A záró kalapácsütést többször is elhalasztották, mivel a nagy nemzetek, például Kína, Brazília, Szaúd-Arábia, az Egyesült Államok és az Európai Unió tisztviselői a hétvégén át alkudoztak a szöveg kulcsfontosságú mondatainak megfogalmazásán – írja az Euronews.
Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) jelentése egy olyan sorozatot zár le, amely a globális felmelegedésről szóló, a párizsi klímaegyezmény 2015-ös megkötése óta összegyűjtött hatalmas mennyiségű kutatást emészt fel.
A jelentés összefoglalóját vasárnap kora reggel jóváhagyták, de a fő szövegről való megállapodás még több órán át húzódott, és egyes megfigyelők attól tartottak, hogy a jelentést el kell halasztani. Az a szokatlan eljárás, hogy az országok aláírják a tudományos jelentést, azt hivatott biztosítani, hogy a kormányok elfogadják a jelentés megállapításait, mint olyan hiteles tanácsot, amelyre intézkedéseiket alapozhatják.
Az IPCC 1988-as megalakulása óta eddig hat ilyen értékelést tett közzé. Ezek a legátfogóbb és legmegbízhatóbb bizonyítékok az ember okozta éghajlatváltozásra. És mivel az éghajlatváltozás következményei egyre sürgetőbbé válnak, a mai kiadvány „alapvető” dokumentumnak ígérkezik az éghajlat-változási intézkedések jövője szempontjából.
Az IPCC 5-7 évente jelentéseket tesz közzé, amelyekben összefoglalja az éghajlatváltozással kapcsolatos legfrissebb információkat. A jelentések három különböző munkacsoport munkájából származnak, amelyek az éghajlatváltozás tudományával, hatásaival és lehetséges megoldásaival foglalkoznak.
A bizottság 14 „különjelentést” is közzétett, amelyek olyan konkrét területekre összpontosítanak, mint a légi közlekedés, a kibocsátás és az óceánok.
Az IPCC március 20-i összefoglaló jelentése a ciklus utolsó jelentése, amely az eddig közzétett hat jelentésből származó információkból merít, kiemelve a három munkacsoport legfontosabb pontjait. A jelentések mindegyike határozott kijelentéseket tartalmazott az éghajlatváltozás valóságáról, kezdve az „egyértelmű” konszenzustól, miszerint az emberi tevékenység okozza azt, egészen az emberiség felét fenyegető kockázatokig. A mai jelentés valószínűleg hasonlóan merész szalagcímeket fog tartalmazni.
Az IPCC 195 tagországból áll. Tudósok százai dolgoznak együtt, hogy a világ minden tájáról bizonyítékokat gyűjtsenek az éghajlatváltozásról. Mindezeket áttekintik, és konszenzusra jutnak, meghatározva az évente közzétett több ezer tanulmány legfontosabb üzeneteit.
A kormányok és a tudósok együttműködnek, és a jelentés minden egyes sorát az IPCC valamennyi tagja tárgyalja és hagyja jóvá. Ez a folyamat biztosítja, hogy a benne foglalt információk nemcsak tudományos szempontból pontosak, hanem az érintett kormányok számára is relevánsak.
A Carbon Brief brit hírportál elemzése szerint az elmúlt 30 évben a nők és a Globális Délről származó szakértők nagyobb arányban képviseltették magukat az IPCC-ben, azonban még mindig alulreprezentáltak. 1990-ben a 100 szerző kevesebb mint 10 százaléka volt nő, és kevesebb mint 20 százalékuk származott a Globális Délről. A jelenlegi értékelési ciklusnak 700 szerzője van, akiknek 30 százaléka nő, és több mint 40 százaléka a Globális Délről származik.
Az IPCC következtetéseit a kormányok, a vállalkozások és a közösségek – mindenki, aki meg akarja érteni az éghajlatváltozás okait és hatásait – felhasználja a jövőbeni döntések meghozatalához.
Megmutatják, hogy mi az éghajlatváltozás valósága, és tervrajzot adnak a világnak a sürgős cselekvéshez, amelyet meg kell tennie.
Hoesung Lee, az IPCC elnöke egy panelbeszélgetésen elmondta, hogy az összefoglaló jelentés „alapvető politikai dokumentum lesz az éghajlati fellépés alakítása szempontjából e sorsdöntő évtized hátralévő részében”. Emellett keretet biztosít a tudósok számára erőfeszítéseik összehangolásához. A jelentéstételi ciklusokat összehangolják a nemzetközi tudományos erőfeszítésekkel, és kísérleteket végeznek a jelenlegi éghajlatváltozási modelljeink megbízhatóságának tesztelésére.
Kiemelt kép forrása: Canva