Az elmúlt hetekben, a földgázpiacot irritáló események sora az árak emelkedéséhez vezetett, ide tartozik az egyre súlyosbodó izraeli-palesztin konfliktus, az ausztráliai LNG ipart érintő sztrájk, valamint a balti-tengeri gázvezeték üzemeltetésével kapcsolatos fennakadás. Most pedig Bulgária tett róla, hogy a gázárak növekedjenek.
Az október 13-án, Bulgáriában elfogadott és hatályba lépett törvény értelmében az orosz gáz más európai országokba történő tranzitjáért többletdíjat kell fizetnie az orosz félnek. Az új adó mértéke 20 bolgár leva (10,21 EUR, közel 4000 Ft) megawattóránként, 1000 köbméter gáz esetén ez több mint 100 euró.
Mindez meglehetősen magas árakat eredményez, főleg ha figyelembe vesszük, hogy az új vám értéke a hollandiai TTF gáztőzsde gázárának körülbelül 20%-át teszi ki. Az adó csak az orosz földgázra és cseppfolyósított gázra (LNG) vonatkozik, ami Szófiának évente hozzávetőlegesen 2,4 milliárd levát (körülbelül 1,22 milliárd euró) jelent majd elméletben. A bolgár kormány elmondása szerint a törvényt az EU Tanácsának 2014. július 31-i – „Oroszországnak az ukrajnai helyzet destabilizálására irányuló lépéseivel kapcsolatos korlátozó intézkedésekről” szóló – 833. számú rendelete nyomán fogadták el.
A hivatkozási alap nem mai, a késlekedés oka az lehet, hogy Bulgária maga is közvetlenül vásárolta az orosz gázt 2022-ig, így nem véletlen, hogy addig nem akarta magát lábon lőni egy ilyen drasztikus döntéssel.
Ami a gázpiacot illeti Európában, úgy tűnik egy nyugalmas percre se számíthatunk. (Fotó: Canva)
2022-ben, miután Szófia nem volt hajlandó rubelben fizetni a gázért, a Gazprom egyoldalúan leállította az országba irányuló szállítást. A bolgár kormány büszkén jelentette, hogy új alternatív beszállítókat talált, ezek közül is a legnagyobb Törökország. Azonban, ha a gázbeszerzési útvonalakat alaposabban megvizsgáljuk, alaptalanná válik a bolgárok magabiztossága az orosz gázzal szemben. A bolgár Bulgargaz állami tulajdonú gázipari vállalat nagyszabású megállapodást kötött török partnerével, a Botaş-al, az ügylet hozzáférést biztosít a Botaş számára a bolgár vezetékekhez, így gázt adhat el Bulgáriának és a szomszédos országoknak 138 millió euró tranzitdíj megfizetésével. Szófia évente 1,85 milliárd köbméter gázt importálhat a két országot összekötő Strandzha-Malkoclar határponton keresztül, ez Bulgária éves keresletének nagyjából 60%-ka.
Ha figyelembe vesszük, hogy Törökország nagy mennyiségben vásárol orosz földgázt közös vezetékeiken keresztül, illetve a szintén Törökországba szállító Azerbajdzsán is vásárlója a Gazpromnak, a török-bolgár megállapodás révén Oroszország növelheti az EU-ba és azon belül Bulgáriába irányuló gázszállításait.
Fontos látni, hogy sem Bulgária sem más, nem tudja megállapítani a kapott török gáz eredetét, ami lehet iráni, iraki, orosz, azeri, vagy saját kitermelésű, továbbá származhat egyéb globális forrásokból is, ha cseppfolyósított földgázként érkezik.
Bulgária jelenleg tehát közvetlenül nem importál orosz gázt belföldi fogyasztásra, azonban jelentős tranzitközpontként továbbra is szállít Szerbia, Magyarország, Románia, Moldova, Ukrajna, Észak-Macedónia és Ausztria irányába. Területén halad át a Török Áramlat folytatása is, 2022-ben ezen az úton 4,8 milliárd köbméter gáz érkezett Magyarországra.
Hazánk legnagyobb földgázbeszállítója továbbra is Oroszország, kettő hosszú távú gázszerződésünk van a Gazprommal, Szerbiából és Ausztriából érkező vezetékeken keresztül.
A Török Áramlat balkáni ágán szállított gáz fő fogyasztója Szerbia (40%) és Magyarország (35%), így a bolgár döntés elsősorban a mi ellátásunk biztonságára jelent veszélyt.
A magyar és szerb kormány aggodalmait csak tovább erősítik az olyan kijelentések, mint amilyeneket Bulgária miniszterelnöke, Nyikolaj Denkov tesz. Szerinte ugyanis az orosz szankciók ellenére egyes államok engedélyt kaptak az orosz gáz importjára – név szerint Magyarország és Szerbia – ám mostanra létesültek olyan rendszerösszekötők, amelyek alternatívát nyújthatnak ennek a két országnak is az orosz gázzal szemben. (Hiba a képletben, hogy az orosz földgázt még nem szankcionálta az EU, Szerbia pedig nem tagállam.) Ráadásul az ő elképzelése szerint ez a döntés jót tesz a piacnak, növeli a versenyt a különféle forrásokból származó cseppfolyósított földgáz és az Oroszországból származó gáz között.
Ezzel a logikai menettel azonban az a probléma, hogy egész Európa nem tudott még mindig leválni az orosz gázról, azok sem, akik földrajzilag távol is helyezkednek el az orosz vezetékes összeköttetéstől, illetve számtalan más beszállítási (tengeri) lehetőségük van.
