Az első félév kereskedelmi adatai arról is tájékoztatnak minket, hogy Oroszország vált Kína vezető olajbeszállítójává, megelőzve Szaúd-Arábiát. 2023 első hat hónapjában összesen 27% -kal nőtt a Kínába irányuló orosz olajexport – összevetve 2022 ugyanezen időszakával az adatokat. A napi 2,12 millió hordóra lebontott mennyiség 28 milliárd dollárt tett ki.
A féléven belül is rekordot döntött a nyár első hónapja, ugyanis júniusba átlagosan napi 2,56 millió hordó olajat vásárolt Kína az oroszoktól, ez pedig 44%-kal több mint tavaly ugyanekkor.
Mindazonáltal nem csak a kőolaj forgalom ugrott ekkorát, hiszen Moszkva 66%-kal növelte a cseppfolyósított földgáz eladását Kínába. A 2022 első félévében rögzített 2,34 millió tonnát így 2023 első félévében 3,89 millió tonnára növelték. A vezetékes földgázszállítások is nagy növekedést mutattak, hiszen az újonnan épített csővezetékekkel együtt 100%-os növekedést láthatunk 2022 első félévéhez képest, 1,7 milliárd dollárról 3,4 milliárd dollárra emelkedett az eladott gáz mennyisége.
A nyugati szankciók következtében Oroszország külkereskedelmi kapcsolatai jól láthatóan keletre és délre irányultak át, s azon belül is legfőbb partnere Kína lett. (Fotó: Canva)
Kína nem csak az oroszoktól importált hatalmas mennyiségben fosszilis energiahordozókat az elmúlt időszakban. A jelentős behozatal a tartalékolást és a tovább exportálást sejteti maga mögött. A tartalékok feltöltése egyfajta stratégiai felkészülés a nehezebb geopolitikai helyzetekre, itt gondolhatunk Kína kiszolgáltatottságára a tengeri úton importált közel-keleti és venezuelai kőolaj miatt. Az Indiai-csendes óceáni térségben tapasztalható feszültség Kína és az Egyesült Államok vezette szövetségi rendszer közt – többek között Tajvan kapcsán – torkollhat olyan eszkalációba, hogy a tengeri kereskedelmi útvonalak időszakosan leállnak. A kőolaj tovább árusítása esetén pedig számottevő bevételre tehet szert. Ráadásul Kína hozzáférése az olcsó orosz/iráni/venezuelai nyersanyaghoz lehetővé teszi, hogy feldolgozott termékeivel elárassza a finomított kőolaj piacot, a rivális koreai és japán termelők kárára.
2023 első félévében Oroszország átlagosan 532 USD/tonna áron adta a kőolajat Kínának, a második helyen álló szaúdiak 608 USD/tonna áron, a harmadik helyen álló irakiak pedig tonnánként 576 dollárért kínálták természeti kincsüket.
Fontos megjegyezni, hogy Kína 2023 óta nem közölt import adatokat a szankciók miatt szintén kedvezményesen megvásárolt iráni és venezuelai kőolajról, melyekhez akár az orosz kőolajnál is kedvezményesebb áron férhet hozzá.
A közzétett adatokat tekintve azt is elmondhatjuk, hogy Kína 2022-es első féléves ráfordításainak hozzávetőlegesen 96%-ért 10%-kal több kőolajat tudott importálni. Csak júniust nézve is jól kirajzolódnak a jelentős kedvezmények, hiszen Kína számára az orosz olaj átlagos behozatali ára ebben a hónapban 68,4 dollár volt, szemben a Brent olaj 74,8 dolláros hordónkénti átlagárával, ez 6,5 dollár hordónkénti árengedményt jelentett Peking részére. A kedvezményeket azonban fokozatosan csökkenti az orosz fél, ám még azok meglétével is a nyugati szankciós ársapka fölött kereskedik.
Az oroszok szempontjából kedvező folyamat, hogy az év eleje óta számottevően csökkent – hozzávetőlegesen 35%-kal – az orosz olaj szállításának költsége az olyan kulcsfontosságú piacokra, mint Kína és India. Az ársapka és szankciók következtében Moszkva nemhogy nem került ki az olajkereskedelem világpiaci színteréről, hanem kapacitásait egyenesen átirányította Európából Indiába, Kínába és Ázsia egyéb területeire.
Ráadásul az olyan orosz olajexporthoz kapcsolódó területek vezetését is átvette – melyeket korábban elsősorban nyugati vállalatok tartottak a kezükben – mint például a szállítás, vagy a biztosítás.
Mindazonáltal, ha a következő félév folyamatait kívánjuk megjósolni, azt nyugodtan kijelenthetjük, hogy nem lesz könnyű ettől tovább növelni az orosz kőolaj exportját Kínába. Egyfelől számításba kell vennünk, hogy Moszkva augusztusban napi 500 ezer hordóval csökkenti az export mennyiséget az OPEC+-ban vállaltak alapján, tavasz óta pedig a kitermelést is visszafogta. Másfelől Kína belső politikája is megkívánja a minél diverzifikáltabb versenyt az energiahordozók terén, ezáltal elkerülve az energetikai függés lehetőségét.
