A változás szele: Mely európai országok termelik a legtöbb szélenergiát?

Fenntarthatóság

A változás szele: Mely európai országok termelik a legtöbb szélenergiát?

S.Rita | 2023.05.17. 01:00

Mely európai országok a szélenergia-forradalom élharcosai, és mit tanulhatunk tőlük? Az 1980-as évek óta a szélenergia egyre nagyobb szerepet játszik az európai energiatermelésben. A 20. század végén épült első szélerőművektől eljutottunk oda, hogy a szélenergia 2022-ben már Európa teljes villamosenergia-fogyasztásának 17 százalékát adta. Az ötlet egyszerű: a szél megforgatja a turbina lapátjait, és ezt a mozgást villamos energiává alakítják át. A kormányok és az energiavállalatok nyomás alatt állnak, hogy az olajról és a gázról a tiszta energiára térjenek át. Mi a helyzet a szél háza táján?

„A szélenergia talán a legfontosabb technológia Európa dekarbonizációja szempontjából, sok országban a legolcsóbb és potenciálisan legnagyobb áramforrás, amely helyettesítheti az illékonyan importált fosszilis tüzelőanyagokat” – idézi az Euronews Paweł Czyżakot, az Ember agytröszt vezető energetikai és éghajlati adatelemzőjét.

Mely európai országok vezetnek a szélenergiára való átállásban?

Dánia, Németország és az Egyesült Királyság történelmileg élen járt a szélenergiára való átállásban, és még mindig az iparág erőközpontjai.

A WindEurope ágazati csoport adatai szerint tavaly Dánia végzett az első helyen, ahol a legnagyobb mértékben (55 százalékkal) járult hozzá a szélenergia az energiafogyasztáshoz. A második helyen Írország (34 százalék), a harmadikon az Egyesült Királyság (28 százalék), a negyediken Németország (26 százalék) végzett.

A tervezett létesítmények tekintetében Németország még mindig vezet, de a többiek felzárkóztak. Svédország és Finnország megelőzi Németországot a szárazföldi szélerőművek terén, az Egyesült Királyság pedig messze a legerősebb piac a tengeri szélerőművek tekintetében.

Ezek az országok többek között azért teljesítenek jól, mert stabil törvényekkel és egyértelmű célokkal rendelkeznek a szélenergia területén.

Az 1980-as évek óta a szélenergia egyre nagyobb szerepet játszik az európai energiatermelésben. (Fotó: Canva)

„A legfőbb tanulság, amit az olyan országok példájából, mint Dánia, Németország és az Egyesült Királyság levonhatunk, hogy világos és stabil stratégiára és ambiciózus célokra van szükség. Ezután az összes többi szakpolitikát, a területrendezést, az engedélyezést, a hálózati tervezést ehhez kell igazítani” – mondta Czyżak.

Rámutat más országokra, például Lettországra, amelyekben nagy a szélenergia-potenciál, de nincsenek meg a megvalósításhoz szükséges célok. Olaszország is küzd, mivel az engedélyezési eljárás a hatóságoknak vétójogot biztosít. Christoph Zipf, a WindEurope szóvivője szerint ez gyakran vezet a projektek törléséhez és bizonytalan környezethez a fejlesztők számára.

A politika mellett az erős ipari jelenlét is segíthet a szélenergia-fejlesztés fellendítésében, mondja Po Wen Cheng, a Stuttgarti Egyetem szélenergiával foglalkozó tanszékének vezetője.

„Az olyan országok, mint Németország, Dánia és Spanyolország erős feldolgozóiparral rendelkeznek, számos vállalat a szélturbinák gyártására és más kapcsolódó technológiákra specializálódott. Hollandia és Belgium viszont erős tengeri és tengeri üzemeltetési iparral rendelkezik, ami a tengeri szélenergia új technológiáinak kifejlesztéséhez vezetett” – magyarázza Cheng.

