A gátak kapacitása 2050-re várhatóan 6 billió köbméterről 4,655 billió köbméterre csökken, és nagyon fontos, hogy lépéseket tegyünk a probléma megoldására és a létfontosságú tárolási infrastruktúra védelmére – közölte az ENSZ egy friss jelentésében.
A Reuters által idézett tanulmány kifejti: a probléma forrása az, hogy az iszap felhalmozódik a tárolókban, ennek pedig a természetes vízáramlás zavara az oka. Az iszap károsíthatja a vízturbinákat, és megszakíthatja az energiatermelést, ennek következtében pedig kiszámíthatatlanná válik az energiaellátás – méghozzá rengeteg ember számára. Sőt, a folyók menti üledékáramlások akadályozása a felvízi régiókat is kiszolgáltatottabbá teheti az áradásoknak, és erodálhatja a folyóban és mellette található élőhelyeket.
Az ENSZ több mint 47 000 gát adatait vizsgálta 150 országban, és megállapította, hogy az eredeti kapacitás 16 százaléka már most elveszett. A jelentés szerint az Egyesült Államok 2050-re 34 százalékos veszteséggel néz szembe, Brazília 23 százalékkal, India 26 százalékkal, Kína pedig 20 százalékkal. Ez az Államokban például azért is komoly probléma, mert az ország teljes megújuló villamosenergia-termelésének 31,5 százalékát, és az Egyesült Államok teljes villamosenergia-termelésének körülbelül 6,3 százalékát teszi ki.
Bár a vízenergia és a víztározók nagyon jó megoldásnak tűnnek a zöld energia beépítésére, és elméletben nagyon stabilak is, a kritikusok régóta figyelmeztetnek arra, hogy az óriási gátak hosszú távú társadalmi és környezeti költségei messze meghaladják az előnyeiket. Vlagyimir Smahtin, az ENSZ-egyetem Vízügyi, Környezetvédelmi és Egészségügyi Intézetének igazgatója és a tanulmány egyik szerzője elmondta, hogy a gátépítés világszerte jelentősen visszaesett, jelenleg évente körülbelül 50-et építenek, míg a múlt század közepén még ugyanígy évente ezret építettek.
„Azt mondom, hogy a kérdés, amit most fel kell tennünk, az, hogy mik lehetnek a gátak alternatívái, akár az áramtermelésben is, tekintve, hogy a rosszul működő gátakat fokozatosan megszüntetik” – mondta.
Kína továbbra is duzzasztja a nagy folyóit, a vízenergia pedig a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásának és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló terveinek kulcsfontosságú részét képezi, de a legnagyobb ilyen projektek társadalmi és környezeti szempontból is romboló hatásúak.
A Reuters tavalyi kutatása szerint a Kína által a Mekong folyón épített gátak is megzavarták az üledék beáramlását a folyó alsó szakaszán fekvő országokba, átalakítva a tájat, és gazdálkodók millióinak megélhetését veszélyeztetve.
A vízenergiát a megújuló energiaforrások közé sorolják, mivel a Föld természetes vízciklusára támaszkodik az elektromos áram előállításához. A vízenergia elektromos árammá alakításának 90 százalékos a hatásfoka, írja a Sustain Europe.
2016-ban a vízenergia szolgáltatta az összes megtermelt megújuló villamos energia 71 százalékát. Az EU 28 országában a vízenergia az összes elsődleges villamos energia több mint 14 százalékát adja, és az összes vízenergia 70 százaléka öt országból – Svédországból, Franciaországból, Olaszországból, Ausztriából és Spanyolországból – származik. Lenyűgöző módon Norvégia az elektromos energiája 99 százalékát vízből nyeri.
Azonban ahogyan ezek a zöld technológiák öregszenek, egyre inkább észrevesszük, hogy bizonyos megoldások milyen hatással vannak a bolygóra. Éppen ez zajlik most a vízenergia esetében – szakértők egyre többször kérdőjelezik meg azt, mennyire zöld is tulajdonképpen ez a megoldás.
Kiemelt kép forrása: Canva
Nagy Nikoletta
