A COP28 dubaji elnöksége „történelmi jelentőségűnek” nevezte az eseményt. Ez jogos is, hiszen a világ kritikus helyzetben van a globális felmelegedés 1,2 Celsius-fokos emelkedése és az egyre súlyosbodó éghajlati katasztrófák miatt – írja az Euronews. A COP és az éghajlati szakértők azonban nagyon megosztottak abban, hogy a megállapodás milyen irányba visz minket – és milyen gyorsan. Az alábbiakban a legfontosabb kérdésekre adott néhány megalapozott reakciót mutatjuk be.
Egy ponton úgy tűnt, hogy a COP28 elérte azt a célt, amire a COP-ok hivatottak: az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye (UNFCCC) alapján valamennyi fél által elfogadott jogi döntések sorát.
Mivel egy kulcsfontosságú szövegről – a veszteség- és káralapról – már a csúcstalálkozó kezdetén megállapodás született, az eseményt a fosszilis tüzelőanyagokról szóló viták uralták.
Különösen nagy hangsúlyt kapott az a kérdés, hogy a globális helyzetfelmérés szövege hogyan írja majd le a fosszilis tüzelőanyagok jövőjét. Ez az első globális helyzetfelmérés a Párizsi Megállapodás óta – a 2015-ben kötött megállapodás célja a globális felmelegedés 1,5 Celsius-fokra való korlátozása -, és meghatározza, hogy az országok hogyan fogják elérni ezt a célt, amelytől jelenleg messze elmaradnak.
A december 13-án Dubajban elfogadott szöveg elismeri, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának mélyreható, gyors és tartós csökkentésére van szükség az 1,5 °C-os pályának megfelelően, és felhívja a feleket, hogy a Párizsi Megállapodás és a különböző nemzeti körülményeik, pályáik és megközelítéseik figyelembevételével, nemzeti szinten meghatározott módon járuljanak hozzá a következő globális erőfeszítésekhez.
A fosszilis tüzelőanyagok tekintetében a dokumentum felszólítja az országokat az energiarendszerekben a fosszilis tüzelőanyagokról való igazságos, rendezett és méltányos átállásra, a cselekvés felgyorsítására ebben a kritikus évtizedben, hogy 2050-re elérjék a nettó nulla értéket.
A COP-szakértők ennek minden egyes szaván tépelődnek. Kezdve a felhívások gyenge megfogalmazásától az átálláson át – ami messze van a kampányolók által kívánt kezdeti fokozatos kivonás lehetőségétől – és az ajánlott időkeretig.
A COP28 konferencián olyan megállapodás született, amely a fosszilis tüzelőanyagok „végének kezdetét” jelzi. (Fotó: Canva)
A megállapodás határozott jelzést küld az iparágak és a befektetők számára, hogy az olaj és a gáz – valamint a szén, amelynek fokozatos leállítását a glasgow-i COP26-on célul tűzték ki – számára az idő fogytán van. A nagy olajtermelők, mint például Szaúd-Arábia, harcoltak azért, hogy megszabaduljanak a szöveg korábbi tervezeteiben szereplő fokozatos kivonási lehetőségektől. A feltörekvő gazdaságok ellenálltak a fosszilis tüzelőanyagokról való átálláshoz szükséges megfelelő pénzügyi támogatás nélkül tőlük kért fokozatos megszüntetésnek.
Ma világszerte azt olvashatjuk a címlapokon, hogy eltávolodunk a fosszilis tüzelőanyagoktól. „Végre megnevezzük az elefántot a szobában. A szellem soha nem megy vissza a palackba. A jövőbeni COP-ok még jobban fel fognak lépni a piszkos energiával szemben” – mondta Mohamed Adow, a Power Shift Africa igazgatója.
„A pénzügyi intézményeknek és a befektetőknek nem szabad illúziókat táplálniuk. A fosszilis tüzelőanyagok bővítésébe fektetett több százmilliárdos beruházások kockázatosabbnak tűnnek. A fosszilis energiahordozók elvesztése most már nem kevésbé, hanem inkább valószínű, a COP és az általa generált lendület nyomán” – mondta Mark Campanale, a Carbon Tracker alapítója és igazgatója.
