A hidegháborús időszakban némely, kiváltságokkal rendelkező ország, jelentős eredményeket ért el a nukleáris fegyverfejlesztésben, s ebben hatalmas szerepük volt a tesztfolyamatoknak, kísérleti robbantásoknak. A Szovjetunió 1949 és 1990 között – hivatalos adatok alapján – 715 nukleáris kísérletet hajtott végre, ebből 219 légköri, víz alatti és űrkísérlet, illetve 124 békés célú kísérlet volt. Az Amerikai Egyesült Államok 1945 és 1992 között összesen 1054 tesztet hajtott végre, ebből 216 légköri, víz alatti, továbbá űrteszt volt. A legnépszerűbb robbantási helyszín a most is használatos nevadai központ, a Marshall-szigetek és az Atlanti-óceán térsége volt.
Kína szűkebb időtartamra korlátozódott elenyésző lehetőségei miatt, 1964-től 1996-ig mindössze 45 nukleáris fegyverkísérletet hajtott végre, 23 légkörit és 22 földalattit. Miután aláírta az Átfogó Atomcsend-tilalmi Szerződést, a kínai kormány leállította a nukleáris robbantási kísérleteket.
Azonban nemcsak a globális ambíciókkal rendelkező trió kísérletezett, Franciaország 210 nukleáris kísérletet hajtott végre 1960 és 1996 között a Szahara-sivatagban a Fangataufa és Mururoa atollokon, továbbá Francia Polinéziában. Az Egyesült Királyság 1952 és 1991 között 88 nukleáris kísérletet tudhat magáénak. A jelenleg háború sújtotta Izrael ugyan soha nem állította, hogy rendelkezik atomfegyverekkel (de ennek ellenkezőjét sem), az viszont biztos, hogy nem írta alá a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződést és több kísérlet elvégzésével is vádolják térségbeli ellenségei. Észak-Korea 2006 óta borzolja a kedélyeket, eddig összesen hat nukleáris kísérletet hajtott végre. India 1974 és 1998 között szintén hat nukleáris robbantást hozott tető alá, Pakisztán pedig visszakézből zsinórban öt nukleáris kísérlettel válaszolt regionális ellenfelének 98-as robbantásaira.
Miközben az atomenergia békés célú felhasználását egyre inkább lehetőségként látjuk a klímavédelmi elképzelések megvalósításában, a nukleáris fegyverkezés is reneszánszát éli. Új szereplőkkel kibővülve. (Fotó: Canva)
Az 1950-es években az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti, újabb megsemmisítő világháborúval fenyegető atomverseny arra késztette a bolygó vezetőit, hogy elgondolkodjanak valamiféle fékező rendszer létrehozásán. 1963-ban az USA, Nagy-Britannia és a Szovjetunió aláírta az atomfegyver-kísérleteket légkörben, világűrben és víz alatt tiltó egyezményt. Azonban ez nem korlátozta a földalatti robbantásokat, ezért 1996-ban az ENSZ Közgyűlésének ülésén egy ezzel kiegészített változat került elfogadásra. Az Átfogó Atomcsend-szerződés (CTBT) tagjai számára minden típusú – katonai vagy békés célú – nukleáris kísérletet megtilt.
Hangzatos és ígéretes kezdeményezés, mely azonban nem tudott működő mechanizmussá kiforrni. Ennek legfőbb oka, hogy mostanáig a számottevő nukleáris képességekkel bíró 44 ország közül öt nem ratifikálta (Egyesült Államok, Egyiptom, Irán, Izrael, Kína), három pedig alá sem írta (India, Észak-Korea és Pakisztán).
Oroszország 1996-ban írta alá a szerződést, majd 2000-ben ratifikálta is azt. A világszinten meghatározó nukleáris arzenállal rendelkező USA azonban 27 éve nem akarja ratifikálni, s egyelőre minden jel arra mutat, hogy nem is fogja. Összesítve az adatokat elmondhatjuk, hogy a 193 ENSZ-tagországból 187-en írták alá a dokumentumot, 178 állam ratifikálta is azt. Azonban természetesen a kérdésben a legtöbb tagország nem súlyozó tényező, lévén, hogy nem rendelkezik jelentős nukleáris képességekkel.
Vlagyimir Putyin orosz elnök október 5-én, a Valdaj-klub keretein belül beszélt először arról, hogy Oroszország visszavonhatja a CTBT ratifikációját. Felhívta a figyelmet arra, hogy az Egyesült Államok aláírta ugyan a szerződést, de a ratifikálásra nem került még mindig sor. Nem lehet szó nélkül elmenni Putyin azon kijelentése mellett sem, hogy az orosz atomkísérletek megkezdésének szükségességére most nem tud egyértelmű választ adni.
Ezen nyilatkozatok után nem egészen egy hónappal Moszkva vissza is vonta a ratifikációt, s jelenleg nem teljesen világos még, hogy az aláírók közt bent maradt Oroszország újrakezdi-e az atomfegyver-teszteket.
