Az amerikai háztartások leggazdagabb 10 százaléka felelős az ország üvegházhatású gázok kibocsátásának 40 százalékáért – derül ki egy új tanulmányból. A tanulmány ahelyett, hogy a fogyasztásra – például a közlekedésre, az élelmiszer- vagy energiafelhasználásra – összpontosított volna, az emberek jövedelméhez kapcsolódó kibocsátásokat vizsgálta.

Azt találták, hogy a gazdag amerikai háztartások élvezik a legnagyobb hasznot a kibocsátásokból, miközben ők a leginkább felelősek azokért. A tanulmány szerzői szerint a jövedelemalapú szén-dioxid-adó – különösen a befektetésekre kivetett adó – segíthetne csökkenteni az éghajlati egyenlőtlenségeket és finanszírozhatná az égetően szükséges szén-dioxid-mentesítési intézkedéseket.

A gazdag háztartások felelősek a legtöbb kibocsátásért az Egyesült Államokban

A PLOS Climate folyóiratban közzétett tanulmány a pénzkeresés módja által generált kibocsátásokra vonatkozó adatokat vizsgálta. Ez magában foglalta a munkahelyek típusait, valamint a nyugdíjas és a szennyező iparágakat támogató befektetésekből származó passzív jövedelmeket. Ötmillió amerikai magánszemély 1990 és 2019 közötti jövedelmét és kibocsátását elemezve jelentős és növekvő kibocsátási egyenlőtlenséget találtak, amely átível gazdasági és faji határokat.

A háztartások leggazdagabb 1 százalékát találták felelősnek az Egyesült Államokban az összes kibocsátás 15-17 százalékáért. Ebből 38-43 százalék a befektetésekhez kötődött. A fehér nem spanyolajkú háztartások voltak a legnagyobb kibocsátók (33-36 tonna CO2-kiocsátás évente), míg a fekete háztartások a legalacsonyabbak (17 tonna CO2-kibocsátás évente).

2019-ben a jövedelem szempontjából a felső 1 százalékba tartozó emberek 76 százaléka fehér nem spanyolajkú, 8 százaléka spanyolajkú és csak 3 százaléka fekete volt – jegyzi meg a tanulmány.

Ezek az egyenlőtlenségek az idők során nőttek. Ez „erőteljes szakadékot mutat a legsúlyosabb éghajlati hatásokkal szembesülők és az üvegházhatású gázok kibocsátását növelő gazdasági és fogyasztási előnyöket élvezők között” – írják a szerzők.

Számos más kutatás is kimutatta, hogy az alacsony jövedelmű háztartások és azok az országok, amelyek a legkevésbé járulnak hozzá az éghajlatváltozáshoz, általában a legsúlyosabb hatásokkal szembesülnek.

A szuperkibocsátók leggyakoribb iparágai közé tartozott a pénzügy, az ingatlanügyek, a biztosítás, a gyártás, a bányászat és a kőfejtés. (Fotó: Canva)

Szuperkibocsátók: Mely munkahelyek a legszennyezőbbek?

A „szuperkibocsátóknak” nevezett 43 200 amerikai háztartásról kiderült, hogy évente több mint 3000 tonna szén-dioxid-egyenértéket bocsátanak ki.

A szuperkibocsátók leggyakoribb iparágai közé tartozott a pénzügy, az ingatlanügyek, a biztosítás, a gyártás, a bányászat és a kőfejtés.

A legkevésbé a szálláshely-szolgáltatásból, étteremből, oktatásból, kiskereskedelemből és nagykereskedelemből jövedelmet szerző háztartások képviseltették magukat ebben a kategóriában.

Karbonadóval kellene-e sújtani a beruházásokat?

A tanulmány szerint azokat, akik a legtöbb hasznot húzzák a bolygónkat fűtő kibocsátásokból, a leginkább felelőssé kellene tenni azok mérsékléséért.

Az eredmények alátámasztják, hogy jövedelemalapú szén-dioxid-adóra van szükség – különösen a befektetőkre, állítják a szerzők.

Ez arra ösztönözhetné az embereket, hogy befektetéseiket a kevésbé szennyező iparágakba vagy alapokba irányítsák át, miközben megteremtenék a szükséges pénzt ahhoz, hogy a Földet a 1,5 Celsius-fokos felmelegedési határérték alatt tartsák. Az adóbevételeket az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra és az éghajlatváltozás mérséklésére szolgáló programokra, többek között a veszteség- és kárenyhítési alapokra lehetne fordítani – javasolják a szerzők.

Ez segítene kezelni az egyenlőtlenségeket azok között, akik a legtöbb kibocsátást okozzák, és azok között, akik aránytalanul nagy mértékben szenvedik el az általuk okozott károkat.

Kiemelt kép forrása: Canva