Többek között Spanyolország, Franciaország és Belgium növelte nagymértékben orosz cseppfolyósított gáz beszállításait az utóbbi nyolc hónapban. Ezt figyelembe véve erősen ellentmondásos a bolgár magyarázata a törvénynek, hiszen Magyarország és Szerbia – az említett három országgal szemben – jelentősen kisebb diverzifikációs lehetőségekkel rendelkezik, többek között nincs tengeri kijáratuk, LNG termináljuk és számottevő saját kitermelésük. Mindehhez, ha hozzávesszük a bolgárok törökországi beszerzéseit és az azokban megbújó orosz szénhidrogén mennyiségeket, erősen álságosnak tűnik a döntés.
Bulgária meglehetősen ellentmondásos törvényt hozott az orosz földgáz visszaszorítására. (Fotó: Canva)
Nem véletlen tehát, hogy a magyar külügyminiszter és a szerb elnök is negatívan reagált a tranzitköltségek emelkedésére, ellenséges és ésszerűtlen döntésnek nevezve azt. Szijjártó Péter azt is kiemelte, hogy az orosz gázszállításra nem vonatkoznak Európai Uniós szankciók. Magyarország és Szerbia a bolgár döntés kapcsán összehangolt lépésekkel tervez válaszolni, ennek bizonyítékául a magyar külügyi vezető és a szerb miniszterelnök-helyettes közös nyilatkozatot tett közzé melyben Bulgária döntését ellenséges lépésként értékelik Magyarországgal és Szerbiával szemben, mely veszélyezteti a biztonságos energiaellátást. A törvény mind a magyar, mind a szerb fél szerint ellentétes az európai szolidaritással.
A magyar miniszterelnök Pekingben megtárgyalta az ügyet Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, illetve a Gazprom vezetőjével, Alexander Millerrel, akik biztosították a magyar delegációt arról, hogy Moszkva a bolgár döntés ellenére, teljesíti a gázszállításra vonatkozó összes szerződéses kötelezettségét.
A bolgár kormány a magyar és szerb aggodalmakra úgy válaszolt, hogy nagy valószínűséggel az áremelkedés rájuk nem fog kihatni, hanem csak a Gazprom profitját fogja csökkenti. Ez azonban nem eléggé meggyőző, főleg amikor a vezetékes szállítás biztonsága olyan fenyegetéseknek van kitéve, mint az Északi Áramlat 2 csővezetéket ért robbantásos támadás, vagy a balti vezetéknél történt zavaros körülmények miatti leállás. A mai válságos európai-orosz kapcsolatokban kevés fizikai és elméleti garancia van, ám annál több tisztázatlan hátterű akció.
Magyarország és Szerbia sem nem találta tehát megnyugtatónak a bolgár állásfoglalást.
Emlékezzünk csak vissza Orbán Viktor augusztusban tett kijelentésére egy interjúban, miszerint Budapest és Belgrád háborús indokként, vagy terrorista támadásként tekint minden olyan beavatkozására, ami az orosz gázimportot veszélyezteti a Török Áramlat vezetéken.
Szijjártó Péter felhívta a figyelmet még egy fontos tényezőre a bolgár adótörvény kapcsán, fennáll a lehetősége, hogy az sérti a vámok alkalmazására és az áruk szabad mozgására vonatkozó uniós szabályokat is. Az ügyben az Európai Bizottság is vizsgálatot folytat. A szerbeknek sem marad sok lehetőségük az alternatívák keresésére, gázvásárlásaik oroszlánrésze orosz forrásokból származik, bejáratott rendszereken keresztül. Ugyan 2023. február 1-jén elindították a Bulgária-Szerbia gázösszekötő vezetékrendszer építését az Európai Unió támogatásával, mely hozzáférést biztosít Szerbiának a Déli Gázfolyosóhoz, valamint a görögországi és törökországi LNG-terminálokhoz, azonban még nem helyezték üzembe, ráadásul a maximális kapacitása sem lesz képes kompenzálni a Török Áramlaton keresztül érkezett gázmennyiséget.
A jelenlegi helyzet, minden esetre kísértetiesen kezd hasonlítani a 2014-ben megbukott Déli Áramlat körüli állapotokra. Akkor végül Oroszország tett pontot a projekt végére, de Bulgária volt, aki leállította az építkezés előkészületeit. Abban az időben Németország is inkább a saját Északi Áramlat 2 projektjének megépülését támogatta a Déli Áramlattal szemben, akár kisebb nyomásgyakorlást is bevetve.
A bolgár kormány, ahogy a Déli Áramlat esetén is, most is egyre többet beszél arról, hogy a Török Áramlat balkáni vonalának építése során számos szabálysértés történt.
Egyebek között a környezetvédelmi és munkaügyi jogszabályok megsértését hangoztatják, továbbá a versenyeztetéssel és finanszírozással kapcsolatos problémákat. Azt is feltételezhetjük, hogy a bolgárok meglepő keménysége mögött megbújik valamiféle érdekcsoport is, akinek nem érdeke a vezeték működése. Mindez nem bizalomgerjesztő a Török Áramlat jövőjére nézve. Úgy tűnik, jelenleg a gázvezetékek már nem jelentenek hosszú távra szóló befektetéseket, elképzelhető, hogy szép lassan ugyanolyan sorsra jutnak, mint a hosszú távú földgázszerződések.
Kiemelt kép forrása: Canva
Erbszt Adrienn