A kampányolók azonban rámutatnak az iparág számára hagyott „kiskapukra” – például a szövegben említett, nem bizonyított szén-dioxid-leválasztási és -tárolási (CCS) technológiára – és az előttük álló út „kátyúira”.
Ugyanebben a részben a globális helyzetfelmérés szövege felszólít arra, hogy 2030-ig világszerte megháromszorozzuk a megújulóenergia-kapacitást, és megduplázzuk az energiahatékonyság javításának globális átlagos éves ütemét.
Francesco La Camera, a Nemzetközi Megújulóenergia-ügynökség (IRENA) főigazgatója „monumentálisnak” és „a legreálisabb irányváltásnak” nevezte az eredményt, amely sürgősen felgyorsítja a globális energetikai átmenetet.
Ez az első alkalom, hogy az ENSZ éghajlat-változási csúcstalálkozója azzal a felhívással zárult, hogy foglalkozzanak az éghajlati válság fő okával. (Fotó: Canva)
Az éghajlat-változási fellépés alapja a megfelelő finanszírozás szükségessége – olyan finanszírozással, amely segíti a fejlődő országok átállását, a sebezhető országoknak az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodását, és segít a helyreállításban, ha az éghajlatváltozás halálos kimenetelű csapást mér rájuk.
Az alkalmazkodás finanszírozása az egyik leglátványosabb hiányosság a szükséges és a megvalósított intézkedések között. A Párizsi Megállapodás keretében létrehozott globális alkalmazkodási cél (GGA) ezt hivatott megváltoztatni. A COP28 most megállapodott az ezt megvalósító szövegről, de a megfogalmazás is felhígult.
Míg a szövegtervezet „felkéri a fejlett országbeli feleket”, hogy biztosítsanak finanszírozást a fejlődő országok számára, a végleges változatban az áll, hogy „sürgősen szükség van” a fejlődő országoknak nyújtott „folyamatos és fokozott nemzetközi támogatásra”.
Egyes szakértők azonban itt is találnak pozitívumokat. „Bár a felek nem értek el olyan erős globális alkalmazkodási célt, mint amilyet a sebezhető országok szerettek volna, most már van egy út az alkalmazkodási intézkedések javítására, ami az alkalmazkodás és az ellenállóképesség terén tett hivatalos, összehangolt globális erőfeszítések kezdetét jelzi. A feleknek a legnagyobb ambícióval és szolidaritással kell haladniuk ezen az úton” – mondja Ana Mulio Alvarez, az E3G kutatója.
Al Jaber, a csúcstalálkozó elnöke a COP28 áttöréseit összegezve elmondta, hogy több mint 85 milliárd dollár (78,8 milliárd euró) új pénzügyi kötelezettségvállalást mozgósítottak az éghajlatváltozással kapcsolatos valamennyi területen.
A záró plenáris ülésen azonban azt is elismerte, hogy „egy megállapodás csak annyira jó, amennyire a végrehajtása is”.
Miután az emberek világszerte az eddigi legmelegebb évet élték át, egyre inkább valódi cselekvésre vágynak, és sokan szkeptikusak azzal kapcsolatban, hogy az ENSZ-csúcstalálkozó képes-e ezt megvalósítani. Az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezményének multilaterális folyamata – ami azt jelenti, hogy mindenkinek egyet kell értenie – egyszerre a legnagyobb erőssége és gyengesége.
Míg számos magas rangú hozzászóló üdvözölte a COP28-on elért eredményeket, a Nemzetközi Környezetvédelmi Jogi Központ (CIEL) fosszilis tüzelőanyagokkal fűtött kudarcnak bélyegezte a konferenciát. „Alternatív fórumokra van szükségünk a fosszilis tüzelőanyagok hanyatlásának kezelésére, amelyek mentesek azok befolyásától, akik hasznot húznak belőlük” – mondta Nikki Reisch, a CIEL éghajlat- és energiaügyi programjának igazgatója.
Más kampányolók azt javasolták, hogy a konszenzusos döntéshozatalt szavazással váltsák fel. Ez talán egy másik napra való vita.
Kiemelt kép forrása: Canva
Devenyi Dalma
