Komoly jubileumoknak voltunk tanúi az utóbbi években. A Toyota Priusnak 2012-ben érkezett meg a tölthető-hibrid változata. A Prius akkoriban húsz kilométeres, tisztán elektromos hatótávot biztosított, amin ma csak mosolygunk. Ez a típus is hozzájárult a műfaj népszerűségéhez.
Az igazi mérföldkő szintén Japánból érkezett, de egy évvel később. Azért mérföldkő, mert anno a Mitsubishi megelőzte a korát, még a Toyotát és a nemsokára említett Chevyt is. Azaz 40-45 kilométeres elektromos hatótávot kínált, ami mellé nagy rakteret, és négykerék-hajtást biztosított. Miközben a tölthető hibrid technikája, már a kezdetekben is igen kifinomult volt. A típus hatalmas sikeréhez hozzájárult, hogy a japánok folyamatosan fejlesztették az Outlander PHEV hajtásláncát.
Érdekes dolog, hogy a Mitsubishi piaci sikeréről itthon legfőképp úgy értesültünk, hogy „nyugatról” rengeteg használt példány érkezett az országba. Az Outlander megbecsültsége itthon és külföldön is igen nagy. Miközben az Egyesült Királyságban és Nyugat-Európában sokáig vezette a kategória eladásait. Ezen felül komoly példányszámban fogyott az egész világon.
A töltő hibridek történetéből nem lehet kihagyni a Chevrolet Voltot, amely Európában Opel/Vauxhall Ampera néven futott. A 2011-től gyártott amerikai modellből még ma is sokat látni a hazai utakon.
Az első Prius PHEV húsz kilométeres hatótávját pár év alatt sikerült megduplázni, ami annyit jelent, hogy a piacra került tölthető hibridek simán hozták a gyakorlatban a 45-50 kilométeres hatótávot. Az utóbbi években ez felment hatvanra.
Az újabb ugrás a 80-100 kilométeres hatótáv, ezt az új generációs Prius is tudja. Szerencsére ez már kezd trenddé válni, mert a BMW friss ötös szériájának a gyengébbik PHEV változata 83-90 kilométert tud (530e). Az 540e adatai között pedig a 93-103-as értékeket olvasni. A nemsokára érkező új Audi A4 és nagyobb testvére az A6-os is, nagy valószínűséggel simán hozza a 100 kilométer körüli és fölötti számokat.
A gyárak közben megváltoztatták azt a szokásukat, hogy a PHEV modelleket szinte csak a legdrágább és leggyorsabb verziókban kínálták, mint zöld rétegmodellt. Erre jó példa a Peugeot 508 PSE, ami 360 lóerőt és 520 Nm nyomatékot tud. Így tették gyakorlatilag elérhetetlenné az átlagos vásárló számára ezt a technikát.
Az eladások megsokszorozása és a remek köztes megoldást nyújtó zöld hajtásmódnak az elterjesztése miatt a gyárak a gazdaságosságra és a barátibb árra is tettek fókuszt. Ezért vált elérhetővé a Stellantis csoport gyártmányaiban a 180 lóerős kivitelű tölthető hibrid.
Az új kémiájú akkuk és a megváltóként várt szilárdtest akkumulátorok két-három év múlva történő megjelenése hozza el a tölthető hibridek igazi aranykorát. Ez 200 kilométeres hatótávban és elérhető árak képében jelenik majd meg. Ezzel a technikával olyan helyeken is könnyedén elérhető a minimális vagy nulla szennyező-anyag kibocsátással történő közlekedés – és a minimális fogyasztás –, ahol nyilvános töltőhelyek száma csekély vagy nulla. Miközben a lemerülő akku miatt, nem kell izgulni. Ezt a modellt szintetikus üzemanyaggal, azaz e-Fuellal tankolva eljöhet az igazi zöld Kánaán.
A tisztább jövőhöz hozzájárulnak a sofőrök fejében történő változások is. Ugyanis sok olyan használt PHEV autó került be az országba, ahol a töltőkábelen rajta volt a csomagolás… Azaz sosem töltötték a járművet.
Ennek egyik oka, hogy nem oktatták a felhasználót vagy szimplán lusta volt tulaj, aki a divat és a különféle kedvezmények miatt vásárolta a tölthető hibridjét. És persze nem értette, hogy az agyon reklámozott, elviekben 1,5 litert fogyasztó zöld autó, miért „eszik” jóval többet, mint a lecserélt dízele.
Az utóbbi idők üzemanyagár emelkedései megtették a hatásukat és a tulajdonosok többsége, elkezdte tölteni a járművét.
Kiemelt kép forrása: Mitsubishi