A felfordulásért Oroszország ukrajnai invázióját és az energiaellátás Kreml általi manipulációját okolták, ami széles körű volatilitást és féktelen spekulációt okozott. Bár az árak azóta csökkentek, a válság még mindig lappang, és rengeteg kérdőjel maradt azzal kapcsolatban, hogy az EU képes lesz-e megbirkózni a következő téllel – írja az Euronews.
A 2022-es káosz megismétlődésének elkerülése érdekében az Európai Bizottság javaslatot tett az uniós villamosenergia-piac reformjára, és felkérte a jogalkotókat, hogy az ügyet kiemelt prioritásként kezeljék.
A reform azonban nem olyan alapvető átalakítás, mint amilyet egyes országok, például Franciaország és Spanyolország követelt, hanem a jelenlegi szabályok célzott módosítására összpontosít.
A tervezet egyik fő eleme az úgynevezett különbözeti szerződés (CfD), egy olyan hosszú távú szerződéstípus, amelyet a blokkban fejletlennek tartanak. Ehhez képest az Egyesült Királyságban a CfD-ket 2014 óta osztják ki.
A kereskedelmi ügyletektől eltérően a különbözetre vonatkozó szerződést egy villamosenergia-termelő és egy állami hatóság köti meg legfeljebb 15 éves időtartamra. Az aláírók egy olyan tartományt – vagy folyosót – állapítanak meg, amelyen belül a villamosenergia-árak szabadon ingadozhatnak.
De itt válik érdekesebbé a dolog: ha a piaci árak a korridor alá esnek, az állam köteles kompenzálni a termelőt, gyakorlatilag kifizetve a kereskedelmi veszteségeket. Ha viszont a piaci árak meghaladják a folyosót, akkor az állam jogosult a termelő által szerzett többletbevételekre, és a többletpénzt a háztartások és a vállalatok támogatására fordíthatja.
Az Európai Bizottság ezért nevezi ezeket a különbözetre vonatkozó szerződéseket „kétirányúnak”, mivel ezek az árak emelkedés és csökkenés esetén is működnek.
A javasolt reform értelmében a kétirányú CfD-k kötelezővé válnak a megújuló villamosenergia- és atomerőművek új projektjei esetében – de csak akkor, ha támogatásról van szó.
A megújuló energiaforrások gyakran nagy előzetes beruházást igényelnek az eszközök, például a szélturbinák és a napelemek beszerzéséhez, valamint a földi telepítésükhöz. Ezek a magas költségek elriaszthatják a befektetőket a megújuló ágazatba való belépéstől, különösen, ha úgy érzik, hogy pénzügyi hozzájárulásuk nem fog a várt módon megtérülni.
A Bizottság szerint a különbözeti szerződések segíthetnek meggyőzni a bizonytalan befektetőket, mivel garanciát jelentenek arra, hogy a bevételek hosszú távon stabilak és következetesek maradnak.
A CfD-k azonban nem a villamosenergia-díjak mesterséges szabályozására szolgálnak, hanem egyszerűen redisztribúciós eszközöket biztosítanak a piaci rendkívüli áringadozások ellensúlyozására.
Emellett fontos megjegyezni, hogy a CfD-k állami támogatásnak minősülnek, mivel a kormányoknak kompenzációt kell fizetniük a termelőknek, amikor az energiaárak csökkennek. Ha ez a kompenzáció elhúzódik, az állami költségvetések nyomás alá kerülhetnek, és megkérdőjelezhetik e különleges megállapodások életképességét.
Ezért a Bizottság azt ajánlja a tagállamoknak, hogy a CfD-ket olyan „felfelé irányuló korlátozással” tervezzék meg, amely megakadályozza az adófizetők pénzéből történő túlzott kompenzációt.
Emellett a végrehajtó testület „büntetőzáradékokat” sürget azon termelők számára, akik – miután látják, hogy többletbevételeiket az állam elnyeri – a felmondás időpontja előtt ki akarnak szállni a szerződésből.
Kiemelt kép forrása: Canva
Devenyi Dalma
