Az IPCC-jelentés a felmelegedő bolygónkról szóló legfrissebb tudományos eredményeket foglalja össze. Megmutatja, hogy a kihívás példátlan nagyságrendje ellenére számos megoldás létezik az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére. A legfontosabb, hogy ezek már most rendelkezésünkre állnak – írja az Euronews.
2018-ban az IPCC felhívta a világ figyelmét arra a példátlan kihívásra, hogy a globális felmelegedést 1,5°C-on belül kell tartani. Öt évvel később azt állítja, hogy a kihívás még nagyobb lett, mivel az üvegházhatású gázok kibocsátása tovább nőtt.
Az eddig tett lépések üteme és mértéke nem elegendő az éghajlatváltozás kezeléséhez. Hoesung Lee, az IPCC elnöke hozzátette, hogy az összefoglaló jelentés „hangsúlyozza, hogy sürgősen ambiciózusabb lépéseket kell tenni”. Arról, hogy az IPCC-jelentés ajánlásait hogyan lehet megvalósítani, itt olvashat.
A tudósok szerint a fosszilis tüzelőanyagok több mint egy évszázados égetése, valamint az egyenlőtlen föld- és energiahasználat 1,1°C-os globális felmelegedéshez vezetett. Ez gyakoribb és intenzívebb szélsőséges időjárási eseményekhez vezetett, amelyek világszerte hatással vannak az emberekre.
A bolygó felmelegedésével ezek a veszélyek gyorsan fokozódnak. Erősebb esőzések, intenzívebb hőhullámok és más szélsőséges időjárási jelenségek jelentkeznek.
Elmondta, hogy a jelentés részletezi, hogy az elmúlt 200 év alatt gyakorlatilag az ember felelős a globális felmelegedésért.
A jelentés a veszteségeket és károkat is éles megvilágításba helyezi. A jelentés szerint az éghajlatváltozás továbbra is különösen súlyosan fogja érinteni a legkiszolgáltatottabb embereket és ökoszisztémákat.
A veszteség és kár az éghajlatváltozásnak az emberi társadalmakra és a természeti környezetre gyakorolt negatív következményeit jelenti. Ez fontos téma volt a COP27 konferencián, ahol áttörést jelentő megállapodás született egy olyan alap létrehozásáról, amely ezeket a következményeket – különösen a sebezhető nemzetek számára – kezeli.
Hozzáteszi, hogy a világ népességének csaknem fele olyan régiókban él, amelyek rendkívül érzékenyek az éghajlatváltozásra. Az elmúlt évtizedben az áradások, aszályok és viharok okozta halálesetek száma 15-ször magasabb volt ezekben a régiókban. Gyorsított alkalmazkodási intézkedésekre lesz szükség ahhoz, hogy a jelenleg meglévő és a szükséges intézkedések közötti szakadékot áthidaljuk.
„Az emberiség vékony jégen jár – és ez a jég gyorsan olvad.” (Fotó: Canva)
Az ENSZ főtitkára a jelentés bemutatóján tartott sajtótájékoztatón elmondta, hogy a világnak minden fronton éghajlatvédelmi fellépésre van szüksége. Hivatkozott egy nemrégiben Oscar-díjat nyert filmre, amely „egyszerre mindent és mindenhol” (Everything Everywhere All at Once) követel.
Guterres azt javasolta, hogy a G20-ak fogjanak össze egy úgynevezett éghajlati szolidaritási paktumban. E megállapodás értelmében a nagy kibocsátók extra erőfeszítéseket tennének a kibocsátás csökkentésére. A gazdag országokat arra szólítják fel, hogy adjanak forrásokat a feltörekvő gazdaságok megsegítésére, hogy életben tartsák a 1,5 ℃-os célt.
Azt mondta, hogy az országoknak meg kell nyomniuk a „gyorsító gombot” a nettó nullára vonatkozó határidőkhöz.
Guterres gyorsítási menetrendje olyan intézkedéseket is tartalmaz, mint például:
„Az éghajlati igazságosság kulcsfontosságú, mivel azokat, akik a legkevésbé járultak hozzá az éghajlatváltozáshoz, aránytalanul nagy mértékben érinti.” (Fotó: Canva)
Az IPCC szerint a megoldás az ellenálló fejlődésben rejlik – az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás vagy az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése olyan módjainak megtalálásában, amelyek szélesebb körű előnyökkel járnak.
A tudósok szerint ahhoz, hogy ezek a döntések hatékonyak legyenek, a világ minden tájáról származó különböző értékeinkben, világnézeteinkben és tudásunkban kell gyökerezniük – beleértve az őslakosok tudását is. Ez azt jelentené, hogy ezek a megoldások helyileg megfelelőek és társadalmilag elfogadhatóak.
Megvan a szükséges pénz az üvegházhatású gázok kibocsátásának gyors csökkentéséhez – ha a jelenlegi akadályokat elhárítjuk – állítja az IPCC. Ezek az akadályok közé tartozik az információcsere, a finanszírozás elérhetővé tétele azok számára, akiknek szükségük van rá, valamint az általános nemzetközi együttműködés.
A kormányok alapvető fontosságúak ezen akadályok lebontásában, mivel ők ösztönözhetik a befektetőket és oszthatnak ki közpénzeket.
A jelentés szerint a már bevált és kipróbált, a kibocsátások mélyreható csökkentését és az éghajlatváltozással szembeni ellenállóképességet biztosító szakpolitikákat szélesíteni kell. Meg kell osztanunk a technológiát és a know-how-t, miközben a finanszírozást könnyen hozzáférhetővé kell tennünk.
Kiemelt kép forrása: Canva
Devenyi Dalma
