Az alumíniumnak a CRMA-ból való kezdeti kihagyását az iparág egyes részei felháborodással fogadták, az Európai Alumíniumfogyasztók Szövetsége pedig az EU döntéshozóit „a helyes eljárással ellentétesség” miatt bírálta. Az utolsó pillanatban történt felvétel a fém és a bauxit és a timföld, amelyekből a fém előállítását megelőzően táplálkozik, bizonyítja az alumínium kritikus szerepét a zöld forradalomban és Európa egyre bizonytalanabb ellátásbiztonságát.
Az alumínium alapvető sikerét a nagy szilárdság/tömeg aránya adja. A felhasználás várhatóan erőteljesen növekedni fog az elkövetkező években, ahogy az energetikai átállás egyre gyorsabban halad.
A Világbank az alumíniumot „nagy hatású” és „átfogó” fémként határozta meg az összes létező és potenciális zöld energia technológiában, a napenergiától a geotermikus energiáig.
Ezenkívül az alumínium fontos szerepet fog játszani az elektromos járművek könnyű súlyának növelésében, ami lehetővé teszi az autógyártók számára, hogy a lítium-ion akkumulátorok nagyobb teljesítményt tudjanak kihozni.
A Nemzetközi Alumínium Intézet (IAI) előrejelzése szerint a globális kereslet 2030-ra közel 40%-kal, 119,5 millió tonnára nő, ami azt jelenti, hogy az alumíniumágazatnak az évtized során 33,3 millió tonnával több fémet kell előállítania.
A dolgok jelenlegi állása szerint Európa nehezen fogja tudni növelni az elsődleges termelését. A nyugat-európai termelés az elmúlt 15 év során folyamatosan csökkent, és a több mint 4,5 millió tonnáról a jelenlegi 2,7 millió tonnára esett vissza.
Az ágazatot a magas európai energiaárak és az évek óta tartó magas kínai export – főként félkész termékek formájában – zsugorította össze. Az alumíniumkohók sok energiát fogyasztanak, és az ágazatot újabb csapást mért az Ukrajna orosz megszállását követő energiaválság.
Az EU szerint Európa 2021 októbere és 2022 márciusa között további 850 000 tonna elsődleges kohászati kapacitást veszített.
Az európai alumíniumfogyasztás a 2016-2020-as időszakban átlagosan valamivel több mint 5,0 millió tonna volt évente az EU szerint.
Az importfüggőség ugyanebben az időszakban átlagosan 56%-os volt, ami jóval alacsonyabb, mint a bauxit esetében a blokk 89%-os importfüggősége, és valószínűleg ez az oka annak, hogy az EU tervezői eredetileg nem vették bele az alumíniumot a CRMA-ba.
A legfontosabb különbség azonban az, hogy Európa honnan szerzi be a bauxitot és az elsődleges alumíniumot.
A 2016-2020-as időszakban a bauxitimport elsősorban Guineából (70%), Brazíliából (14%) és Sierra Leonéból (10%) származik.
Ezzel szemben az elsődleges alumínium importjában az orosz fém dominált, amely az EU szerint ugyanebben az ötéves időszakban átlagosan 33%-ot tett ki. A következő legnagyobb beszállító Mozambik volt, amely a teljes behozatal 17%-át adta, majd Izland következett, amely további 14%-ot tett ki.
Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia is büntetővámokat vetett ki az orosz fém behozatalára, de Oroszország fontossága az európai ellátási láncban azt jelenti, hogy a Rusal, Oroszország meghatározó gyártója ellen nincsenek hivatalos európai szankciók.
Az orosz beszállítóktól való függés azonban rendkívül problematikus, tekintettel az EU és keleti szomszédja között az ukrajnai inváziót követően 2022 februárjában megnövekedett feszültségre.
Ha az orosz szállítások kikerülnének az importból, Európa alumíniumfüggősége sokkal súlyosabbá válna – írja Andy Home elemzésében.
Az alumíniumnak Európa kritikus nyersanyaglistájára való felkerülése fontos győzelem a régió alumíniumágazata számára. De…
A problémát súlyosbítja, hogy az alumíniumgyártóknak csökkenteniük kell szén-dioxid-kibocsátásukat. Ehhez sok megújuló energiára van szükség, amiből a régióban még nagyobb hiány van.
Az EU által javasolt szén-dioxid-kibocsátási határkiigazítási mechanizmus egy másik vitás kérdés. Az európai alumíniumipar attól tart, hogy ez megnöveli az importköltségeket, miközben semmilyen hatással nem lesz a globális kibocsátásra egy olyan iparágban, amelyet Kína ural.
Érdemes megjegyezni, hogy az európai feldolgozók importvámokat fizetnek mind az elsődleges alumínium, mind az ötvözetek után a régió kohászatainak védelmére tett örökölt kísérletek eredményeként.
Ezek az importvámok nyilvánvalóan csak lassították, de nem állították meg az európai kohászati termelés folyamatos csökkenését.
Az EU CRMA 2030-ra a blokk fogyasztásának 10%-át a termelésre, 20%-át az újrahasznosításra és 50%-át a feldolgozásra vonatkozó önellátási célt tűzte ki. Az utóbbi kettőt nemrég emelték meg a 15%-ról és 40%-ról.
Ezen túlmenően a behozatal legfeljebb 65%-a származhat egyetlen beszállítótól sem.
Ha az EU el akarja érni ezeket az alumíniummal kapcsolatos célkitűzéseket, akkor holisztikus megközelítésre lesz szüksége, amely magában foglalja a megfizethető zöldáram-árképzést, a korábbi importvámok újragondolását és a javasolt szén-dioxid-határmechanizmus esetleges finomhangolását, hogy az tükrözze a globális alumíniumágazat valóságát.
Az alumíniumnak a kritikus nyersanyagok listájára való felvétele a többdimenziós kihívásnak csak a könnyebbik része.
fotó: pixabay
Csongor Takács
