Elemzés   A rovat támogatója a MET Csoport

Nagyhatalmi harc az Északi-sark természeti erőforrásaiért

Erbszt Adrienn | 2023.09.18. 02:00

Polarizálódó világunkban a nagyhatalmi szembenállások széles palettáját láthatjuk a Közel-Kelettől Afrikáig, Európától Ázsiáig, de vannak más, kevésbé szem előtt lévő földrajzi egységek, melyekért szintén intenzív harcok folynak. Az Arktika a világ egyik legismeretlenebb és legfejletlenebb régiója, mely bolygónk szárazföldi területeinek egyhatodát fedi le, lakossága azonban mégsem haladja meg a 4 millió főt. A régió gazdag természeti kincsekben és erőforrásokban, beleértve a halakat, ásványokat, szénhidrogéneket. Geológiai tanulmányok szerint Földünk ásványkincseinek akár 20%-a is a jégtakarók alatt rejtőzik.

 

Politikai felosztása alapján az Északi-sark nyolc országhoz tartozik, ők az úgy nevezett Arktiszi Nyolcak: USA, Oroszország, Kanada, Norvégia, Dánia, Finnország, Izland és Svédország. Mindazonáltal ennél szűkebb körben születnek a legfontosabb döntések a térséget illetően; az Arktiszi Ötök azon országokat foglalja magába, akik rendelkeznek kijárattal az Északi-sarki-óceán felé: USA, Oroszország, Kanada, Norvégia, Dánia. Az Északi-sark meghódítása semelyik ország számára nem egyszerű feladat sajátos éghajlati, időjárási és földrajzi viszonyai miatt.

 

Az Arktika hatalmas energetikai és logisztikai potenciálja

A visszahúzódó tengeri és szárazföldi jégtakaró alapjaiban változtatja meg az Északi-sark biztonsági, gazdasági és politikai helyzetét. Az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi testület számításai alapján az Északi-sarkvidéken a hőmérséklet kétszer olyan gyorsan emelkedik, mint a globális átlag. A vékonyodó jég következtében a földgáz, az olaj és a ritka fémek hatalmas, eddig elfedett készletei hozzáférhetőbbé válnak. Az Északi-sark klímaváltozásával számos új tengeri útvonal nyílik meg a hajózás előtt, s ezek komoly stratégiai előnyökhöz juttatják azt, aki az ellenőrzést gyakorolja fölöttük. Az egyre vékonyodó jégtakaró adta új közlekedési lehetőségeknek köszönhetően rövidebb hajózási útvonalak jönnek létre Európa és Ázsia között, illetve számos új terület nyílik meg a kutatók számára.

A régió óriási energia és nemesfém tartalékokkal rendelkezik; a kutatók előzetes becslései szerint a világ felfedezetlen kőolajkészleteinek 13%-a és földgázkészleteinek 30%-a található a térségben. Egyes számítások szerint a sarkkörtől északra körülbelül 90 milliárd hordó olaj és 1670 ezermilliárd köbméter földgáz áll rendelkezésre.

Az eddig ismeretlen jég alatti világ komoly tartalékokat rejteget, mely új erőforrásokkal ruházza fel az azt felfedező országot. Nem véletlen, hogy mindhárom nagyhatalom – USA, Kína, Oroszország – egyre komolyabb figyelmet fordít a térségre.

Jelenleg Moszkva tartja ellenőrzése alatt az egyik legfontosabb északi-tengeri útvonalat, mely a mostani éghajlati viszonyokban mindössze évente 2-3 hónapig hajózható. Azonban ebben a szűk időintervallumban, a többi lehetséges útvonalhoz képest itt az európai piacok és Kína közötti távolság, 40%-kal lerövidül.

A jégtakaró olvadása miatt viszont egy-két évtizeden belül egész évben hajózható útvonallá válhat, ami növelheti Kína, az Európai Unió és a közvetítő Oroszország közötti együttműködést.

