Jelenleg az elhasznált akkumulátorok esetében három forgatókönyv érvényesül a leggyakrabban. Az egyik az újrahasznosítás, mely során az értékes fémek kinyerése történik új akkumulátorok gyártása céljából. Időnként a jármű üzemeltetésére már nem használható akkumulátor még elegendő tartalékokkal bír más egységek működtetésére, így tovább használják őket például lakások energiaellátására.
A legrosszabb szcenárió, amikor az akkumulátorok egyszerűen valamilyen hulladéklerakóban válnak az enyészeté.
Utóbbit szükséges a leginkább szabályozni, hiszen az említett értékes fémekből hamarosan hiány lehet, főleg az elektromos járművek gyártásának fellendülésével. Az újrahasznosítás szabályozása kapcsán különösképpen szükség van a környezeti károk csökkentésére szolgáló rendelkezésekre, illetve az akkumulátorok egységesítésére. A világszintű szabványosítás kritikusan fontos a szétszerelés és újrahasznosítás megkönnyítése és felgyorsítása érdekében.
A kínai dominancia jelenléte az elektromos jármű- és akkumulátorgyártásban, továbbá az újrahasznosításban, komoly fenyegetést jelent legnagyobb riválisának az Egyesült Államoknak. (Fotó: Canva)
Az akkumulátorgyártáshoz szükséges természeti erőforrások elérhetősége erősen korlátozott, mindazonáltal az igény rájuk a fejlett és fejlődő országokban percről-percre nő. Felhasználásuk elengedhetetlen egy folyamatosan fejlődni vágyó társadalom működtetéséhez, beleértve a gazdaságot, a katonaságot, vagy éppen az egészségügyet. Mindez a kérdést nemzetbiztonsági és geopolitikai szintekre emeli, ahol komoly hatalmi harc indult meg az akkumulátorokhoz szükséges nyersanyagok birtoklásáért, felvásárlásáért. Az újrahasznosítás is kezd előtérbe kerülni, hiszen az akkumulátorokból egyre nagyobb arányban kinyert alapanyagok többszörösen újrahasznosíthatóak.
A kínai dominancia jelenléte az elektromos jármű- és akkumulátorgyártásban, továbbá az újrahasznosításban, komoly fenyegetést jelent legnagyobb riválisának az Egyesült Államoknak.
Jelenleg Kína messze az első számú újrahasznosítója az elektromos járművek akkumulátorainak, s a kinyert rendkívül értékes ásványi anyagokat – például a lítiumot, a kobaltot és a nikkelt – új akkumulátorokban tudja újfent értékesíteni. A Biden-adminisztráció legjelentősebb célkitűzései közt szereplő éghajlatváltozás elleni küzdelem, és a Kínával való versengés, az akkumulátorok kapcsán együttesen jelen vannak. Így nem csoda, hogy jelentős döntéshozatali folyamatokat láthatunk az ágazatban az amerikai kormány részéről.
A legnagyobb problémát az jelenti az USA számára, hogy az akkumulátorok gyártásához szükséges kobaltot, lítiumot és egyéb nyersanyagot beszerezze. Washington inflációcsökkentési törvényének egy pontja ezt hivatott leküzdeni azzal a rendelkezésével, hogy az akkumulátorokból újrahasznosított anyagokat helyi forrásból származó alapanyagokként kezeli, továbbá pénzügyi ösztönzőkkel igyekszik növelni a befektetési kedvet az újrahasznosítási ágazatba.
Ezáltal az Egyesült Államokban újrahasznosított akkumulátorok alapanyagai – függetlenül azok eredetétől – automatikusan amerikai gyártásúnak minősülnek.
