Óriás szakadék tátong a gazdasági előrejelzéseket illetően. Az olajra összpontosító optimisták csak növekedésben gondolkodnak, miközben a gazdaságért aggódók ezzel merőben ellentétes nézetet vallanak, és szerintük nagyon meg fognak lepődni az „olajoptimisták”, ha a gazdasági pesszimistáknak igazuk lesz: a világgazdaság helyzete ugyanis mindig prioritást élvez és a nagy központi bankok intézkedéseinek az olaj lesz az egyik fő áldozata.

A portugáliai Sintrában nemrégiben tartott központi bankárok konferenciája sokatmondó kommentárral szolgált a jelenlegi gazdasági helyzetről és a bankok közelgő intézkedéseiről. Ahogy Christine Lagarde, az Európai Központi Bank elnöke mondta: „A férfinak azt kell tennie, amit a férfinak kell tennie – és a nőnek azt kell tennie, amit a nőnek kell tennie”. Üzenete az volt, hogy az infláció még mindig túl magas, és amit a banknak „tennie kell”, az a kamatemelés. Jerome Powell, az amerikai jegybank elnöke még nyersebben fogalmazott: „Bár a politika korlátozó, lehet, hogy nem eléggé korlátozó, és nem volt elég régóta korlátozó” – mondta, jelezve, hogy a Fed az e havi szünet után a következő két ülésén kamatot emelhet – írja a Financial Times.

A probléma azonban az, hogy a jegybanki szigorítás még nem lassította le a világgazdaságot. Egyesek szerint a bankok feladják, és hagyják, hogy az infláció folytatódjon. Úgy tűnik, hogy ez áll azoknak a nézetei mögött, akik 2024-ig erős olajkeresletre számítanak. Ez csak vágyálom. A központi bankárok valószínűleg tovább szigorítanak majd. A pénzügyi piacokat figyelők most arra számítanak, hogy a kamatlábak elérik a 6%-ot.

Súlyosbodnak a problémák

Az EU, az USA és Kína nagy költségvetési hiánya súlyosbítja az inflációs problémát. De még ha a kormányok tudnának is lépéseket tenni ennek enyhítésére – például adóemeléssel vagy a közkiadások csökkentésével -, akkor is lehet, hogy már túl késő lesz ilyen lépésekhez, mert a világgazdaságot két másik jelentős kockázat fenyegeti: a kereskedelmi épületekhez kapcsolódó nagy adósságok és Kína.

• Az alacsony kamatlábak idején kibocsátott kereskedelmi ingatlanadósságok, a csökkenő kereslet miatt, jelentős veszélyt jelentenek az európai és amerikai pénzintézetekre. A Wall Street Journal szerint a következő három évben akár 1,5 billió dollárnyi, kereskedelmi ingatlanok vásárlására vagy építésére kibocsátott adósságot kell refinanszírozni. A legtöbb kereskedelmi jelzáloghitel „csak kamatozású” hitel, amelynek végén a teljes tőkét kifizetik, és akkor bocsátották ki, amikor a kamatlábak alacsonyak voltak, ami problémákat okoz az újrafinanszírozás során.

A fennálló adósság korlátozza a további hitelezést, a  hitelszűke pedig korlátozni fogja a gazdasági növekedést, ahogyan azt a 2008-as, ingatlanokkal kapcsolatos megszorítás is tette. Az ingatlanügyeket figyelemmel kísérő szakértők közül azonban kevesen jósolják, hogy a 2023-as adósságválság gazdasági hatása olyan súlyos lesz, mint a 2008-as epizódé.

• A kínai helyzet aggasztóbb. Túl optimisták voltak a gazdasági jóslatok. Mint a The New York Times kifejti, a kínai fogyasztók készpénzt halmoznak fel, a befektetők pedig óvakodnak attól, hogy pénzt fektessenek a kínai vállalatokba. A magánberuházások is csökkentek idén eddig a 2022-es évhez képest, és a lakásépítés továbbra is válságban van. A kínai lakásszektor központi szerepet játszik az ország gazdasági gondjaiban, a lakásépítés a kínai GDP mintegy negyedét teszi ki.

Ha a háztartások és a vállalkozások a jövedelmüket az adósságok törlesztésére fordítják ahelyett, hogy beruháznának vagy fogyasztanának, Kína „mérlegháztartási recesszió” elé néz. Egy 2014-es tanulmányában Koo kifejtette, hogy a monetáris politika nagyrészt hatástalan egy mérlegrecesszióban, mivel az eladósodottak semmilyen kamatláb mellett sem fogják növelni a hitelfelvételt. A június végén közzétett adatok arra utalnak, hogy Kínában ilyen recesszió van. A The Wall Street Journal szerint júniusban a kínai feldolgozóipar már a harmadik egymást követő hónapban zsugorodott, csökken a foglalkoztatás, gyengélkedik a szolgáltatási szektor, csökkennek a lakáseladások értékei. 

Következmények az olajra nézve

A bizonytalan kínai helyzet nagy hatással van az olajpiacokra. Az ottani olajfelhasználás csökkenhet ebben a negyedévben, ami azt jelenti, hogy a globális olajkeresletnek az olajiparban sokak által megjósolt növekedése valószínűleg nem következik be, és a 2023 második felére és 2024-re vonatkozó globális kőolajfogyasztási előrejelzéseket lefelé kell módosítani.

Valójában egy kínai mérleg szerinti recesszió azt eredményezheti, hogy a kínai kőolajfogyasztás 2023 második felében – még a Covid-19-hez kapcsolódó leállások 2022-es hatásainak figyelembevétele után is – 2023 és 2024 folyamán akár napi 600 000 hordóval is csökkenhet.

Phil Verleger közgazdász szerint mindez a 2023 második félévére előre jelzett globális felhasználást 180 millió hordóval csökkentheti, ami hozzáadódna az általa várt 400 millió hordónyi globális készletcsökkenéshez a következő hat hónapban.

„Így működik a gazdaság, te hülye” – ez a mondás James Carville-hez fűződik, aki 1992-ben Bill Clintonnak volt tanácsadója, miután bejutott a Fehér Házba. Verleger is ezzel zárja elemzését.

fotó: China National Petroleum