A Kreml a kérdésben úgy fogalmazott, hogy a szerződés ratifikációjának visszavonása nem jelenti azt, hogy Oroszország újra kezdi az atomkísérleteket. Elmondásuk szerint a döntés oka mindössze az, hogy közös nevezőre kerüljenek az Egyesült Államokkal. Szergej Rjabkov, orosz külügyminiszter-helyettes a téma kapcsán kijelentette, hogy Moszkva továbbra is tiszteletben tartja a tilalmat, és csak akkor kezd nukleáris kísérletekbe, ha Washington megteszi az első lépést ebbe az irányba.
A ratifikáló státuszból az aláírók pozíciójába való visszatérés természetesen tényleg nem jelenti azt, hogy Oroszország azonnal nukleáris kísérletekbe fog kezdeni, de mindenképpen jelzésértékű döntésként kell erre tekintenünk. Egyfelől az egypólusú, USA vezette világrend ellen szól, másfelől fenyegető lépésként értékelhető, mellyel megpróbálja a Nyugatot eltántorítani attól, hogy továbbra is támogassa Ukrajnát. Mostantól Moszkva, ha szükségesnek látja újra tudja kezdeni a nukleáris teszteket. Ezzel pedig a katonai és a tudományos szférában is újabb eredményeket tehet le az asztalra.
Ráadásul Oroszország nukleáris fegyverarzenálja közt számos, a szovjet korszakban gyártott rakéta található, ezek esetleges elavultságát/alkalmasságát elsősorban nukleáris kísérletekkel lehetne ellenőrizni.
Az oroszok visszalépésének azonban sokan örülhetnek is, többek között a saját nukleáris program fejlesztésére törekvő Észak-Korea és Irán, de az USA, vagy éppen Kína is érdekelt, hogy az ezzel de facto végrehajtható tesztek által modernizálják nukleáris arzenáljukat egymással szemben.
Damoklész kardja a világ fölött? (Fotó: Canva)
Az Egyesült Államok az orosz törvényjavaslat benyújtásával szinte egy időben, földalatti vegyi robbantást hajtott végre a nevadai nukleáris kísérleti központjában. A teszt igazából elsősorban az időzítése miatt figyelemre méltó. Washington a kísérlet kapcsán elmondta, hogy a cél mindössze az volt, hogy fejlesszék védelmi képességeiket a kisebb nukleáris robbanások felderítésével. Az oroszok viszont politikai jelzésként értékelték a ratifikáció visszavonásával összefüggésben.
A nevadai kísérlettel mindenesetre az Egyesült Államok arra biztosan válaszolt, hogy készen áll egy új nukleáris versenyre.
Október közepén az Egyesült Államok Kongresszusában közzétettek egy jelentést, amelyben az ország védelmi képességének megerősítésére szólítanak fel egy esetleges egyidejű konfliktus miatt Oroszországgal és Kínával. Ehhez egyidejűleg – a dokumentum alapján – Washingtonnak meg kell erősítenie szövetségi kapcsolatait, illetve növelnie kell a nukleáris és nem nukleáris fegyverek modernizációs programját. Annak a lehetőségét se zárjuk ki, hogy akár mindkét nagyhatalom érdeke a tesztek megkezdése, a háttérben történő egyeztetéseket támaszthatják alá az olyan nyilatkozatok is, mint amit Rjabkov orosz külügyminiszter-helyettes tett, miszerint a Kreml informális javaslatokat kapott az Egyesült Államoktól a stratégiai stabilitás és a fegyverzet-ellenőrzés kérdéseiről szóló tárgyalások folytatására, elszigetelten a jelenlegi történésektől.
Az új típusú, működő robbanófejek létrehozásához sok szakember szerint szükség van nukleáris kísérletekre, még akkor is, ha a modern tudomány lehetővé teszi az új robbanófejek kifejlesztését tesztelés nélkül.
Fontos kiemelni, hogy az Egyesült Államok növelte a nevadai nukleáris kísérleti központ készenlétét is az utóbbi időben. Jelenleg az itt folyó tesztek szubkritikus nukleáris állapotúak és nem nukleáris kísérletekhez kapcsolódnak, ezeket a CTBT nem tiltja. Hasonló aktivitás figyelhető meg Kínában és Oroszországban is, az orosz nukleáris központ tudományos igazgatója elismerte, hogy Oroszország Novaja Zemlja nukleáris kísérleti helyszíne készen áll a nukleáris kísérletek folytatására, s mindez csak politikai akarat kérdése. A CNN a közelmúltban bemutatott műholdfelvételein pedig az látható, hogy az Egyesült Államok, Oroszország és Kína is kibővítette nukleáris kísérleti telephelyeit.
Az Átfogó Atomcsend-szerződés ratifikálásának hiánya Oroszország, az Egyesült Államok és Kína részéről azt bizonyítja, hogy a három ország nem érdekelt abban – legalábbis saját háza táján – hogy megakadályozza a nukleáris fegyverek fejlesztését és elterjedését. Az atom esetében különösen igaz, hogy vagy minden globális szereplő kell rendelkezzen vele, vagy egyik sem, hiszen jobbára ez tudja kialakítani a fékek és ellensúlyok rendszerét. Addig viszont, amíg az USA és Kína az oroszoktól vásárolja a nukleáris fegyverekhez is szükséges uránt és plutóniumot, teljes szembe feszülésről egyáltalán nem beszélhetünk.
Kiemelt kép forrása: Canva
Erbszt Adrienn
