A személyre szabott hirdetések a mindennapjaink részévé váltak: kapjuk őket, ha rákeresünk valamire a Google-ön, ha megnyitunk egy weboldalt, ha a közösségi médiát használjuk. Lassan lehetetlen megkerülni őket, legalább is akkor, ha a teljes felhasználói élményt szeretnénk elérni. Általában az emberek vegyes érzésekkel fordulnak az ilyen hirdetések felé: van, aki szerint hasznosak, és van, aki ódzkodik attól, hogy különböző site-ok figyeljék meg a böngészési szokásait.
A dolog etikájától elvonatkoztatva is találhatunk problémákat az ilyen hirdetésekkel: egy friss kutatás szerint például elképesztő mennyiségű energiát emészt fel a működtetésük.
Az online hirdetések régen pofonegyszerűen működtek: egy cég vásárolt egy hirdetési felületet valamelyik weboldalon, eldöntötte, mit szeretne reklámozni, és minden erre az oldalra kattintó internetező ugyanazt az előre meghatározott hirdetést látta.
Az elmúlt évtizedben azonban egy újfajta, “megfigyelésre” alapuló reklám vette át az uralmat a hagyományos változat felett: a vállalatok számos különböző forrásból gyűjtik össze rólunk az adatokat, hogy sokkal célzottabb ajánlatokat tegyenek.
Ez érdekük: sokkal hatékonyabban tudják eladni a termékeiket, ha olyan embereket találnak meg velük, akiket érdekelnek is a reklámozott dolgok. Könnyen lyukra futhat az a vállalat például, aki sminkterméket reklámoz egy olyan férfinak, akinek a horgászat és a sörözés a hobbija (bár persze akadhatnak kivételek), de ha pontosan tudja, hogy egy adott felhasználó hányszor keresett rá különböző sminktermékekre, nem is egy adott márkát, hanem egy bizonyos terméket is sokkal hatékonyabban tud reklámozni neki.
Kevesen értik az ilyen reklámok mögött rejlő pontos mechanizmusokat, azt meg pláne nem tudják, hogy milyen környezetszennyező lehet, mire egy ilyen reklám eléri a felhasználót. Kutatók most először elemezték ennek a rendszernek a szénlábnyomát, méghozzá egy, a nagy techcégek környezeti hatásait elemző tanulmány során.
Becslések szerint a Föld teljes energiafogyasztásának 1 százalékát csak online hirdetések megjelenítésére használják fel. A Global Action Plan környezetvédelmi jótékonysági szervezet új jelentése azt mutatja, hogy ennek az 1 százaléknak a nagy része gyakorlatilag a színfalak mögött zajló összetett aukciós rendszerre megy el. Minden alkalommal, amikor egy weboldalra kattintunk, gyakorlatilag valós idejű ajánlattételi láncot indítunk el, ahol a hirdetők versengenek a saját hirdetéseik megjelenítéséért.
Évente 178 billió ilyen tranzakció történik Európában és az Egyesült Államokban, amelyeket adatközpontokon keresztül dolgoznak fel. Ezek az adatközpontok becslések szerint évente 200 terawattóra energiát használnak fel.
Ez több, mint egy közepes méretű ország teljes évi energiafogyasztása. Ráadásul ezen számítási tevékenységek jelentős része nem is eredményez hirdetésmegjelenítést, hiszen csak annak a hirdetése jelenik meg végül a felhasználó számára, aki megnyerte a “versenyt”.
A jelentés szerint azok a hirdetések, amelyek végül megnyerik az “aukciót”, szükségtelen fogyasztásra ösztönöznek, és olyan termékeket tolnak elénk, amelyekre nincs szükségünk.
Kiemelt kép forrása: Canva
Nagy Nikoletta
