Innováció

Segíthet-e egy óriási „napernyő” megállítani az éghajlatváltozást, és jó ötlet-e?

S.Rita | 2023.08.16. 01:00

Egy lépéssel közelebb kerülhetünk egy óriási napárnyékolóhoz, amely segíthet a Föld hűtésében. Mindannyian tudjuk, hogy az árnyékkeresés az egyik legjobb módja annak, hogy elmeneküljünk a hőség elől. De vajon egy óriási „napernyő” segíthetne-e blokkolni a káros UV-sugarakat és hűteni a Földet? Ez a Hawaii Egyetem amerikai csillagászának legújabb ötlete.

 

Nem ez az első alkalom, hogy az éghajlatváltozás megelőzése érdekében űrbe telepített napernyőket, a Nap és a Föld közötti pályára állított tükröket vagy árnyékolókat javasolnak – írja az Euronews.

Eddig azonban a tudósok nehezen tudtak olyan pajzsot tervezni, amely egyensúlyban tartja a súlyt és a költségeket.

A Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) című folyóiratban közzétett új javaslat szerint egy aszteroidák anyagával töltött ellensúlyhoz kötnék a lehetséges megoldást. Ha a konstrukció működőképes, évtizedeken belül megkezdődhet a klímaváltozás mérséklése – állítja a tanulmány szerzője, a magyar Szapudi István.

 

Hogyan állíthatná meg a napelemes pajzs az éghajlatváltozást?

A napsugárzást blokkoló technológiák – más néven „napsugárzás-módosítás” (SRM) – elméletileg lehűthetnék a Földet azáltal, hogy árnyékolják a napsugarak egy részétől. Eddig a napellenző koncepciójának egy nagy akadálya volt: a súlya. A korábbi javaslatok a pajzsot arra a pontra helyezték, ahol a Föld gravitációja és a Nap sugárzási nyomása egyensúlyban van.

Ez a két ellentétes erő azonban azt jelenti, hogy a pajzsnak minimális súlykövetelményeknek kell megfelelnie ahhoz, hogy a helyén maradjon. Ez kizárja az olyan olcsó és könnyű anyagokat, mint a grafén, amelyeket könnyen fel lehetne emelni az űrbe.

Szapudi elmélete szerint a pajzsot egy ellensúlyhoz rögzítve, amelyet a Nap irányába helyeznének el, meg lehetne kerülni ezeket a súlykorlátozásokat. A pajzsot közelebb is lehetne helyezni a Földhöz, ami hatékonyabbá tenné azt.

Egy lépéssel közelebb kerülhetünk egy óriási napárnyékolóhoz, amely segíthet a Föld hűtésében. (Fotó: Canva)

Egy lépéssel közelebb kerülhetünk egy óriási napárnyékolóhoz, amely segíthet a Föld hűtésében. (Fotó: Canva)

 

Hogyan működne egy kikötött napelemes pajzs?

A napellenzőt egy erős grafénkötéllel rögzítenék egy ellensúlyhoz. Az ellensúly az űrben lassan kinyílna, így fokozatosan megtelne holdi porral vagy aszteroida-anyaggal, amely ballasztként szolgálna. Mivel a ballasztot az űrben rögzítenék, nem kellene a Földről kilőni.

Szapudi szerint ellensúlyként működve drámaian csökkentené a pajzs súlyát. A pajzs és az ellensúly együtt mintegy 318 millió tonnát nyomna – százszor kevesebbet, mint a kikötés nélküli konstrukciók.

Maga a pajzs, vagyis az a rész, amelyet az űrbe kellene indítani, csak mintegy 32 000 tonnát, vagyis a súly egy százalékát tenné ki. A rakéták ma akár 45 000 tonnát is képesek alacsony Föld körüli pályára emelni.

 

Miért ellenzik egyes tudósok a napsugárzás módosítását?

A napsugárzás-módosítás területe más technológiákat is magában foglal, mint például a napsugárzás és a napsugárzást blokkoló részecskék pumpálása a Föld légkörébe. Elismerve a földi légkör módosításának lehetséges kockázatait, Szapudi szerint az űrbe telepített stratégiák előnyösebbek.

„Tekintettel a probléma súlyosságára, minden olyan utat meg kell vizsgálni, amely a katasztrófa részleges enyhítéséhez vezethet” – írja.

Mégsem ért egyet minden tudós. A „20 ok, amiért a geomérnökség rossz ötlet lehet” című 2008-as tanulmányában Alan Robock amerikai klimatológus a Föld „életfenntartó rendszerre” kapcsolásához hasonlítja ezeket a technológiákat, mondván, hogy „a gyógymód rosszabb lehet, mint a betegség”.

Robock figyelmeztet az ilyen technológiák ismeretlen következményeire, beleértve a regionális éghajlatra, a növényekre és a napenergiára gyakorolt hatásokat.

Megjegyzi továbbá, hogy az SRM-technológiákra való támaszkodás a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének feladását eredményezheti. Ez lehetővé tenné az üvegházhatású gázok egyéb káros hatásainak, például az óceánok savasodásának folytatódását. A geomérnökség kiszámíthatatlanságának figyelembevétele érdekében Szapudi „moduláris és visszafordítható megközelítést” javasol, amely egyetlen pajzs fölött több kisebb pajzsot alkalmaz.

 

Kiemelt kép forrása: Canva

 

  S.Rita
Bejegyzés megosztása
Ajánlott cikkek
Iratkozz fel hírlevelünkre!
©2024 NRGREPORT, Minden jog fenntartva.