A legfrissebb adatok szerint 2023 első félévében az Oroszország és Kína közti kereskedelmi forgalom 40,6%-kal nőtt, így meghaladta a 114,5 milliárd dollárt. (Fotó: Canva)
Az olajárak alakulása komoly gazdasági hatással van a világra, s ezen belül a fosszilis energiahordozókra épülő orosz költségvetésre és kínai gazdaságra. Amit jelenleg elmondhatunk az év első félévének eredményeiről, hogy az olajárak irigylésre méltó stabilitást mutattak: a Brent továbbra is a 75-85 dollár hordónkénti sávban mozog. Ehhez a szinten tartáshoz azonban a legnagyobb nyersanyagtermelők – Oroszország, Szaúd-Arábia és az OPEC+ többi tagjának nagyfokú összehangoltságára van szükség, akik a kitermelés csökkentésével, vagy az export korlátozásával igyekeznek egyensúlyba hozni a szénhidrogén iránti keresletet és kínálatot a piacon.
Az IEA és az OPEC friss előrejelzései az olajkereslet növekedését jósolják a következő félévre, az okok közt van a járványügyi korlátozások feloldása után ébredező Kína érezhetően megnövekedett energiafogyasztása, az amerikai gazdaságserkentő intézkedések miatti energiaigény-növekedés, vagy a dollár gyengülése. Azonban néhány bizonytalan tényezővel is kalkulálnunk kell a következő évek olajár alakulásában, hiszen egy esetleges globális válság, egy gazdasági recesszió – amilyet a koronavírus idején tapasztalhattunk – például hamar visszavetné az árakat, míg a nigériai és líbiai, vagy éppen közel-keleti biztonsági helyzet további romlása a kitermelés visszaesésével az árakat még magasabbra repíthetné. Mindazonáltal az olajkereskedő államok kellően igyekeznek fenntartani a stabil és kiszámítható árakat, s ha komolyabb, szélsőségesebb események nem történnek az olajszektorra nézve, maradni fognak az árak a jelenlegi tartomány közelében még egy jó darabig.
Oroszország számára a jelenlegi 75-85 dolláros olajár meglehetősen kényelmes helyzetet teremt, hiszen egy ilyen folyosó nagy megtérülést tesz lehetővé számára az exportból.
Az orosz gazdaságnak azonban számolnia kell azzal is, hogy a vállalt olajexport csökkentéssel saját bevételeit is csökkenti. Mindössze abban az esetben nem, ha fenntartja a kitermelést a korábbihoz közel azonos szinten (megtartva az abból származó állami adóbevételeket), továbbá ha a nyersanyag export helyett az olajtermékek gyártására és exportjára irányítja át kitermelt kapacitásait. A hazai tárolók feltöltése is megfontolandó lehetőség, ez esetben rövidtávon az exportból származó bevételek csökkennének, azonban az így felhalmozott kőolaj későbbi kivitele többlet bevételeket eredményezhet egy áremelkedéses időszakban.
Az ársapka és szankciók következtében Moszkva nemhogy nem került ki az olajkereskedelem világpiaci színteréről, hanem kapacitásait egyenesen átirányította Európából Indiába, Kínába és Ázsia egyéb területeire. (Fotó: Canva)
Jól láthatóan Peking és Moszkva az energetikai szektor minden területén fokozza az együttműködést, növelve az ellátási láncokat, a közös befektetési és kutatási projektek számát az olaj, a gáz, a villamosenergia, az atomenergia, vagy éppen a megújuló energiaforrások területén. Példaként elég, ha csak megemlítjük a Szibéria Ereje nevet viselő fölgáz-vezetékrendszert, mely éves szállítási kapacitását 38 milliárd köbméterre kívánják bővíteni. Illetve a távol-keleti földgáz útvonalat, mely a januári államközi megállapodás szerint még 10 milliárd köbméterrel növelné az éves kínai exportot Oroszországból.
Fontos együttműködéseket láthatunk az atomenergia területén is, hiszen a Roszatom jelenleg is négy új blokk építését kivitelezi Kína területén, illetve további két új atomerőmű megépítéséről is megállapodtak.
Ezek működéséhez pedig a szükséges nukleáris üzemanyagokat is az orosz fél biztosítja. Kínai pénzügyi háttérrel épülnek földgáz cseppfolyósító terminálok Oroszországban, ahogy az Arktika nagymennyiségű fosszilis energiahordozó tartalékainak feltárásában is együttműködnek. A folyamatban és tervezetben lévő energetikai projektek száma jelentős Kína és Oroszország közt, melyek kapcsán kiemelt figyelmet kell kapjon ezen együttműködések hosszú távú természete. Az olyan befektetések esetén, mint egy új földgázvezeték, vagy atomerőmű évtizedekkel számolnak, mindehhez komoly elköteleződésre van szükség a kínai és az orosz kormány részéről a hosszú távú, szoros kooperáció fenntartása mellett.
Kiemelt kép forrása: Canva
Erbszt Adrienn
