A portugáliai Sintrában nemrégiben tartott központi bankárok konferenciája sokatmondó kommentárral szolgált a jelenlegi gazdasági helyzetről és a bankok közelgő intézkedéseiről. Ahogy Christine Lagarde, az Európai Központi Bank elnöke mondta: „A férfinak azt kell tennie, amit a férfinak kell tennie – és a nőnek azt kell tennie, amit a nőnek kell tennie”. Üzenete az volt, hogy az infláció még mindig túl magas, és amit a banknak „tennie kell”, az a kamatemelés. Jerome Powell, az amerikai jegybank elnöke még nyersebben fogalmazott: „Bár a politika korlátozó, lehet, hogy nem eléggé korlátozó, és nem volt elég régóta korlátozó” – mondta, jelezve, hogy a Fed az e havi szünet után a következő két ülésén kamatot emelhet – írja a Financial Times.
A probléma azonban az, hogy a jegybanki szigorítás még nem lassította le a világgazdaságot. Egyesek szerint a bankok feladják, és hagyják, hogy az infláció folytatódjon. Úgy tűnik, hogy ez áll azoknak a nézetei mögött, akik 2024-ig erős olajkeresletre számítanak. Ez csak vágyálom. A központi bankárok valószínűleg tovább szigorítanak majd. A pénzügyi piacokat figyelők most arra számítanak, hogy a kamatlábak elérik a 6%-ot.
Az EU, az USA és Kína nagy költségvetési hiánya súlyosbítja az inflációs problémát. De még ha a kormányok tudnának is lépéseket tenni ennek enyhítésére – például adóemeléssel vagy a közkiadások csökkentésével -, akkor is lehet, hogy már túl késő lesz ilyen lépésekhez, mert a világgazdaságot két másik jelentős kockázat fenyegeti: a kereskedelmi épületekhez kapcsolódó nagy adósságok és Kína.
A fennálló adósság korlátozza a további hitelezést, a hitelszűke pedig korlátozni fogja a gazdasági növekedést, ahogyan azt a 2008-as, ingatlanokkal kapcsolatos megszorítás is tette. Az ingatlanügyeket figyelemmel kísérő szakértők közül azonban kevesen jósolják, hogy a 2023-as adósságválság gazdasági hatása olyan súlyos lesz, mint a 2008-as epizódé.
Ha a háztartások és a vállalkozások a jövedelmüket az adósságok törlesztésére fordítják ahelyett, hogy beruháznának vagy fogyasztanának, Kína „mérlegháztartási recesszió” elé néz. Egy 2014-es tanulmányában Koo kifejtette, hogy a monetáris politika nagyrészt hatástalan egy mérlegrecesszióban, mivel az eladósodottak semmilyen kamatláb mellett sem fogják növelni a hitelfelvételt. A június végén közzétett adatok arra utalnak, hogy Kínában ilyen recesszió van. A The Wall Street Journal szerint júniusban a kínai feldolgozóipar már a harmadik egymást követő hónapban zsugorodott, csökken a foglalkoztatás, gyengélkedik a szolgáltatási szektor, csökkennek a lakáseladások értékei.
A bizonytalan kínai helyzet nagy hatással van az olajpiacokra. Az ottani olajfelhasználás csökkenhet ebben a negyedévben, ami azt jelenti, hogy a globális olajkeresletnek az olajiparban sokak által megjósolt növekedése valószínűleg nem következik be, és a 2023 második felére és 2024-re vonatkozó globális kőolajfogyasztási előrejelzéseket lefelé kell módosítani.
Valójában egy kínai mérleg szerinti recesszió azt eredményezheti, hogy a kínai kőolajfogyasztás 2023 második felében – még a Covid-19-hez kapcsolódó leállások 2022-es hatásainak figyelembevétele után is – 2023 és 2024 folyamán akár napi 600 000 hordóval is csökkenhet.
Phil Verleger közgazdász szerint mindez a 2023 második félévére előre jelzett globális felhasználást 180 millió hordóval csökkentheti, ami hozzáadódna az általa várt 400 millió hordónyi globális készletcsökkenéshez a következő hat hónapban.
„Így működik a gazdaság, te hülye” – ez a mondás James Carville-hez fűződik, aki 1992-ben Bill Clintonnak volt tanácsadója, miután bejutott a Fehér Házba. Verleger is ezzel zárja elemzését.
fotó: China National Petroleum