Nem beszélve arról, hogy az újonnan kitermelt erőforrások is komoly felvevő piacra számíthatnának a hatalmas energiaigényű Európa és Kína személyében. A kínaiak egyébként az Egy Övezet – Egy Út elképzelés sarkvidékre manifesztált változatában is gondolkodnak, létrehozva az Északi-sark Selyemútját, ehhez azonban szüksége lesz az Északi-sarkvidéki Tanács támogatására.

Polarizálódó világunkban a nagyhatalmi szembenállások széles palettáját láthatjuk a Közel-Kelettől Afrikáig, Európától Ázsiáig, de vannak más, kevésbé szem előtt lévő földrajzi egységek, melyekért szintén intenzív harcok folynak. (Fotó: Novatek)

 

A selyemhernyó is kacsintgat a hidegebb területek felé

Ahogy a hőmérséklet nő az Északi-sarkon, úgy növekszik az érdeklődés is a térség iránt. Azok körében is mozgolódás tapasztalható, akik földrajzilag egyáltalán nem tartoznak a sarkvidéki nemzetek közé – például Kína is szemet vetett a perspektívikus energiaforrásokra és új logisztikai lehetőségekre. Peking számára nagyszerű lehetőség lenne, ha betehetné a lábát a zord sarkvidékre – még ha területileg nincs is rá jogalapja. Számára ez nemzetbiztonsági kérdés, hiszen ha kimarad a sarki területek felosztásából, energiafüggősége még inkább nőni fog Oroszországtól és az Egyesült Államoktól.

Nem véletlenül nevezi tehát magát közel-sarkvidéki államnak, ezzel próbálva jogot formálni a térség erőforrásaira.

Hagyományos fegyverét veti be az Északi-sarkon is: nagyszabású infrastrukturális és energetikai beruházásokkal igyekszik bevásárolni magát a régióba. Ehhez pedig partnerre is lelt az ötletekben gazdag, ám pénzügyi lehetőségekben szegényebb Oroszország személyében. A kínai-orosz átfogó stratégiai partnerség keretein belül rendszeresek az egyeztetések az Északi-sark kapcsán is, számos közös beruházás valósul meg az energetika, a beruházás, a tudomány és a közlekedés területén. Ezen belül az Északi-tengeri útvonal infrastruktúrájának fejlesztése és hasznosítása az együttműködések egyik fő alapját adják.

 

Az Arktika ellenőrzése az orosz nemzetbiztonság garanciája

Az orosz hosszú távú elképzelésekben kiemelt szerepet tölt be az Északi-sarkvidék. A fokozatos felmelegedéssel járó lehetőségeket és fenyegetéseket észlelve hozták létre a 2020 és 2035 közötti időszakra érvényes kormányzati tervezetet a sarkvidék fejlesztésére és a biztonság garantálására. Fő céljuk egyike a régió gazdag erőforrásainak – elsősorban a kőolajnak és földgáznak – a feltárása.

Az északi-sarkvidék az oroszországi földgáztermelés több mint 90%-át és az olaj közel 17%-át adja, illetve olyan nagy projekteknek ad otthont, mint a Novatek LNG-termináljai a Jamal-, és a Gidai-félszigeten. Oroszország több ambiciózus sarkvidéki iparosítási és militarizációs projekt révén igyekszik biztosítani a természeti erőforrásokhoz való hozzáférést.

 

Az orosz LNG bölcsője az Északi-sark

A legjelentősebb fejlesztéseket a cseppfolyósított földgáz terén végzik, melynek legnagyobb felvásárlója jelenleg Európa és Ázsia. Az Európai Unió orosz LNG-fogyasztása például 50%-kal nőtt a szankciók kezdete óta, a legnagyobb vásárlók Belgium, Franciaország és Spanyolország. Az orosz elnök a napokban úgy nyilatkozott, hogy 2030-ra meg kell duplázni a sarkvidéki medencében található tengeri kikötők összkapacitását, továbbá az északi-sarkvidéki és távol-keleti energiakapacitásokat háromszorosára kell fejleszteni, ezzel évi 64 millió tonnára növelni az orosz LNG-termelést a térségben. A gyakorlatban új LNG központok, gázvezetékek, elektromos hálózatok és úszóterminálok építését tervezik.

