Dánia partjaitól alig 10 kilométerre a Balti-tenger felett 161 szélturbina forog. Ezek adják az ország áramtermelésének mintegy 4%-át, amelyet két kábelen keresztül juttatnak el a partra. A turbináknak nincs védelme vagy felügyelete.
A Reuters 13 kormánynál végzett felmérése és egy tucatnyi törvényhozóval, szabályozó hatósággal, katonai és ipari tisztviselővel készített interjúja szerint az északi és balti-tengeri térségben hasonló a helyzet. Az európai államok és vállalatok csak most kezdik el felügyelni és biztosítani szélerőműveiket – derült ki a jelentésből.
Az Orstedhez hasonló fejlesztők szerint a kormányoknak kellene átvenniük a vezetést, és segíteniük kellene az infrastruktúrájuk védelméhez szükséges dollármilliárdok biztosításában. De még akkor is, amikor csak az északi-tengeri országok 2030-ra több mint 100 millió háztartás számára elegendő szélenergia telepítését tervezik, a kormányok még mindig mérlegelik, hogy mennyit költhetnek az ilyen tengeri eszközök védelmére.
Az idő sürget: az EU jogilag kötelező érvényű célkitűzése, hogy 2030-ra közel megduplázza a megújuló energiaforrások részarányát az összes energiából 42,5%-ra, ami a tengeri szélenergia gyors bővítését igényli.
Miközben Európa a megújuló energiaforrások felé fordul, hogy diverzifikálja az energiaellátást az orosz olajtól és gáztól, a békés tengeri környezet milliárd dolláros biztonsági fejfájást rejt. (Fotó: Canva)
A kockázatot tavaly az Északi Áramlat gázvezeték ellen ismeretlen szabotőrök által elkövetett támadások is hangsúlyozták. Ebben a hónapban Finnország és Svédország ismét közölte, hogy egy tenger alatti gázvezetéket és távközlési kábeleket rongáltak meg, köztük a NATO-tag Finnország és Észtország közötti összeköttetést. Finnország közölte, hogy az akkor a térségben tartózkodó hajók átvizsgálása során egy orosz és egy kínai hajót találtak közöttük.
Vlagyimir Putyin elnök „ostobaságnak” minősítette, hogy Oroszországnak köze lenne a balesethez; a kínai hajótulajdonos, a NewNew Shipping nem kívánt nyilatkozni. Hollandia és Dánia egyaránt azzal vádolta az orosz hajókat, hogy megpróbálták feltérképezni a vizeiken lévő kritikus infrastruktúrát.
A megkérdezett kormányok közül azonban csak Nagy-Britannia és Lengyelország nyilatkozott úgy, hogy beruházásokat eszközöltek, illetve a költségvetésükbe terveztek lépéseket a tengeri infrastruktúra biztonságának javítására. A többiek nem kívántak válaszolni a költségvetési kötelezettségvállalásokra vonatkozó kérdésekre, vagy azt mondták, hogy most vizsgálják a további finanszírozás lehetőségét.
Amikor arról van szó, hogy kinek kellene fizetnie az ilyen intézkedésekért, a legtöbb kormány azt mondta, hogy a felelősséget a fejlesztők viselik.
Nagy-Britannia, amely 65 millió fontot (75 millió dollárt) költött két hajó víz alatti megfigyelésre és tengerfenék-hadviselésre való átalakítására, azt mondta, hogy kormánya felelős a biztonsági politikáért, és együttműködik az iparral a védelmi intézkedések végrehajtása érdekében. Hét másik ország azt mondta, hogy az energetikai eszközök védelmének feladata elsősorban az iparra hárul, bár a haditengerészeti erők is szerepet játszanak. Két nagy szélenergiával foglalkozó cég és két védelmi vállalat tisztviselői a Reutersnek elmondták, hogy csak néhány szélerőműparkban telepítettek radarokat a forgalom megfigyelésére. Elmondásuk szerint egyébként ma nem telepítenek biztonsági berendezéseket – mert nincs erre vonatkozó előírás, és mert ez költséges.
Az Orstednek 12 működő szélerőműve van az Egyesült Királyságban, öt Dániában, négy Németországban és egy Hollandiában. Az infláció és a kamatlábak emelkedése, a tengerfenék bérleti díjának növekedése és az energiapiacok ingadozása együttesen szorította meg az európai szélerőműfejlesztőket az elmúlt két évben.
Márciusban a NATO létrehozott egy egységet a tenger alatti infrastruktúra sebezhetőségének kezelésére: elmondása szerint növelte a Balti- és Északi-tengeren járőröző hajók és repülőgépek számát. A fenyegetés akut. Ewa Skoog Haslum svéd ellentengernagy „nagyon intenzívnek” nevezte a tengeri helyzetet, James Appathurai, a NATO új biztonsági kihívásokért felelős főtitkárhelyettese pedig a hónap elején egy koppenhágai konferencián azt mondta, hogy a fenyegetés élő.
