Ahhoz, hogy megértsük, mi is áll a háttérben, a TopGear egy hétköznapi példát hozott fel. A Nissan Ariya és a Toyota bZ4X modelleket hasonlították össze. A WLTP szerint a két autó azonos kategóriájú modellje körülbelül 500 kilométert tesz meg.
Ehhez azonban a Nissan 87 kWh-s akkumulátorra van szüksége, míg a Toyotának csak 71,4 kWh-ra.
Ez két dolgot jelent. Először is, nyilvánvalóan arányosan kevesebbet kell fizetni kilométerenként a Toyota töltéséért, és a mostanában magas villamosenergia-árak mellett ez nem mindegy.
Nem a méret a kulcs, a hatékonyság! (Fotó: Nissan)
Másodszor pedig, ha a maximális hatótávolságnál hosszabb utat teszünk meg (ez mindkét esetben, hatótávpara nélkül kb. 400 kilométer autópályán), akkor a Toyotával valószínűleg gyorsabban fogunk megérkezni.
Ez nem a 150 kW-os gyorstöltőkön való elméleti töltési idő miatt van így – mindkettő modell azt állítja, hogy körülbelül fél óra alatt éri el a 80 százalékos töltöttségi szintet. Hanem azért, mert lehet, hogy nem lesz lehetőségünk gyorstöltőre csatlakozni.
Az 50 kW-os töltőkön pedig gyorsabban „haladunk”, ha arányaiban kevesebb energiára van szükségünk.
400 kilométerenként benzines autóval is megállnánk pihenni. De ideális esetben ez a megálló 20 percig tart: szendvics, kávé és pisilésre. Tehát ha az autó 20 percet tölt a konnektorba dugva, amíg elvégezzük a dolgunkat, gyakorlatilag nem is veszítünk időt. Viszont minden további percet észreveszünk, és várakozás közben az érzés hatványozódik. A lényeg: ha kevesebb energiára van szükségünk, kevesebb időt is veszítünk.