Jelenleg Oroszország 33 millió tonna LNG-t termel évente, ám az új projekteknek köszönhetően a következő három évben ez a szám már elérheti az 53 millió tonnát is.

A Yamal LNG és az Arctic LNG-2 várhatóan jelentősen megerősíti az oroszok pozícióit a cseppfolyósított gáz globális piacán. (Fotó: Novatek)

 

Az Arctic LNG-2 projekt az európai és ázsiai piacokat vette célkeresztbe

A Yamal LNG projekt sikeres elindítása után (2017 óta összesítve elérte a 100 millió tonna LNG kapacitást) új befektetések is megvalósulni látszanak. Az Arctic LNG-2 projekt első termelősora, a világ legnagyobb úszószerkezete, jelenleg üzembe helyezés alatt áll. A projektekért felelős orosz Novatek 2024 januárjában tervezi az Arctic LNG-2 első vonaláról származó cseppfolyósított földgáz kereskedelmi szállítását az Északi-sarkon – 6,6 millió tonnás éves kapacitással. A második vonal telepítése és a termelés megkezdése jövőre várható, 2026-ban pedig a tervek szerint egy harmadik vonalat is telepítenek.

A három létesítmény teljes kapacitása évi 19,8 millió tonna LNG és közel 1,6 millió tonna stabil gázkondenzátum lesz.

Az északi tengeri útvonalak fejlesztése is komoly prioritást élvez, Putyin néhány szeptember elején utasította az orosz kormányt, hogy vegye szárnya alá egy korszerű jégtörő flotta gyors kiépítését, illetve a sarkvidéki kikötők és infrastruktúrák korszerűsítését, bővítését.

Az Arctic LNG-2 projekt tulajdonosi részesedése és pénzügyi háttere is figyelemreméltó adatokat tartalmaz, melyek az orosz kezdeményezés nemzetközi mivoltát erősítik. A nagyszabású, európai piacokat is majdan ellátó projekt résztvevői az orosz NOVATEK (60%), a francia TotalEnergies (10%), a kínai CNPC (10%) és CNOOC (10%), a Japan Arctic LNG, a japán-amerikai Mitsui & Co és a japán JOGMEC (10%). A kínai pénzintézetek, köztük a Kínai Fejlesztési Bank és a Kínai Export-Import Bank összesen 2,5 milliárd euró hitelkeret nyújtását vállalta, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagországainak pénzügyi intézményei (jelentős japán vállalással) 2,5 milliárd eurós hitelkeret nyújtásáról írtak alá megállapodást. Az orosz bankok, köztük például a Sberbank és a Gazprombank által nyújtott finanszírozás teljes összege 4,5 milliárd euró.

A Yamal LNG és az Arctic LNG-2 várhatóan jelentősen megerősíti az oroszok pozícióit a cseppfolyósított gáz globális piacán.

 

Aki az Arktikát birtokolja, övé a világ?

A hidegháború idején az Északi-sark kiemelt helyet foglalt el a Szovjetunió és az USA nagyhatalmi csatározásaiban, majd az 1990-es években bekövetkezett geopolitikai és geostratégiai változásokat követően – a Szovjetunió felbomlásával – jelentősége csökkent. Ma, az újdonsült orosz-kínai partnerség megszületésével, és az egyéni és közös, illetve regionális és globális ambíciók megjelenésével, az Észak stratégiai jelentősége ismét jelentőssé vált. Mindezt természetesen csak tovább fokozza az olvadó jégtakaró alatt szunnyadó természeti kincsek iránti vágy. Nem véletlen tehát, hogy nemzetközi szinten az Északi-sark soha nem látott mértékben került a stratégiai aggodalmak középpontjába a nagyhatalmak és az érintett kishatalmak körében egyaránt.

 

Kiemelt kép forrása: NOVATEK

  Erbszt Adrienn
Bejegyzés megosztása
Ajánlott cikkek
Iratkozz fel hírlevelünkre!
©2024 NRGREPORT, Minden jog fenntartva.