A cseppfolyósított földgáz, vagyis az LNG kereskedelme még mindig gyerekcipőben jár, emiatt a szén-dioxid-semlegesítéssel kapcsolatos mérések egyelőre tisztázatlanok. Egyre nagyobb szükség van az energiabiztonságra és a megfizethetőségre, mégis a karbonsemleges LNG elterjesztése kulcsfontosságú a közeljövőben, különösen Ázsiában, ha el akarjuk érni a nettó zéró éghajlatvédelmi célokat.

A közelmúltban a Shell és a tajvani CPC bejelentette, hogy karbonsemleges LNG-t szállítottak egy meg nem nevezett tajvani terminálba, amely a Chevron által üzemeltetett ausztráliai Gorgon LNG-exportterminálból származik – írja az Energy Intelligence.

Ez a rakomány volt az első, amely az üvegházhatású gázok szempontjából semleges LNG szállítására szolgáló kibocsátás-ellenőrzési, adatszolgáltatási és hitelesítési keretrendszert alkalmazta az LNG-importőrök Nemzetközi Csoportja (GIIGNL).

A csoport reményei szerint a 2021 novemberében bevezetett keretrendszer segít majd a karbonsemleges LNG exportőreinek és importőreinek a zöldmosás elkerülésében, mivel szilárd, ellenőrizhető és számszerűsíthető metodikával dolgoznak. 2019 óta több mint 60 karbonsemleges LNG-üzletet bonyolítottak le. Ezeknek a rakományoknak az életciklusuk során keletkező üvegházhatású gázok kibocsátása még mindig nincs teljesen feltérképezve, így a közösség próbál rámutatni a hiányosságokra.

A karbonsemleges LNG elterjesztése kulcsfontosságú a közeljövőben, ha el akarjuk érni a nettó zéró éghajlatvédelmi célokat. (Fotó: Canva)

Hogyan lesz mégis karbonsemleges?

A Shell-CPC üzlethez közel álló forrás információi szerint az LNG-rakomány életciklusa során nagyjából 190 ezer tonna szén-dioxid egyenérték (CO₂e) üvegházhatású gázkibocsátással jár, amelyet a Shell Indonéziában és Ausztráliában önkéntes szén-dioxid-semlegesítési projekteken keresztül kompenzált.

A Shell még 2021-ben közölte, hogy az Egyesült Királyság kormányának átváltási értékeit használja, amelyek egy átlagos 70 ezer tonnás LNG-szállítmány esetében nagyjából 240 ezer tonna CO₂e üvegházhatású gáz kibocsátást eredményez. Az Oxford Institute kutatása szerint a Shell 188-238 ezer tonna CO₂e közötti karbonsemleges LNG-t szállított.

2021-ben a Shell elmondta, hogy a Kínában és a világ más részein zajló erdővédelmi projektekből származó krediteket használ fel az LNG-rakományok kibocsátásának semlegesítésére (például, a PetroChina International vállalattal kötött megállapodásában). Arra a kérdésre azonban, hogy a gyakran egységenként 10 dollárhoz közeli áron kínált olcsó önkéntes szén-dioxid-piaci hitelek valóban eredményezik-e az üvegházhatású gázok megszüntetését, a Shell szóvivője azt nyilatkozta, hogy a vállalat továbbra is „tanulja az önkéntes szén-dioxid-piaci szektor összetettségét és kihívásait”. A szóvivő hozzátette, hogy a Shellnek meg kellett hoznia néhány „nehéz döntést, és ki kellett szállnia olyan projektekből, amelyekben nem tudtak megegyezni a többi résztvevővel a minőséggel kapcsolatos kérdésekben”.

A bizonyítékok azonban azt mutatják, hogy a Shell igyekszik jobban kezelni az LNG-szállítmányok CO₂e-tartalmának pontos mérésével kapcsolatos problémát. A korábbi ügyletek során használt standard számítási tényezők, például az Egyesült Királyság DEFRA értékei helyett egy megbízhatóbb rendszer, például a GIIGNL keretrendszere felé mozdult el.

Az LNG kereskedelme még mindig gyerekcipőben jár, emiatt a szén-dioxid-semlegesítéssel kapcsolatos mérések egyelőre tisztázatlanok. (Fotó: Canva)

A hitelesség kihívása

Ben Cahill, a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja energiabiztonsági és éghajlatváltozási programjának vezető munkatársa szerint a karbonsemleges LNG a hitelesség kihívásával néz szembe, mivel a legtöbb ilyen üzlet esetében alig van bizonyíték a rakományokra vonatkozó részletes kibocsátás számításról. Cahill szerint azonban kritikus fontosságú a kibocsátás mérése, nem pedig becslése, máskülönben a vállalatok nem tudják pontosan, hogy mennyit kell később kompenzálniuk.

A kibocsátások pontos mérése nehéz feladat az Egyesült Államokban, mivel az amerikai LNG-exportőrök számos különböző forrásból vásárolnak földgázt, a folyamat pedig számos szereplőt érint az értékláncban: kitermelés, begyűjtés, továbbítás, tárolás, cseppfolyósítás és szállítás.

Ez a helyzet például a katari és ausztráliai termelők esetében, ahol csak néhány mező és külön csővezeték biztosítja az alapanyaggázt az LNG-exportterminálokhoz. A GIIGNL keretrendszer célja, hogy a módszertani folyamat minél több hiányosságát pótolja.

A Világgazdasági Fórum (WEF) a múlt hónapban közölte, hogy kiáll a bizonyítottan jó minőségű erdei szén-dioxid-kibocsátási egységek használata mellett, amely kulcsfontosságú eszköz az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Bár az erdőgazdaságból semlegesítésre szánt egységek nem tökéletesek, és egyes projektfejlesztők kijátsszák a rendszert, a WEF szerint az ágazat szigorítja a felügyeletet.

Kiemelt kép forrása: Canva