A közelgő jövedékiadó emelésről itt tájékozódhat. Arról pedig, hogy milyen hátérrel érdemes elektromos autóra váltani, ebben a cikkben olvashat. Most azokat az autókat járjuk körül, amelyek újak, és a való életben is keveset fogyasztanak. A legfrissebb hibrideket, korábban már körbe jártuk és azt is, hogy milyen feltételekkel érdemes magánszemélyként és cégként is gondolkodni a közösségi autókban.
Ha abban a szerencsés helyzetben van, hogy új autót vásárol, akkor több kategóriában is lehet gondolkozni. A belépő szintet a takarékos új autók között, a legolcsóbbak jelentik.
Ezeknél minimum 5 millió forint körüli vételárral érdemes számolni, amihez általában 1,2 literes, hagyományos szívómotor tartozik.
Ezeknek a járműveknek a nagy előnye, hogy a motorjaik még tartós fogyasztási cikknek számítanak. Ennek oka, hogy nélkülözik a turbófeltöltőt. Az egyszerű szerkezettel együtt jár a kiváló értéktartás, mert megbízhatóbbak, mint a turbós társaik.
Mielőtt feltépné a Dacia, Hyundai, Kia, Mitsubishi és a Suzuki szalonok ajtaját, tudnia kell ezen a járművek hátrányairól.
Ezek között ott a lassúság, zajosabbak, belül sokszor kevésbé kifinomultak, mint a drágább társaik.
És leginkább városi közlekedésre ideálisak, és kézzel kapcsolható a váltójuk. Nem javasolt a gyakori használatuk négy fővel és sok csomaggal történő hegyi kirándulásra és nagyon hosszú utakra. Szóval ha ezekkel a tulajdonságokkal megbékél a tulajdonos, és nem igazán érdekli a maga az autó, akkor nem érheti csalódás. Cserébe ott az alacsony fogyasztás és a megbízhatóság.
A belépő szintű benzinesek leginkább városi közlekedésre ideálisak, és kézzel kapcsolható a váltójuk. (Fotó: Dacia)
Az autósok fejében a hibrid – tehát a hagyományos motorral és elektromos hajtással kombinált hajtásrendszer – azonosult a Toyotával. Szerencsére más gyárak is rendelkeznek az öntöltőnek nevezett hibrid technológiával. Itt a belépő szintet a négy méter körüli kisautók jelentik. Ebben a kategóriában, az árlisták elején az új autók közül viszonylag fapados kiviteleket találni.
Aki jobban felszerelt hibrid masinában gondolkodik, az ne lepődjön meg a 9-10 milliós árcédulák láttán.Amit cserébe kap, az a nyáron, jó időben mérhető 3,5-3,8 literes városi fogyasztás, amely közúton, autóúton elérheti az 5-5,6 litert is.
Plusz ott az automatikus váltás kényelme. A méretük miatt, leginkább városi közlekedésre ajánlottak ezek a gépek. Abban az országban, ahol hajdanában rengetegen családi autónak használták a Suzuki Wagon R+-t, egy Renault Clio/Capture vagy egy Toyota Yaris Cross is tud családi mindenessé válni.
Aki nagyobb hibridben gondolkodik, az még szélesebb választékot talál. Itt már megjelentek a prémium gyártók és a szabadidő-autók is. A vicces ezekben a járművekben, hogy kicsit odafigyelve elég döbbenetes fogyasztásokat lehet velük produkálni.
A testes Toyota Camry-vel – és a hasonlóan 2,5 literes motorú Ford Kugákkal – városban simán lehet öt liter körüli átlagot hozni.
Közben az autóutas, autópályás tempót is jól bírják és kiválóan gyorsulnak. Mókás, hogy 100 km/órás tempó fölött is leállhat a motorjuk, ilyenkor az autó, úgymond „vitorlázik”. Lassú tempóban, pedig egy kilométer körüli, fölötti távot is tudnak tisztán elektromos módban. Ebben a körben széles a választék, és jól pótolják ezek a típusok a megbélyegzett dízeleket, amiket lehet zöldebbé tenni, akár a kamionokat.
A hibridek városban teljesítenek igazán jól, ahol könnyen hozzák a megtett kilométerek felét elektromos módban. Erről általában tájékoztatják a vezetőt, néhány típusban még „edző” programot is találni.
A testes Ford Kugákkal városban simán lehet öt liter körüli átlagot hozni. (Fotó: Ford)
A hibridek elleni érvek között előkelő helyet foglalnak el a „nem a tartósak az akkumulátoraik” típusú vádak. Az első hibridek már több, mint húszévesek, miközben a sokadik generáció került belőlük a piacra.
A lényeg, hogy a hajtásrendszerük és az akkumulátoraik is megbízhatónak bizonyulnak. Elég gyakoriak a 300-400-500 ezer kilométert lefutott típusok, amelyek napi használatban vannak.
Az első néhány Prius generáció hajtás működését szokni kell. Sokat segít, ha kényelmesen, ráérősen közlekednek vele, és sofőrt nem igazán érdekli az autózás, a vezetési élmény és efféle ezoterikus dolgok. Az említett vezetői hozzáállással, egész jól megszokható a működésük. Aki „benzinvérű” és szeret dinamikusan közlekedni, az pár óra után biztos „eret vág” magán a régebbi típusok vezetésétől. A jó pár éve gyártott újabb modelleknél, ez a sajátos stílus és hangulat szerencsére megszűnt.
A használt öntöltő-hibridek mellett szóló érvek közül a legerősebb, hogy az évek alatt komoly szakszerelői bázis épül köréjük. Ebből következik, hogy lehet tudni a főbb típushibákat és a javíttatásuk sem olyan vészes költség. Ugyanis a gyári szervizek mellett/helyett, a „gurukhoz”, azaz a gyártmányok specialistáihoz is lehet vinni őket.
Ha valaki ilyen típusban gondolkodik, akkor alaposan olvasson utána a kiszemelt modellnek és menjen is vele. A vétel előtt egy szakszervizes átnézés mindenképpen szükséges.
Kiemelt kép forrása:
Benedek Attila
