Szomorú következtetésünk a folyamatokból az lehet, hogy az energetikai piac strukturális változásának – a fősodratú hírekkel ellentétben – nem Moszkva lesz a vesztese, hanem Európa. Moszkva jobb áron tud kereskedni, termékeit és partnereit újra dimenzionálta; Európa számára azonban az árak magasabbak, a hozzáférés pedig bizonytalanabbá vált.
Szeptemberben Oroszország tengeri kőolajexportja 3%-kal ugyan visszaesett, de a bevételek 10%-kal nőttek szeptemberben augusztushoz képest.
Az orosz pénzügyminisztérium jelentése alapján szeptemberben az ásványi kitermelési adóból 24%-kal, az exportvámból 34%-kal nőttek bevételek. Az emelkedő olajárak miatt Oroszország bevételei az ősz első hónapjában 3%-kal nőttek, annak ellenére, hogy fosszilis üzemanyag exportja 5%-kal csökkent. A legjelentősebb növekedés az LNG esetében figyelhető meg, szeptemberben 48%-kal nőtt az export augusztushoz képest.
Az orosz szénhidrogének legnagyobb vásárlója Kína jelenleg, őt India, Törökország az EU és Brazília követi.
A számok azonban még így sem mutatnak teljes képet, hiszen nem értelmezhetjük rajtuk keresztül az orosz szénhidrogének szürke kereskedelmét Európa irányába, például a Törökországon átfutó Déli Folyosón vagy a Barátság vezetéken keresztül.
Az orosz-ukrán háború Európa számára elsősorban energetikai változásokat hozott. (Fotó: Canva)
A romló folyamatok alól nem képez kivételt a Magyarország olajszükségletét is jelentősen ellátó Barátság vezeték sem, mely szerteágazó hálózatrendszerén keresztül táplálja Közép-Európát. Az oroszul Druzsba névre hallgató vezeték a világ egyik legnagyobb kiterjedésű olajvezeték-hálózata, hozzávetőlegesen 5500 km. Kiindulási pontja a Szibériából, az Urálból és a Kaszpi-tengerből érkező vezetékek csomópontjánál található, az oroszországi Almetyevszkben, ahonnan Fehéroroszországba fut, ott pedig északi és déli ágakra válik szét. Előbbi Lengyelországba és Németországba folytatja útját, utóbbi pedig átszelve Ukrajnát Szlovákiába megy. Ott ketté válik; a Druzsba 1 Csehországba és Magyarországra szállít olajat, a Druzsba 2 pedig Magyarországra.
Teljes kapacitása eléri az 1,4 millió hordót/nap, s ez tovább bővíthető 2 millióra.
Építése 1960-ban kezdődött a KGST Tanácsának döntésére, a 730 000 tonnányi csőből álló olajvezetéket négy év múlva, 1964-ben helyezték üzembe. Az építési folyamatban minden ország felelős volt a maga vezetékszakaszának – melynek tulajdonosa is lett – elkészültéért, a projekt során saját alkatrészekkel dolgoztak, a csöveket a Szovjetunióban és Lengyelországban, a szerelvényeket és szelepeket Csehszlovákiában, a Német Demokratikus Köztársaságban a szivattyúkat, Magyarországon pedig az automatizálási és kommunikációs berendezéseket gyártották.
A lassan hatvan éve működő olajvezetéken az olajszállítás egyre inkább visszaszorult az ukrajnai háború kitörése óta. 2022-ben a németek és a lengyelek együttesen még napi 480 ezer hordó olajat importáltak a Barátság vezeték északi ágán keresztül, Magyarország, Csehország és Szlovákia pedig napi 290 ezer hordót a déli ágon keresztül.
Az orosz olajat a közép-európai országok elsősorban kőolajtermékek előállítására vásárolják.
A bejáratott rendszert azonban felborította a háború és az azt követő szankciós politika, mely egyelőre ugyan csak az orosz olaj tengeri szállítását tiltja a tagállamoknak, azonban a vezetéken keresztüli szállítást is csak addig kívánják engedni, amíg az érintett országok nem találnak alternatív beszállítókat. Ez azonban jelentős fejfájást okoz az olyan tagállamoknak, akik szinte teljes mértékben az orosz olaj befogadására építették ki infrastruktúrájukat, illetve nem rendelkeznek tengeri kijárattal. Ebbe beletartozik természetesen Magyarország is.
Mára elvileg a Barátság vezeték északi ága már nem szállít orosz olajat. 2023 elején Németország mondta vissza az orosz olaj vásárlását, Lengyelország esetében pedig az orosz fél állította le a szállítást, megrendelés és vámkezelés hiányára hivatkozva. Ezt követően Brüsszel a 11. szankciócsomagban betiltotta a Barátság vezeték északi ágán történő oroszországi olajszállítást. Ez pedig innentől kezdve már jogilag sem engedi a németeknek, hogy esetleg meggondolják magukat.
