A homok- és porviharok a világ egyes részein az emberi tevékenység miatt „drámaian” gyakorivá váltak – írja az Euronews. Becslések szerint évente 2 milliárd tonna homok és por kerül a légkörbe – ez a súly megegyezik 350 gízai piramis súlyával. Az ENSZ sivatagosodás elleni küzdelemről szóló egyezményének (UNCCD) szakértői szerint a homok- és porviharok intenzitásának, méretének és hosszának ingadozásai miatt, amelyek messze túlmutatnak kialakulásuk helyszínén, „kiszámíthatatlanná és veszélyessé” válhatnak.
Ezek a viharok, amelyeket számos helyi elnevezéssel, például sirocco, haboob, sárga por vagy harmattan néven ismernek, alacsony szélességű szárazföldeken és szubhumid területeken alakulnak ki, ahol a növényzet gyér vagy hiányzik. A Kazahsztán és Üzbegisztán közötti kiszáradt Aral-tenger például a homok- és porviharok egyik fő forrása. Bár ezek gyakori természeti jelenségek, a problémát az emberi tevékenység súlyosbítja.
Az erdőirtás, a túllegeltetés és a túlzott vízhasználat miatt a sivatagok terjednek, ami növeli e viharok valószínűségét. Az éghajlatváltozás okozta aszály és szélsőséges hőmérsékleti viszonyok csak felerősítik ezeket a tényezőket.
Az UNCCD szakértői mostanra a probléma több mint negyedét az emberi tevékenységeknek tulajdonítják. Egyes területeken a sivatagi por az elmúlt évszázadban megduplázódott.
Károsítják a termést, hatással vannak az állatállományra és lecsupaszítják a termőtalajt. Ahol a szállított anyagot lerakják, ott veszélyt jelentenek az olyan egészségügyi problémákkal küzdőkre, mint például a légzőszervi megbetegedések – különösen, ha a helyi ipari szennyezéssel párosulnak. A kommunikációs hálózatok, az energiatermelés, a közlekedés és a hajózás is kieshet a rossz látási viszonyok vagy a mechanikai meghibásodások miatt.
Az UNCCD jobb földgazdálkodást sürgetett a károsodott földterületek helyreállítása érdekében, valamint jobb korai előrejelző rendszereket, hogy növeljék az ezekkel a hatásokkal szembeni ellenálló képességet.
Kiemelt kép forrása: Canva
S.Rita
