Takács Csongor | 2023.04.24. 08:46
Méltatlannak nevezte a horvát ügyészségi eljárást Hernádi Zsolt a horvát RTL-nek adott interjújában, ahol a Mol elnök-vezérigazgatója plasztikusan összefoglalta véleményét, hogyan és milyen minőségű „bizonyítékok” alapján is zajlottak az ellene folyó vádaskodásban a jogi folyamatok.
Aki kicsit érteni akarja a horvát ügyészség kontra Hernádi ügyet, ne az írásos összefoglalókat olvassa el, hanem nézze meg magát a beszélgetést. A kérdezés horvátul történt, a válaszok magyarul hangzottak el, érdemes végighallgatni.
A lényeg annak, aki ezt mégis megspórolná:
- Azért nem ment el Hernádi a horvát meghallgatásokra, merthogy soha semmilyen idézést nem kapott. Másrészt pedig a magyar igazságügyi szervek nem is látták biztosítottnak az EU elvárás szerinti un. egyenlő elbírálás elvét Horvátországban, így nem is ajánlották volna, hogy kiutazzon.
- A nemzetközi választott bíróságok (köztük a Horvátország által delegált bírókkal) egyhangúan döntöttek arról, hogy nem történt megvesztegetés, továbbá minősítették magát az eljárást is, beleértve az un. „koronatanút is”.
- Egyetlen ember vallomására alapozták a vádakat, aki börtönben ül. A horvát bíróság közben arra sem volt kíváncsi, hogy az a bizonyos cég, aki kapott 5 millió eurót, kinek a tulajdonában áll, vagy mi történt azzal a bizonyos 5 millió euróval, és arról sem beszélt senki, hogy kinek volt ez az egész érdeke.
- Sehol nem merült fel, nemhogy bizonyítani nem tudták, hogy Hernádi Zsolt utalt volna összeget.
- A sokat emlegetett éttermi videofelvétel bizonytalan módon és céllal össze lett vágva.
Best of idézetek
A Mol vezér értelemszerűen felkészült volt, és a riporter hölgyet enyhén szólva kellőképp tájékoztatta az ügyre vonatkozó pontatlanságokról.
„Önhibámon kívül én sokkal többet tudok erről az ügyről, mint Ön, vagy aki Önt felkészítette: nem, nem ez volt a luxemburgi bíróságnak a döntése, hanem hogy minden horvátországi megkeresésre, újabb bírósági döntést kell hozni Magyarországra, és ez így is történt.”
„Önnek nem tűnt fel, hogy a Marcellinóban (az a bizonyos horvát étterem, ahol Hernádi Sanaderrel ült egy asztalnál) egy nyilvános helyen átadtam egy telefonszámot Sanadernek… majd kettő év múlva a legfőbb ügyész felhívja az étterem tulajdonosát, hogy elkérje ezt a felvételt?… Miközben egy idő után kötelező lenne az ilyen felvételeket törölni? Vagy már ekkor nyomoztak, tehát nem véletlenül lett felvéve? És miért vágták össze darabokra, majd illesztették össze? Egyáltalán egy felvétel volt vagy kettő? Soha nem tagadtam, hogy találkoztam ott Sanaderrel, legalább kétszer. Ezt a két felvételt vágták össze? Egy felvétel volt vagy kettő? A két felvételből vágtak össze egyet? Ezt a kérdést soha senki nem tette fel, ugye?”
„Csak egy jótanácsom van mindig azoknak, akik ebbe az irányba gondolkodnak, nézzék már meg, kik sugallják ezeket a kérdéseket és ők mit kerestek korábban az INA-n. Hogy lehet már azt mondani, hogy ezen (olaj) többet kerestünk? Gondolja, hogy mi olcsóbban veszünk meg egy olyan terméket, ami összehasonlítható a nemzetközi piacon, és a horvát „olcsó” olajat mi megvesszük, kivisszük, majd Horvátország „drágán” veszi meg? Miközben mindenki látja a piaci árakon hogy mennyi a kőolaj barrelje? Pontosan ugyanannyiért veszi Horvátország is az olajat! Maximum logisztikai költség terhelte, mert el kellett juttatni (Sisakból Rijekába), de ha Ön meg tudja ezt máshogy oldani, akkor olyat tud megoldani, amit senki más.”
„De ugye ez most egy vicces kérdés volt? Hát hogy gondolja? Egy szervezet nem így működik. Aki valaha látott vállalatot, az tudja, hogy nem így működik.”
Egy kis összefoglaló
2003-ban nyilvános tenderen 25%-át vette meg a MOL az INA-nak. Már minden alá volt írva, egyetlen kérdés volt, ki ajánl többet. Így került be a Mol. Az INA egy nem jól működő vállalat volt, aminek minden mutatója folyamatosan romlott. Akkor nem a MOL irányította a horvátot vállalatot, hanem a horvát állam által kinevezett menedzserek. 2009-ben vette át a Mol az INA felett irányítást, amikor az 2008-ban csődbe ment volna.
„Voltak emberek, akiknek az ellenkezője lett volna érdeke, mert ki tudtak volna belőle venni részeket – mondta a MOL-vezér.”
Egyéb elhangzott adat:
- A MOL 2009-2012 között 3,8 milliárd eurónyi befektetés történt az INA-ba. Nincs még egy ilyen horvát vállalat.
- Csak azzal, hogy az évek során a MOL megversenyeztette az INA beszállítókat, 30-40-50% megtakarítást ért el, ennyivel lettek olcsóbbak a vállalati beszerzések.
- A rijekai finomítóra az elmúlt 12 évben többet költött a Mol, mint a Mol másik két finomítójára, a százhalombattai és pozsonyi finomítóra.
- Komoly ajánlat sosem érkezett az INA-ra, de nem is érdeke a Molnak, hogy eladja, mert jól működik.
- A MOL nemzetközi vállalat, a dolgozók 20%-a már nem is magyar, nagyon sok horvát kolléga is van.
„Tényleg azt akarják, hogy menjünk vissza 2009 előttre, és most, azt az INA-t, ami időközben sokkal jobb lett, most újra a horvát állam irányítsa?”
És az elköszönés:
„Egy remek vállalatuk van, ami jól működik. Mindenkinek az lenne az érdeke, hogy hagyjuk már az INA-t dolgozni, ez lenne mindkét ország érdeke és az egész régió érdeke is.”
Kiemelt kép forrása: MOL
Takács Csongor