Washington célja, hogy a már külföldről megvásárolt értékes alapanyagokat bent tartsa az országban, ezáltal kialakítva egy belső zárt ellátási láncot az ágazatban. Az iparágban rejlő lehetőségek nagyságát bizonyítja, hogy olyan nagyvállalatok rendelkeznek már most, tetemes befektetésekkel az akkumulátor újrahasznosítási folyamatokban, mint az Amazon, vagy a Tesla. A kínai ellátási láncoktól való függőség csökkenésével, az USA nagyobb mértékben lesz képes ellenőrizni a hazai akkumulátorkereskedelmet, de természetesen a határokon átnyúló terjeszkedés is komoly stratégiai cél. Nem véletlen, hogy a törvény elfogadását követően kínai tisztviselők elégedetlenségüknek adtak hangot.
Ahogy napról-napra helyeznek üzembe új és új elektromos járműveket, úgy inkább előtérbe kerül az őket működtető akkumulátorok újrahasznosításának fontossága. (Fotó: Canva)
Az európai piac rendkívül csábító üzleti lehetőségeket kínál, hiszen az elektromos autók száma a szigorú Európai Uniós előírásoknak köszönhetően hónapról hónapra nő, jelenleg már csak a benzin és hibrid autók népszerűbbek náluk.
Nem véletlen tehát, hogy a jövő egyik legjelentősebb ipari ágazataként is aposztrofálható akkumulátor újrahasznosítás aktuális élharcosai – Kína és az Egyesült Államok – szeretnének minél nagyobb szeletet kivágni az európai tortából is.
A napokban jelentették be, hogy a németországi Magdeburgban megkezdte működését a kanadai Li-Cycle cég (jelentős befektető a cégben a TechMet bányászati befektetési társaságon keresztül közvetve, az Egyesült Államok kormánya) lítiumion akkumulátor újrahasznosító üzeme. Európa egyik legnagyobb – főként elhasznált elektromos autó akkumulátorokat – újrahasznosító gyártósorának jelenlegi kapacitása évente maximum 20 ezer tonna lítiumion akkumulátor feldolgozása, ám a tervek alapján 30 ezer tonnára kívánják ezt növelni. Az európai piacra lépés a részükről így már megtörtént, sőt a jövőben a vállalat újabb üzemek telepítését is tervezi. Szükség is lesz újabb újrahasznosító telepekre, hiszen például az amerikai elektromosautó-gyártó Tesla bejelentette, hogy szeretné bővíteni gyárát a brandenburgi Grünheide városában. Ambíciózus céljuk, hogy a gyártási kapacitást évi 500 000 járműről évi egymillióra duplázzák, s ez az akkumulátorgyártásra is vonatkozik.
Ma Kínához képest még nem számottevő az USA újrahasznosítási képessége, az európai kontinensen pedig elenyésző kapacitásokkal rendelkezünk.
Földrészünk bevett szokása jelenleg, hogy az elektromos járművek akkumulátorait összeaprítják, majd Kínába szállítják újrahasznosításra. Európa, az olyan éveken belül hatályba lépő intézkedésekkel, mint az újrahasznosított lítium, kobalt és nikkel adott mennyiségének követelménye az új elektromos járművek akkumulátoraiban, kiváló piacot jelent az újrahasznosításban utazó államoknak. Globális szinten komoly harc indult a ritka nyersanyagokat tartalmazó akkumulátorok feletti ellenőrzés jogáért.
Az említett amerikai törvény mellett más próbálkozások is vannak, így egyes autógyárak lízingelik csak az elektromos autókat, vagy az akkumulátor feletti tulajdonjogot megtartják. Európában azonban ilyen törekvéseket még nem látunk erőteljesen, s ez komoly függőség kialakulását tudja eredményezni a jövőben, elsősorban a belső égésű motorok kivezetését követően.
Az elektromos közlekedés addig nem tud a környezetre nézve biztonsággal és megfelelően fejlődni, amíg az akkumulátorok újrahasznosításának és ártalmatlanításának problémáját meg nem oldják. Az államoknak nemcsak a termelés ösztönzését és az elektromos infrastruktúra fejlesztését serkentő intézkedéseket kellene előtérbe helyezniük, hanem az elhasználódott akkumulátorok helyben történő újrahasznosításában rejlő, környezetvédelmi és gazdasági szempontból egyaránt jelentős hatású lehetőségeket is ki kellene aknázniuk.
Erbszt Adrienn
