Az autók, a repülőgépek és a műanyagok a legismertebb szennyezőforrások közé tartoznak. De van egy másik, a társadalomba szó szerint beépített, pusztító kibocsátási forrás is: az építőipar. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szerint az éves globális CO2-kibocsátás közel 40 százaléka az épített környezetnek tulajdonítható. Ennek 11 százaléka az olyan építőanyagok, mint az acél, a cement és az üveg gyártásának eredménye – írja az Euronews.
Építészek és tudósok dolgoznak azon, hogyan lehetne csökkenteni ezeknek a fontos anyagoknak az éghajlatra gyakorolt hatását. A zöldebb jövő építéséhez azonban alacsony szén-dioxid-kibocsátású alternatívákra van szükség.
Az egyik anyag, amely valódi ígéretet mutat az építőipar világában, a gomba. Íme, hogyan segíthet ez a spóratermelő organizmus otthonaink és városaink szén-dioxid-mentesítésében.
A micélium – a gombák alatt növő gombafonalak gyökérszerű hálózata – építőanyagként való felhasználása nem teljesen új koncepció. A micéliumot 2007 óta használják fenntartható csomagolások készítésére. 2014-ben pedig a New York-i Museum of Modern Art egyik kiállításán egy mezőgazdasági hulladékból és micéliumból készült építészeti installációt mutattak be.
Ha egy öntőformába csomagolják őket együtt, a gyorsan növekvő gombák táplálkoznak a hulladékból, és a szerves téglák megszilárdulnak. Azóta számos építész vizsgálja az ebben az érdekes anyagban rejlő lehetőségeket – többek között azt, hogyan lehetne élő, öngyógyító és komposztálható építőanyagként hasznosítani.
Az év elején a NASA még az amerikai építészekkel is összefogott, hogy feltárják az új bioházak – élő szervezetekből, például gombákból készült otthonok – építésének lehetőségét az űrben.
A múlt hónapban a londoni székhelyű PLP Labs kutatási és tervezési együttműködés a Clerkenwell Design Weeken mutatta be a micéliumból növesztett moduláris építőelemeket. Ezek 3D-nyomtatott fakérgek felhasználásával készültek, hogy egyedi szerkezeteket hozzanak létre.
„A micéliumból bármilyen formát készíthetsz” – mondja Ron Bakker társalapító. „De fontosnak éreztük, hogy olyan tárgyakat készítsünk, amelyeket különböző módon lehet felépíteni, szétszedni, más módon összerakni, majdnem olyanok, mint a Lego blokkok. Mert ez a jövő építészetének egyik aspektusa, hogy szétszedhető épületeket készítsünk.”
A micéliumot tartalmazó termékek nemcsak megújuló és biológiailag lebomló, hanem könnyűek, kiválóan szigetelnek és nagy tűzállósággal rendelkeznek.
„A micéliumot felhasználhatnánk építőanyagok, burkolólapok, akusztikai elnyelés, világítótestek, olyan elemek előállítására, amelyek alapvetően hulladékból és a természetből készülnek, és amelyek soha nem hagynak hulladékot a természetben” – folytatja Ron.
A csapat most azt vizsgálja, hogyan lehet a micéliumból erősebb szerkezeteket növeszteni, amelyek a téglákhoz hasonlóan képesek a súlyt elviselni. Azt is vizsgálják, hogy lehetséges-e olyan „otthon termeszthető” készleteket készíteni, amelyekkel egyedi szerkezeteket lehetne létrehozni.
Mindezek kulcsfontosságú lépések afelé, hogy a gombákból a jövő otthonai lehessenek.
„A micéliumnak annyi olyan tulajdonsága van, amit általában olyan anyagokban keresünk, amelyeket bányászott, ásványi kőzetekből vagy fosszilis tüzelőanyagokból, az összes általunk ismert habból készítenek” – mondja Ron.
„Ezek többsége nagy büntetést jelent a környezetre nézve. A micéliumnak pedig nincs”.
Ez a kedvező fizikai tulajdonságaival együtt „a jövő igazi anyagává teszi”, véli Ron.
A beton a víz után a második legtöbbet fogyasztott anyag a bolygón – és környezeti hatása óriási. Előállítása rendkívül környezetszennyező, energia- és vízigényes folyamat.
A cementgyártás évente mintegy 2,5 milliárd tonna szén-dioxidot (CO2) termel, ami a globális összmennyiség mintegy 8 százaléka – derül ki a brit Science Museum adataiból.
Emellett káros légszennyező anyagokat, többek között kén-dioxidot, nitrogén-oxidokat és szén-monoxidot termel. A beton emellett kimeríti a világ homokkészleteit is, amelyeket gyakran folyókból bányásznak, mivel a sivatagi homok nem megfelelő formájú.
A tudósok olyan új anyagokkal és betonkészítési módszerekkel kísérleteznek, amelyek csökkenthetik a beton környezeti hatását. Ezek közé tartozik a hulladékanyagok – például a hamu és az újrahasznosított műanyag – és a természetes szálak felhasználási módjainak kidolgozása, hogy csökkentsék a beton véges erőforrásokra gyakorolt terhelését és javítsák a beton teljesítményét.
Azt is vizsgálták, hogyan lehet az összegyűjtött CO2-t a betonba injektálni, ahol az biztonságosan tárolható a Föld légkörén kívül. Az ehhez hasonló fejlesztések, valamint az olyan anyagok innovatív felhasználása, mint a gombák, segíthetnek egy jobb jövő építésében.
Kiemelt kép forrása: PLP Labs
Devenyi Dalma