Elmondta, hogy az orosz tenger alatti kutatási program évtizedeket töltött azzal, hogy feltérképezze Európa kritikus tenger alatti infrastruktúráját, és „előkészítse a szabotázs módját”. „Rendkívül jól felszereltek” – mondta. „Ezek nagyon-nagyon modern hajók, nagyon-nagyon modern képességekkel, beleértve a távirányítású járműveket.”
Moszkva nem reagált a Reuters kommentárra vonatkozó megkeresésére.
Az EU jogilag kötelező érvényű célkitűzése, hogy 2030-ra közel megduplázza a megújuló energiaforrások részarányát az összes energiából 42,5%-ra, ami a tengeri szélenergia gyors bővítését igényli. (Fotó: Canva)
Apparuthai és hat ipari forrás szerint az egyes turbinák nem olyan kritikusak, mint az infrastruktúra, például a nagyfeszültségű kábelek. A megoldások között szerepelnek víz alatti drónok a tenger alatti infrastruktúra megfigyelésére, kis radarok és kamerák a hajók megfigyelésére, valamint érzékelők a villamosenergia-kábelekben a szokatlan mozgások észlelésére.
Három ipari forrás szerint egy ilyen berendezés telepítése egy nagy szélerőműparkba 20 millió euró és 60 millió euró közötti összegbe kerülne. A teljes költségekre vonatkozó adatok nem állnak széles körben rendelkezésre, de tájékoztató jelleggel ez az összeg kevesebb mint 2%-a lenne az egyik projekt, a német RWE által az Északi-tengeren épülő Sofia költségének.
Ha az északi-tengeri országok teljesítenék a tengeri kapacitásbővítésre vonatkozó célkitűzéseiket, akkor a Reuters számításai szerint ez akár 3,6 milliárd euróval többe kerülne. Az aktív őrjáratokat is magában foglaló felügyelet ennél jóval többe kerülne.
Az Európai Unió 2021 és 2027 közötti időszakra szóló Belső Biztonsági Alapja keretében 1,35 milliárd euró áll a tagországok rendelkezésére, hogy növeljék a biztonságot országaikban – mondta Anitta Hipper, az Európai Bizottság belügyi szóvivője. Ezt a kritikus infrastruktúrára lehet költeni, de ez az egyes országokon múlik – mondta. Idén lépett hatályba egy uniós irányelv, amely a kritikus infrastruktúrák ellenálló képességének megerősítésére összpontosít. Ez előírja, hogy 2026-ig minden országnak rendelkeznie kell tervekkel a létfontosságú eszközeik védelmére.
A katonai tisztviselők, a törvényhozók és a szélenergia-ipar legalább öt országban még nem tudtak megegyezni abban, hogy ki viselje a költségeket – mondta a Reutersnek kilenc, a szélenergia– és védelmi iparban dolgozó bennfentes és kormányzati tisztviselő.
Finnország, Svédország, Dánia, Hollandia, Hollandia és Németország vagy azt mondta a Reutersnek, vagy máshol úgy nyilatkozott, hogy elsősorban az ipar felelőssége a szélerőművek beruházása és biztosítása; Lengyelország és Belgium szerint ez közös felelősség, a többi ország szerint pedig az államnak vagy a haditengerészetnek kell szerepet vállalnia a kockázatértékelésben vagy a veszélyhelyzetekben. Norvégia, Észtország, Franciaország és Litvánia nem válaszolt a Reuters megkeresésére. Lettország még nem építette meg tervezett szélerőműveit, így nem kívánt nyilatkozni.
Egy NATO-ország elleni közvetlen támadás a szövetség teljes körű válaszlépését válthatná ki. A NATO szerint egyértelmű, hogy a felségvizeken belül az államoknak kell megvédeniük infrastruktúrájukat. De felügyelet nélkül nem lehet megtalálni a bűnösöket. A legtöbb tervezett új tengeri projekt pedig nemzetközi vizeken lesz.
Van egy tervezett projekt, ahol az Orsted szerint egyértelműek a szerepek – egy 1,5 gigawattos tengeri szélerőmű projekt, amelyet a Balti-tenger lengyelországi részén épít. Lengyelország júliusban törvényt fogadott el, amely lehetővé teszi a hadsereg számára, hogy elsüllyesszen egy ellenséges hajót, amely az ottani energetikai infrastruktúrát veszi célba. Itt állandó parti őrségi bázist hoznak létre a tervezett tengeri szélerőműparkok közelében.
De még Lengyelország is úgy gondolja, hogy a terheket meg kell osztani.
Az Orsted Errboe szerint Európában máshol más-más keretfeltételek vannak, attól függően, hogy hol vagyunk.
Kiemelt kép forrása: Canva
Devenyi Dalma
