Szabályozás

37 milliárd tonna széndioxidot bocsátott ki az energiaszektor tavaly, ezt kell az évszázad közepéig csökkenteni

Takács Csongor | 2023.03.21. 03:23

Az energetikai átállás egyelőre hatalmas hegynek tűnik, amelyet meg kell másznunk. Nagy számokat olvasunk, ha kibocsátás-csökkentésről van szó, vagy éppen az alternatívákba való beruházásokat emlegetik. Rengeteg szkepticizmus hangzott el azzal kapcsolatban, hogy van-e elég hely és tőke mindezek megvalósításához, de szakértők szerint az akadályok kellő tervezéssel és lábmunkával áthidalhatók.

 

A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) nettó zéró kibocsátási forgatókönyve szerint 2050-ig 22 000 GW nap- és szélerőművi kapacitást kell kiépíteni, ami több mint tízszerese a mai 2000 GW-nak. A kritikusok szerint nem lehet elegendő nyersanyagot találni ennek a kapacitásnak a megépítéséhez, sem elegendő helyet a telepítéshez.

A szél és a napfény alacsony energiasűrűsége miatt a megújuló energiához rengeteg berendezés szükséges. Az életciklus-elemzések azt mutatják, hogy a szél- és naperőművek több anyagot, például acélt, rezet, alumíniumot és cementet igényelnek egységnyi termeléshez, mint a fosszilis tüzelőanyag-alapú villamos energia. A fotovoltaikus napenergia például megawattóránként mintegy 10-40-szer több rezet igényel, mint a fosszilis tüzelőanyaggal működő erőművek, a szárazföldi szélerőművek pedig 5-15-ször több vasat.

A következő évtizedekben azonban, még ha a zöld technológiák az éghajlatbarát forgatókönyvek szerint a remélt gyors ütemben fejlődnek is, az energia az épületekhez, a közlekedéshez és az általános ipari berendezésekhez képest továbbra is viszonylag kis mértékben fogja felhasználni az olyan ömlesztett anyagokat, mint a cement, az acél és az alumínium. Kivételt képez a lítium és a kobalt, amelyek esetében az IEA szerint 2040-re a globális kereslet 70%-át, illetve 90%-át az akkumulátorok adhatják, szemben a jelenlegi 30%-kal és 15%-kal. Az elektromos járművek és az akkumulátortárolók 2040-re hasonlóan átvennék a rozsdamentes acél helyét a nikkel legnagyobb végfelhasználójaként, és a tiszta technológiák általában véve a réz iránti kereslet 45%-át adhatják, a jelenlegi 25%-ról.

De még ezeknek az anyagoknak az esetében is az IEA energiatechnológiai politikáért felelős vezetője, Timur Gul nemrégiben azt mondta, hogy az erőforrások nem jelentenek problémát, mivel „hatalmas mennyiségű” ásványi anyag áll rendelkezésre. A fő akadályt a beruházási kockázat jelenti, mivel a tiszta technológiák felfutásának sebessége a következő néhány évtizedben rendkívül bizonytalan. Ezt a problémát kormányzati beavatkozással lehetne kezelni, hogy a tiszta technológiák gyártása és használata az éghajlati célokkal összhangban növekedjen.

A megújuló energiaforrások földigényesek is, de a szakértői számítások azt mutatják, hogy még a sűrűn lakott és mérsékelten napsütéses országokban is van elég hely a megújuló energia önellátásához. Egy szén-dioxid-semleges Németországnak mintegy 15 000 négyzetkilométernyi területre lenne szüksége nap- és szélerőművek számára, a jelenlegi 3000 négyzetkilométerről. Ez Németország 4%-ának vagy Belgium felének felel meg, és így „nem elhanyagolható”, de ebbe beletartoznak a napelemes háztetők is, amelyek „nem igazán jelentenek problémát”, hiszen háztetők vannak. Hasonlóképpen, a szárazföldi szél könnyen kombinálható a mezőgazdasággal, és ugyanígy a napenergia is az „agrovoltaikus” projektekben, ahol ugyanazt a földterületet használják napenergia és mezőgazdasági termelésre.