Több pénz, több szélenergia

Az úszó szélenergia-technológia – a nem a tengerfenékhez rögzített turbinák – innovációja új, mélyebb vizeket is megnyitott, és ezzel olyan országokban, mint Portugália, Spanyolország és Görögország, még több szélenergia számára nyitotta meg az utat.

Eközben Czyżak szerint az olyan országoknak, mint Bulgária, Románia, a Cseh Köztársaság és Lettország, „fel kell kerülniük a fejlesztési térképre”, fel kell hívniuk magukra a figyelmet.

„Úgy, ahogy az iparág kommunikál ezekben az országokban, elég nehéz elérni, hogy felfigyeljenek rájuk, hogy befektetők jöjjenek, hogy finanszírozást kapjanak. Mivel néhány nagyobb szereplőnél, például Németországban, nagyon sok az engedélyezési szűk keresztmetszet, mindenképpen jó lenne kihasználni a potenciált ott, ahol még ez nem történik meg, és ahol nincs akkora hálózati torlódás” – teszi hozzá.

Létfontosságú, hogy az összes uniós ország beszálljon, ha az Európai Unió el akarja érni a 2030-ra kitűzött uniós megújulóenergia-célt.

„A blokknak évente legalább 50 százalékkal több kapacitást kell hozzátennie az előrejelzésekhez képest – 31 GW-ot a 19-20 GW-tal szemben. Ez csak akkor lehetséges, ha azok az országok, amelyek még nem használták ki teljes potenciáljukat, mint például Észtország, Lettország, Litvánia, Románia és Bulgária, fokozzák a teljesítményüket, és nagy mennyiségű tengeri szélenergiát telepítenek” – mondja Czyżak.

A 20. század végén épült első szélerőművektől eljutottunk oda, hogy a szélenergia 2022-ben már Európa teljes villamosenergia-fogyasztásának 17 százalékát adta. (Fotó: Canva)

Az EU nem fogja teljesíteni a 2030-ig kitűzött célokat

A WindEurope szerint az EU le fog maradni a 2030-ra kitűzött célokról. Ahhoz, hogy elérje azt, az országoknak 2030-ig évente több mint 30 GW-ot kell telepíteniük. A 2022-es évben 16 GW került üzembe, és az országok várhatóan továbbra is elmaradnak ettől.

A szélenergiában rejlő lehetőségek valódi kiaknázásához az EU országainak – még azoknak is, amelyek jól teljesítenek – meg kell küzdeniük a hosszadalmas engedélyezési eljárásokkal. Ez csak még fontosabbá válik, mivel a turbinák élettartamuk végére érnek, és újakra kell cserélni őket – ez az úgynevezett repowering.

Az európai országoknak is be kell ruházniuk az elektromos hálózataikba, hogy megakadályozzák, hogy a megújuló energiaforrások a kapacitáshiány miatt háttérbe szoruljanak. Éppen húsvétkor a cseh energiavállalatnak több száz napelemet kellett kikapcsolnia, miután azok több energiát termeltek, mint amennyit a hálózat kezelni tudott.

„A hálózati beruházások gyakran elmaradtak a megújuló energia termelésétől. Ez a hálózatra való csatlakozásra váró projektek elmaradását eredményezte, ami késedelmeket és bevételkiesést eredményezett a megújuló energiaforrások üzemeltetői számára” – mondja Cheng.

Mindkét tényező, valamint a közvélemény elfogadottságának hiánya miatt sok ország a tengeri energiára összpontosít, de a szárazföldi energiára is szükség lesz, ha Európa csökkenteni akarja a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségét.

Európa hosszú utat tett meg az 1980-as évek óta, és a szélenergia-iparát a villamosenergia-hálózat jelentős részévé fejlesztette, de még hosszú út áll előtte, hogy elérje a 2030-ra kitűzött célokat.

Kiemelt kép forrása: Canva