezetvédők szerint az olcsó kreditek kockázata az, hogy azt kapjuk, amiért fizetünk, nevezetesen a valós szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének megkérdőjelezhetőségét.
Ahogy a növekvő önkéntes szén-dioxid-piaci ágazatot egyre jobban ellenőrzik, a szén-dioxid-kreditek vásárlói a szén-dioxid-leválasztási projektek, például a közvetlen levegőkiválasztás és a biomassza szén-dioxid-leválasztással és -tárolással történő felhasználása felé tolják el a vásárlásaikat az olyan elkerülési projektek helyett, mint az erdőirtás és a megújuló energiaforrások. A piacot azonban még mindig az elkerülő projektek uralják, amelyek körülbelül 80%-át teszik ki. A Shell és a BCG szerint ez az arány 2030-ra 65%-ra csökkenhet, míg az eltávolítási hitelek a piac 35%-át érik el „a fejlődő technológiák és módszerek, a javuló megfizethetőség és a nettó nullára vonatkozó követelmények miatt”.
Kiemelt kép forrása: Canva
Devenyi Dalma