CCS és hidrogén

A nettó nulla kibocsátás és a hasonló forgatókönyvek 6-9 milliárd tonna CCS-t feltételeznek 2050-re, ami a kritikusok szerint irreális, mivel ez a jelenlegi olaj- és gázágazat méretének megfelelő iparág létrehozását jelentené mindössze 25 év alatt. Szakértők elvben egyetértenek ezzel, ugyanakkor állítják, hogy „nagy hegyet kell megmászni, de nem lehetetlen”.

Sokan azt állítják, hogy a hidrogén nagy szerepet fog játszani a nettó nulla energiafelhasználású világban. De egyes szakértők, mint például a Bloomberg NEF korábbi főnöke, Michael Liebreich, úgy vélik, hogy „a tiszta hidrogénre szükség lesz bizonyos ágazatok szén-dioxid-mentesítéséhez”, ám kétlik, hogy valaha is eléri a több száz millió tonna/év végső keresletet – a jelenlegi 100 millió tonna szén-dioxid-intenzív szürke hidrogénhez képest. Ennek okai között szerepelnek a hidrogén nagy távolságra történő szállításának költségei és a hidrogén-átalakítási értéklánc alacsony hatékonysága, valamint a tömeges hidrogéntermeléshez szükséges erőforrások mennyisége.

Az IEA nettó zéró kibocsátású modelljében, ahol a hidrogénigény 2050-ben 450 millió tonnát tesz ki, vagyis a végső energiafogyasztás közel 10%-át, a század közepére közel 15 000 terawattóra villamos energiát használnak fel a zöld hidrogén előállítására – ez a mai globális villamosenergia-szükséglet mintegy fele, 2050-ben pedig 20%-a. Az IEA szerint a zöld hidrogén előállítása a jelenlegi globális villamosenergia-szükséglet mintegy felét teszi ki, 2050-ben pedig 20%-át. A földgázból CCS-szel előállított kék hidrogén 2050-ben a teljes hidrogén mintegy negyedét tenné ki, de ez hatalmas, évi 1 milliárd tonna CCS-t igényelne – állítja Philippe Roos.

Szén-dioxid-kiegyenlítési vita

Az olajiparban sokan azzal érvelnek, hogy a más ágazatokból, például az erdészetből származó ellentételezések hozzájárulhatnak a CO2 megkötéséhez és az ágazat szén-dioxid-kibocsátásának csökkentéséhez. Az olyan szakértők azonban, mint Alberto Carrillo Pineda, a Science Based Targets Initiative munkatársa, ragaszkodnak ahhoz, hogy az ellentételezéseket a legnehezebben szén-dioxid-kibocsátást csökkentő ágazatoknak kellene fenntartani, főként az energiaiparon kívül. Az üvegházhatású gázok mai kibocsátásának körülbelül egynegyede, azaz évi 15 milliárd tonna CO2-egyenérték, amely főként a mezőgazdaságból, az erdészetből és más földhasználatból származik, nem kapcsolódik az energiához. Szakértők szerint a trópusi erdők 20 év alatt évente és hektáronként mintegy 15 tonna CO2-t képesek elnyelni. Ez azt jelenti, hogy 1 milliárd tonna CO2 megkötéséhez mintegy 670 000 négyzetkilométerre, azaz Vietnam területének kétszeresére lenne szükség.

Az energetikai átállás finanszírozása szintén nagy számokat igényel. Az IEA szerint a tiszta energiába történő beruházásnak mostantól 2030-ig meg kellene háromszorozódnia. Az ügynökség szerint „téves és túlságosan leegyszerűsített” lenne azt feltételezni, hogy ez csak a meglévő áramlások „piszkosból tiszta energiába” történő átcsoportosításával valósítható meg, mivel a teljes energiaipari beruházásnak meg kell duplázódnia. A finanszírozók azonban bíznak abban, hogy ez megvalósítható. „Ami hiányzik, az a projektek, nem a finanszírozás” – mondta Philippe Brassac, a francia Credit Agricole vezetője egy nemrégiben adott interjúban az energiaátállásról.

fotó: pixabay

  Takács Csongor
Bejegyzés megosztása
Ajánlott cikkek
Iratkozz fel hírlevelünkre!
©2024 NRGREPORT, Minden jog fenntartva.