Kérdéseket vet fel azonban, hogy a Barátság vezetéken keresztül milyen eredetű olaj érkezik jelenleg Németországba.
Hivatalosan több, nem orosz mezőről származó olaj érkezik rajta keresztül Németországba, többek között nagy mennyiségű kazahsztáni nyersanyag is. A kazahsztáni olajmező azonban, részben az orosz Lukoil cég tulajdonában van, a vezeték pedig mégiscsak Oroszországon fut keresztül. Elég nehéz ellenőrizni az olaj valós származását, illetve, hogy kinek származik belőle tényleges nyeresége. A tranzitért természetesen az orosz fél most is kap pénzt. Egyesek kiskapuként értékelik, mely által az orosz kőolaj vezetékes importja megvalósulhat.
Az elmúlt egy-két év folyamatait vizsgálva lassan az a kép kezd kirajzolódni bennünk, hogy tulajdonképpen nem is az orosz energiahordozók importjának leállítására törekszik az Európai Unió, hanem mindössze azok eddig bejáratott, legolcsóbb módon történő szállítását kívánja vakvágányra futtatni. (Fotó: Canva)
Az északi ág kapcsán hozott döntéseket nézve nem meglepő, ha a déli ág mentén fekvő országok is tartanak a szankciók szigorításától, ami akár a Barátság olajvezeték déli ágán történő import betiltását is jelentheti végeredményben. Az alternatív beszállítók keresését és az infrastruktúra újra húzását az Európai Unió sürgeti, de a szankciók eshetőségén túl más tényezők is fenyegetik az olajvezeték zavartalan működését.
A déli ág – mely a magyarok, a szlovákok és a csehek ellátásáért felel – Ukrajnán keresztül fut, így a háború további eszkalációja hatással lehet a vezeték működésére.
A fizikai sérülések mellett Kijev is leállíthatja bármikor a tranzitot, ezzel már nem egyszer fenyegetőzött. Ukrajna a tavalyi év óta többszörösére emelte a tranzitköltséget, amit megkoronázhat egyéb pénzdíjak kivetésével, ez pedig fiaskót eredményezhet a szállítások lebonyolításában.
Az orosz olajimport leállítása Európába azonban nem csak nyersanyag-beszerzési kérdés. Számos – a szovjet időkben épített – európai olajfinomítót az orosz Ural-féle olajhoz terveztek, mindez pedig azt jelenti, hogy nem feltétlenül alkalmasak más típusú olaj finomítására, ha mégis, akkor csökkentett hatékonysággal.
A magyar, a német, a lengyel, a cseh és a szlovák finomítók a Barátság vezeték mentén, az azon szállított orosz olaj feldolgozására jöttek létre évtizedekkel ezelőtt.
Olaj és olaj közt nagy lehet a különbség, így minél eltérőbb típusú olajat szeretne az üzem feldolgozni, annál drágább a finomító korszerűsítése, ez pedig a bevételek visszaeséséhez vezet, hiszen drágább nyersanyagot kell vásároljanak az átalakításra szoruló létesítményükbe az olajfinomítók. A szállítási költség is komoly tényező az árban; míg az orosz olaj direkt szállításának (termelő-fogyasztó) költsége alacsony a kiépült vezetékeken keresztül, az új beszállítók esetében többletköltségekről beszélhetünk. Fizetni kell az olaj tengeri szállításáért, átrakodásáért és csővezetékbe injektálásáért, onnan pedig a vezetékes szállításért is.
Ha az Európai Unióba – azon belül is hazánkba – irányuló csővezetékes olajszállítást végül leállítja bármelyik fél, annak komoly következményei lehetnek. Jelenleg a fel-feleszökő olajárakat a közel-keleti háború is tovább gerjeszti, de az orosz-szaúdi kitermelési kooperáció sem az árak stabilizálására, esetleges csökkentésére törekszik.
Ha kiesik a Barátság vezeték déli ága is az ellátási láncból, az üzemanyagárak emelkedése mellett nyersanyag hiány is kialakulhat időszakosan.
Az USA – Európai Unió szövetség Oroszországgal szemben veszélyes helyzeteket teremt nap, mint nap öreg földrészünknek. Talán illik ide a régi magyar mondás, miszerint: Úgy légy másnak barátja, hogy magad ellensége ne légy! Washington és Moszkva is hatalmas nyersanyagtartalékokkal rendelkezik, melyre szomjas a világgazdaság, s a kínai, vagy indiai gazdaságnak nem büdös az orosz olaj. Európának pedig marad a jóval drágább közel-keleti és amerikai szállítás. Mintha valamiből megint kimaradtunk volna.
Kiemelt kép forrása: Canva
Erbszt Adrienn
