A Cambridge-i Egyetem kutatói olyan rendszert fejlesztettek ki, amely a műanyaghulladékot és az üvegházhatású gázokat fenntartható üzemanyagokká és más értékes termékké tudja átalakítani – napenergiát felhasználva. A kutatócsoport szerint ez az első alkalom, hogy egy napenergiával működő reaktorban sikerült olyan rendszert létrehozni, amely egyszerre két hulladékáramot képes két kémiai termékké alakítani – írja a Perovskite-info.
A reaktor a szén-dioxidot és a műanyagokat különböző termékekké alakítja át, amelyek számos iparágban hasznosak. A tesztek során a CO2-t szingázzá alakították át, amely a fenntartható folyékony üzemanyagok kulcsfontosságú építőköve, a műanyag palackokat pedig a kozmetikai iparban széles körben használt glikolsavvá.
A rendszer könnyen beállítható különböző termékek előállítására a reaktorban használt katalizátor típusának megváltoztatásával. A perovszkiton alapuló fényelnyelőt használó integrált reaktor két különálló rekesszel rendelkezik: egy a műanyag, egy pedig az üvegházhatású gázok számára.
Reisner vezeti a Cambridge-i Körkörös Műanyag Központot (CirPlas) is, amelynek célja a műanyaghulladék felszámolása a kék égbolt gondolkodás és a gyakorlati intézkedések ötvözésével.
Más napenergiával működő újrahasznosítási technológiák ígéretesek a műanyagszennyezés kezelésében és a légkörben lévő üvegházhatású gázok mennyiségének csökkentésében, de ezeket eddig még nem kombinálták egyetlen folyamatban.
A csapat különböző katalizátorokat tervezett, amelyeket a fényelnyelőbe integráltak. A katalizátor megváltoztatásával a kutatók aztán a végterméket is meg tudták változtatni. A reaktor normál hőmérsékleten és nyomáson végzett tesztjei azt mutatták, hogy a reaktor a glikolsav mellett a PET műanyag palackokat és a CO2-t hatékonyan képes különböző szénalapú üzemanyagokká, például CO-vá, szingázzá vagy formiáttá alakítani. A Cambridge-ben kifejlesztett reaktor ezeket a termékeket a hagyományos fotokatalitikus CO2-redukciós eljárásoknál is jóval nagyobb sebességgel állította elő. Reisner nemrégiben új támogatást kapott az Európai Kutatási Tanácstól, hogy segítsék napenergiával működő reaktoruk fejlesztését. A következő öt évben reményeik szerint továbbfejlesztik a reaktort, hogy még összetettebb molekulákat állítsanak elő. A kutatók szerint hasonló technikákat egy napon egy teljesen napenergiával működő újrahasznosító üzem kifejlesztésére is fel lehetne használni. Kiemelt kép forrása: Canva
A napelemek következő nagy generációját valószínűleg az 1839-ben felfedezett perovszkit nevű oxidásvány felhasználásával készülő napelemek jelentik majd. Ezeknek a napelemeknek a hatásfoka jelentősen kedvezőbb, mint a szilícium alapúaké, ráadásul előállításuk is olcsóbb és gyorsabb. Bővebben ITT írtunk róla.A technológia előnyei